2010. november 25., csütörtök

Lassan kettő...

... hónapja, hogy Csillu bölcsibe jár. A beszoktatást követő harmadik héttől már nem sír. Reggel puszit dob az ajtóban és megy játszani. Nagyon szeret ott lenni és mindig vidám, mosolygós arca van. Mindenkit nagyon szeret és nem győzi eleget ölelgetni a gondozó néniket. A kialakult rendszer a következő: reggel fél 7-re viszem, Tamás meg délután megy érte. Az abnormális munkarendjéből adódóan elég sokszor tudja ő elhozni és így nekem nem kell rohanni, hogy időben ideérjek. Ha meg rohanni kell, akkor rohanok ezerrel :).

Most épp itthon van velem, ugyanis köhög. Összeszedett valami vírust és nagyon-nagyon köhög. Gyógyszert szed és ha rendbe jön, akkor hétfőn mehet legközelebb. Nagyon sajnálom, mert megviseli rendesen.

Tegnap volt szülői értekezlet. 6-án lesz zárt körben a Mikulás ünnepség, amikor is együtt leskelődnek az ablakon és egyszer csak feltűnik a pocakos Mikulás. Mindenki ajándékot kap és buli ezerrel. 14-én lesz a Karácsonyi parti. Ide már a szülők is mehetnek és szintén kapnak ajándékot. Nagyon izgatottan várom, mert "műsorral" is készülnek. Sejtetettem én az itthon elejtett mondatokból, de hát most megjött a megerősítés is.

December 23-tól január 3-ig szünet.

A Nagy Nap

Október 18-án elkezdtem a munkát. Szép hétfői nap. Gyerek bölcsibe, anya dolgozni, apa itthon. Minden eddigi felállás megváltozott. Na persze, hogy sírt, amikor jöttem el. De csak addig, amíg felvettem a kabátot. Aztán már csend is volt.
Ha valaki kételkedik, én bizton állíthatom, hogy Murphy igenis létezik. Az eddig makk egészséges gyermekem szerda hajnalra belázasodott. Apa maradt itthon vele, ő vitte orvoshoz és viselte gondját, miközben anya dolgozni ment. Azért első héten mégsem illik hiányozni.
Apát óriási dicséret illeti. Nagyon ügyesen gondját viselte a beteg gyermekének és hősiesen kiállta a próbákat. Le a kalappal előtte!
Hétfőn újra indulás bölcsibe. Hasonlóan az előzőekhez sírás 2 másodpercig.

A gondozó nénik nagyon meg vannak elégedve vele. Egyedül eszik-iszik, rendet rak maga után és azt is megtanulta, hogy a szemetet a kukába dobjuk. Ezt itthon is nagy mértékben alkalmazza és képes akár egy szösszel is a kukához szaladni, majd megtapsolni magát, hogy milyen ügyes. Látványos a fejlődés.

Kilencedik és tizedik nap

Ezek a napok is hasonlóan jól teltek, mint a többi. Nagylányom ügyes volt és jól viselkedett. Mindenki elégedett és boldog.
Vége a beszoktatásnak.

2010. október 12., kedd

Nyolcadik nap

Kb. 1 másodperces "anyaaaaa" után nyugi. Szerintem semmi gond nincs vele és a reggelit is megette. Itthon kérte a kakaót, de nem kapott, hogy a bölcsiben reggelizzen.
Ha minden jól megy, akkor ma ott is fog uzsonnázni.

Minden OKÉ.

Hetedik nap

Ma Tamással együtt vittük bölcsibe. Tamásnak is meg kell tanulni, hogy mi hogy működik, hiszen majd ő is viszi-hozza ha a helyzet úgy adódik. Nagy volt a tumultus. Másik három gyerek is épp akkor érkezett. Átöltözés, kéz mosás és irány be a szobába. Ahogy Szabinát meglátta, azonnal odakiáltott és rögtön jókedve lett. Nyafi egy szál sem.

Ma 12:15-re jönnek család látogatni. Készen állok a fogadásukra.
A család látogatás 10 percet tartott. Mindenhová benéztek, jól elmondták, hogy mennyire tetszik a lakás és azzal mentek is.

Csillu mindent megevett és ebéd után önként ment aludni. Semmi gond nem volt vele egész nap.

Azt hiszem, hozzá kell szoknom, hogy naponta mosok, ugyanis Csillu mindenestől mehetne a gépbe ha hazajön. Csak azért nem rakom be, mert a csavarást nem biztos, hogy kibírná :))). Még szerencse, hogy van rövid program a gépen és gyorsan túl vagyunk a mosáson. Csillunak meg ott a fürdőkád.

2010. október 10., vasárnap

Hatodik nap

Reggel már csak bevittem és eljöttem. 2 másodperc sírás volt, de aztán biztos megfeledkezett rólam. Vittem be sütit nekik, majd tízóraira megeszik. Ma már ott reggelizik, ebédel és alszik. Remélhetőleg.
Majd 14:00-re kell visszamenni, hogy mi van. Közben meg úgyis hívnak ha bármi gond lenne.

Azonkívül, hogy szinte semmit nem evett más gond nem volt. Alvás is rendben volt és a kedve is jó volt. Itthon kérdeztem tőle, hogy még megy-e bölcsibe, "Nem!", jött a válasz. Rákérdeztem, hogy ez biztos? Vigyorgott egyet és rávágta, hogy "OKÉ". Majd megettem.

Kettő

Pontosan ennyi idős a nagylányom. Most már nem csecsemő, hanem kisgyermek és úgy is viselkedik.
Tegnap, szűk családi körben köszöntöttük. Íme néhány kép: