Nyolcadik nap

Kb. 1 másodperces "anyaaaaa" után nyugi. Szerintem semmi gond nincs vele és a reggelit is megette. Itthon kérte a kakaót, de nem kapott, hogy a bölcsiben reggelizzen.
Ha minden jól megy, akkor ma ott is fog uzsonnázni.

Minden OKÉ.

Hetedik nap

Ma Tamással együtt vittük bölcsibe. Tamásnak is meg kell tanulni, hogy mi hogy működik, hiszen majd ő is viszi-hozza ha a helyzet úgy adódik. Nagy volt a tumultus. Másik három gyerek is épp akkor érkezett. Átöltözés, kéz mosás és irány be a szobába. Ahogy Szabinát meglátta, azonnal odakiáltott és rögtön jókedve lett. Nyafi egy szál sem.

Ma 12:15-re jönnek család látogatni. Készen állok a fogadásukra.
A család látogatás 10 percet tartott. Mindenhová benéztek, jól elmondták, hogy mennyire tetszik a lakás és azzal mentek is.

Csillu mindent megevett és ebéd után önként ment aludni. Semmi gond nem volt vele egész nap.

Azt hiszem, hozzá kell szoknom, hogy naponta mosok, ugyanis Csillu mindenestől mehetne a gépbe ha hazajön. Csak azért nem rakom be, mert a csavarást nem biztos, hogy kibírná :))). Még szerencse, hogy van rövid program a gépen és gyorsan túl vagyunk a mosáson. Csillunak meg ott a fürdőkád.

Hatodik nap

Reggel már csak bevittem és eljöttem. 2 másodperc sírás volt, de aztán biztos megfeledkezett rólam. Vittem be sütit nekik, majd tízóraira megeszik. Ma már ott reggelizik, ebédel és alszik. Remélhetőleg.
Majd 14:00-re kell visszamenni, hogy mi van. Közben meg úgyis hívnak ha bármi gond lenne.

Azonkívül, hogy szinte semmit nem evett más gond nem volt. Alvás is rendben volt és a kedve is jó volt. Itthon kérdeztem tőle, hogy még megy-e bölcsibe, "Nem!", jött a válasz. Rákérdeztem, hogy ez biztos? Vigyorgott egyet és rávágta, hogy "OKÉ". Majd megettem.

Kettő

Pontosan ennyi idős a nagylányom. Most már nem csecsemő, hanem kisgyermek és úgy is viselkedik.
Tegnap, szűk családi körben köszöntöttük. Íme néhány kép:

Ötödik nap

Kiskorú, aki már két éves ma először ottmaradt a bölcsiben. Egyedül. Épp csak bement az ajtón, én meg jöttem el. Na erre kíváncsi vagyok. Ma először, az alvással is megpróbálkoznak. Délre kell visszamennem. Kicsit izgulok és nagyon furcsa ez a hirtelen jött magány.

Lassan dél van. Még nem hívtak, hogy bármi gond lenne. Nemsokára indulok. Kíváncsi vagyok hogy sikerül az elalvás.

Visszamentem délre. Minden simán ment. 5 perc alatt elaludt és pontosan 14:40-ig aludt. Ez a pihenő idő vége. Aztán hallottam, ahogy szólította Szabinát. Szabina el volt olvadva tőle. Azt mondja, ránézett és mosolygott. Egész nap nem volt gond vele. Az udvaron fellökte egy kisfiú és sírt, de minden más rendben volt.

Bizony, az ilyesmivel is együtt kell élni. Meg  kell tanulni, hogy az életben vannak nehézségek is. :). Sírt amikor jöttünk el, de megígértem, hogy még megyünk. Aztán meghallotta a fűnyírók zaját és az elterelte a figyelmét a bánatáról.

Majd beszámolok a holnap reggelről is. Holnap korán megyünk, már reggelire ott leszünk.

Negyedik nap

Reggel fél órát voltam a csoportszobában. Aztán kiküldtek. Odakint rendezkedtem, amikor kijött Szabina és mondta, hogy Csilla jól el van, menjek nyugodtan haza és majd hívnak ha baj van. Fél 12-re menjek vissza.

Nos, eljöttem, de nem tudtam mit kezdeni a hirtelen jött szabadidőmmel. Bevásároltam és kész.

Voltak kint az udvaron. Csillu nyakig sáros lett, át kellett öltöztetni. A cipője is csupa sár. Mindent, amiben tegnap kint volt ki kellett mosni. Nem semmi a kiscsaj.
Ebédnél megette a zellerfőzeléket, ám amikor Szabina rászólt, hogy a tányér felé forduljon, elszakadt a cérna. Ordítás ezerrel.

Harmadik nap

Ma lesz az első alkalom, hogy anya kimegy a szobából rövid időre. Persze a bölcsiben maradok, csak lelépek. Kíváncsi vagyok mit fog művelni az én lányom ha látja, hogy anya nincs ott.
Ugyancsak ma próbálkozunk meg az ebéddel.
A tízórait készségesen elfogadja, szépen leül sorban a többiekkel és megissza a folyadék-adagját. Remélem, az ebédet is hasonló lelkesedéssel fogadja.
Izgulok is, de büszke vagyok rá. Annyira jó látni, ahogy csinálja amit kell. Nagyon ügyes.

9-re megyünk és 12-ig leszünk. Majd beszámolok.

Megjöttünk. Fárasztó volt. Főleg Csillunak. Reggel lemérték. 87 cm és 11 kg. Nem viselte túl jól, mert a védőnő kapcsán kialakult benne a mérés-szúrás együttállás és fél. De túlélte. Nagyjából 10 óra körül kimentem a szobából. Csillu ekkor épp egy öltöztetős babával játszott. Aztán eltelt 5, 10, 15,...perc és még semmi. Nagyon jól elvolt bent, nem követelte az anyját. Egyszer kijött Ancsa és mondta, hogy Csillu is jól elvan, nincs semmi gond. Nyugodtan üljek le, mert még csak egy óra múlva lesz ebéd és akkor jövünk el, amikor megebédelt. Leültem és vártam. Semmi botrány. Aztán amikor a kéz mosás ideje volt belestem a fürdőszobába és épp pelus csere volt. Gyorsan visszahúztam a fejem, hogy nehogy észrevegyen.
Aztán ebédidő. Még mindig semmi. Szabina kiugrott és mondta, hogy ügyesen eszik egyedül. Épp vázlatot írtam magamnak, hogy hogy telik egy napunk, amikor ordítás és "anyaaaaaaaaaaaaaaaaa". Vitathatatlan, hogy az én gyermekem volt. Szaladtam, hogy mi a baj. Hát az történt, hogy Szabina rászólt, hogy a szalvétát nem a moslékos vödörbe dobjuk hanem a kukába. Ezen sértődött meg ennyire. Hát kicsi lányom, el kell mondanom, hogy sok ilyen lesz még az életben és meg kell tanulnod, hogy mi a rend.  Szabina elmondta, hogy egyszer sem keresett és ügyesen elvolt a többi gyerekkel. Ennek nagyon örülök.

Pont dél volt, amikor itthon lefeküdt aludni. Kikészült. Nagyon elfáradt.

Sajnos hétfő óta nem alszik itthon rendesen. Nagyjából egy órát. Nagyon megzavarta ez a bölcsis dolog. Fáradtan kel és utána tombol ezerrel. Aztán egy idő után megnyugszik. Szoknia kell az új helyzetet.

Holnapra jellemzést kell írjak róla. Remélem, sikerül összeszedni a gondolataimat rendesen.

Második nap

Nagylányom éjszaka megtanult csúszdára mászni. Ma reggel ahogy bementünk a csúszda volt az első. Felmászott és lecsúszott minden további nélkül. Csak azt nem tudom, hogy hol gyakorolt. Nagyon jól érezte magát és a gondozó nénikkel is összebarátkozott. Az egyik kisfiút a nevén szólítja. Kiáll a szoba közepére és hangosan ordítja, hogy "Szabi". Szabi meg a Lilit szereti nagyon. Állandóan őt keresi. Ők nagyjából egykorúak és jól kijönnek egymással.
Ügyesen megitta a vizet és az Actimelt is pohárból. Kezd hozzászokni az bölcsis rendszerhez.
Amikor el kellett jönni elkezdett sírni és hazáig sírt. Nem akart hazajönni.

Holnap is 9-re megyünk és megpróbálkozunk az ebéddel na meg azzal, hogy anya kimegy.

Megvolt az első nap

Igaz, nehéz az elmúlt 2 órát napnak nevezni, de igen, ez volt az első bölcsis napunk. Nagyon jól sikerült.
Amint meglátta a szobát tele gyerekkel, rögtön indult volna be. Elmentünk átöltözni és azonnal otthon érezte magát a játékokkal tele szobában. Mindennek nagyon örült és elég jól elvolt a gyerekekkel is. Amikor 10 órakor gyümölcs levet kaptak inni, akkor szépen leült a többi gyerek mellé és megitta a magáét.
Ivás után kimentünk az udvarra játszani. Nagyjából 2 percig volt kiabálás, tudatta velem, hogy mi minden van az udvaron, majd elvegyült a gyerekek közt és híre-hamva sem volt. Néha előbukkant és integetett, majd játszott tovább. Nagyon élvezte a motorozást, a kis házikót, a csúszdát. Amikor a játékokat szedtük össze, akkor reklamált, hogy ő ezt még nem akarja. A rend az rend. Aztán szépen elköszönt a gondozó nőktől és jöttünk haza. Amikor meglátta, hogy kifelé jövünk a kapun, elkezdett sírni, hogy "bűcsi-bűcsi". Mondtam neki, hogy holnap is megyünk és akkor megnyugodott kicsit, de nagyon szomorú volt.
Ki van dőlve. Nagyon elfáradt.
Szép álmokat kicsim!

Indulunk

Már csak fél óra és elkezdődik. Indulunk a bölcsibe és egy új élet veszi kezdetét.
Szorítsatok nekünk és az esti imátokban említsetek meg bennünket is, hogy minden rendben legyen.

Október 3.

Bizony nagy nap a mai. Édes gyermekemnek ez az utolsó napja, amit teljes egészében a családdal tölt kötelezettség nélkül.
Holnaptól indul a jövő. Az ő életében ez az első nagy változás. A tisztasági csomag és a rajz eszközök készen állnak. Az iratok szépen a helyükön.
Holnap reggel már csak fogni kell és indulni a BÖLCSIbe. Bizony. Az én nagylányom bölcsis lesz. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem izgulok és nem szorul össze a gyomrom. Dehogynem, már sírtam is emiatt. Tudom, hogy jó lesz ott neki, de azért mégis. Nagyon furcsa lesz, hogy nem leszünk együtt a nap 24 órájában és több metró megállóra leszünk egymástól, holott eddig szinte együtt lélegeztünk. Na de valahogy ki fogom bírni, mint több száz másik anyuka a világon.

Pénteken volt az utolsó Ringatónk. Ott a Pál-Kata-Péter dallal búcsúztattuk el Csillut. Meghatódtam és meg is könnyeztem hazafelé.

Most már ez a történet a bölcsis dolgokkal folytatódik tovább és remélem, sok-sok élményt tudunk majd megosztani mindenkivel.

Mára nagy dolgot terveztem. Templomba megyünk Csilluval. Mióta megkereszteltük még nem volt. Nagyon kíváncsi vagyok hogy fog viselkedni. Remélem, nem fog hangoskodni és jó kislány lesz. A gyermek misére megyünk, talán azon kicsit toleránsabbak az emberek. Legfenebb eljövünk ha nagyon szorul a hurok.
Szeretném lassan bevezetni őt abba, hogy van templom, Jézuska és minden ilyen. Szeretném ha megtanulná ezeket a dolgokat és majd hosszú éveken át együtt járnák templomba. Én gyermekkoromban nagyon sokat kaptam ettől és nagyon sok jó dolgot megtanultam. Szeretném, hogy ő is hasonló élményekben részesüljön.

Délután elmegyünk szavazni, majd nagy motorozással elbúcsúztatjuk a kötelezettség-mentes gyermek világot. Kezdődik a TANULÁS, igaz még kis léptékben. De akkor is.

:)

Összeszorult gyomorral mentem a szülői értekezletre. Igazán nagy dolog ez annak, aki életében először nem az anyukáját küldi szülőire, hanem ő maga megy, hiszem már ő az anyuka. Bementem a terembe, ahol minden nagyon aprócska volt. Leültem egy üres székre, majd a bent lévőket végigmérve, elégedetten tapasztaltam, hogy mindenki ugyanúgy izgul és ugyanolyan zavarban van, mint én. Persze a két gyermekes, tapasztalt anyukák nem, na de ők vannak kevesebben. A beszélgetés simán zajlott és mindenkiben oldódott a szorongás. A végére már nagyon barátságos hangulat alakult ki.
A tények: Csillu  a Csipet-Csapatba fog járni, óra lesz a jele, Móni, Ancsa és Szabina a gondozó nők és október 4-én kezd. Bizony, ez aztán a nem semmi. Hol van az még??? Gondoltam én...

Szóval túléltem a szülőit és könnyekig meghatott az, hogy nekem már ekkora lányom van.