Lassan kettő...

... hónapja, hogy Csillu bölcsibe jár. A beszoktatást követő harmadik héttől már nem sír. Reggel puszit dob az ajtóban és megy játszani. Nagyon szeret ott lenni és mindig vidám, mosolygós arca van. Mindenkit nagyon szeret és nem győzi eleget ölelgetni a gondozó néniket. A kialakult rendszer a következő: reggel fél 7-re viszem, Tamás meg délután megy érte. Az abnormális munkarendjéből adódóan elég sokszor tudja ő elhozni és így nekem nem kell rohanni, hogy időben ideérjek. Ha meg rohanni kell, akkor rohanok ezerrel :).

Most épp itthon van velem, ugyanis köhög. Összeszedett valami vírust és nagyon-nagyon köhög. Gyógyszert szed és ha rendbe jön, akkor hétfőn mehet legközelebb. Nagyon sajnálom, mert megviseli rendesen.

Tegnap volt szülői értekezlet. 6-án lesz zárt körben a Mikulás ünnepség, amikor is együtt leskelődnek az ablakon és egyszer csak feltűnik a pocakos Mikulás. Mindenki ajándékot kap és buli ezerrel. 14-én lesz a Karácsonyi parti. Ide már a szülők is mehetnek és szintén kapnak ajándékot. Nagyon izgatottan várom, mert "műsorral" is készülnek. Sejtetettem én az itthon elejtett mondatokból, de hát most megjött a megerősítés is.

December 23-tól január 3-ig szünet.

A Nagy Nap

Október 18-án elkezdtem a munkát. Szép hétfői nap. Gyerek bölcsibe, anya dolgozni, apa itthon. Minden eddigi felállás megváltozott. Na persze, hogy sírt, amikor jöttem el. De csak addig, amíg felvettem a kabátot. Aztán már csend is volt.
Ha valaki kételkedik, én bizton állíthatom, hogy Murphy igenis létezik. Az eddig makk egészséges gyermekem szerda hajnalra belázasodott. Apa maradt itthon vele, ő vitte orvoshoz és viselte gondját, miközben anya dolgozni ment. Azért első héten mégsem illik hiányozni.
Apát óriási dicséret illeti. Nagyon ügyesen gondját viselte a beteg gyermekének és hősiesen kiállta a próbákat. Le a kalappal előtte!
Hétfőn újra indulás bölcsibe. Hasonlóan az előzőekhez sírás 2 másodpercig.

A gondozó nénik nagyon meg vannak elégedve vele. Egyedül eszik-iszik, rendet rak maga után és azt is megtanulta, hogy a szemetet a kukába dobjuk. Ezt itthon is nagy mértékben alkalmazza és képes akár egy szösszel is a kukához szaladni, majd megtapsolni magát, hogy milyen ügyes. Látványos a fejlődés.

Kilencedik és tizedik nap

Ezek a napok is hasonlóan jól teltek, mint a többi. Nagylányom ügyes volt és jól viselkedett. Mindenki elégedett és boldog.
Vége a beszoktatásnak.

Nyolcadik nap

Kb. 1 másodperces "anyaaaaa" után nyugi. Szerintem semmi gond nincs vele és a reggelit is megette. Itthon kérte a kakaót, de nem kapott, hogy a bölcsiben reggelizzen.
Ha minden jól megy, akkor ma ott is fog uzsonnázni.

Minden OKÉ.

Hetedik nap

Ma Tamással együtt vittük bölcsibe. Tamásnak is meg kell tanulni, hogy mi hogy működik, hiszen majd ő is viszi-hozza ha a helyzet úgy adódik. Nagy volt a tumultus. Másik három gyerek is épp akkor érkezett. Átöltözés, kéz mosás és irány be a szobába. Ahogy Szabinát meglátta, azonnal odakiáltott és rögtön jókedve lett. Nyafi egy szál sem.

Ma 12:15-re jönnek család látogatni. Készen állok a fogadásukra.
A család látogatás 10 percet tartott. Mindenhová benéztek, jól elmondták, hogy mennyire tetszik a lakás és azzal mentek is.

Csillu mindent megevett és ebéd után önként ment aludni. Semmi gond nem volt vele egész nap.

Azt hiszem, hozzá kell szoknom, hogy naponta mosok, ugyanis Csillu mindenestől mehetne a gépbe ha hazajön. Csak azért nem rakom be, mert a csavarást nem biztos, hogy kibírná :))). Még szerencse, hogy van rövid program a gépen és gyorsan túl vagyunk a mosáson. Csillunak meg ott a fürdőkád.

Hatodik nap

Reggel már csak bevittem és eljöttem. 2 másodperc sírás volt, de aztán biztos megfeledkezett rólam. Vittem be sütit nekik, majd tízóraira megeszik. Ma már ott reggelizik, ebédel és alszik. Remélhetőleg.
Majd 14:00-re kell visszamenni, hogy mi van. Közben meg úgyis hívnak ha bármi gond lenne.

Azonkívül, hogy szinte semmit nem evett más gond nem volt. Alvás is rendben volt és a kedve is jó volt. Itthon kérdeztem tőle, hogy még megy-e bölcsibe, "Nem!", jött a válasz. Rákérdeztem, hogy ez biztos? Vigyorgott egyet és rávágta, hogy "OKÉ". Majd megettem.

Kettő

Pontosan ennyi idős a nagylányom. Most már nem csecsemő, hanem kisgyermek és úgy is viselkedik.
Tegnap, szűk családi körben köszöntöttük. Íme néhány kép:

Ötödik nap

Kiskorú, aki már két éves ma először ottmaradt a bölcsiben. Egyedül. Épp csak bement az ajtón, én meg jöttem el. Na erre kíváncsi vagyok. Ma először, az alvással is megpróbálkoznak. Délre kell visszamennem. Kicsit izgulok és nagyon furcsa ez a hirtelen jött magány.

Lassan dél van. Még nem hívtak, hogy bármi gond lenne. Nemsokára indulok. Kíváncsi vagyok hogy sikerül az elalvás.

Visszamentem délre. Minden simán ment. 5 perc alatt elaludt és pontosan 14:40-ig aludt. Ez a pihenő idő vége. Aztán hallottam, ahogy szólította Szabinát. Szabina el volt olvadva tőle. Azt mondja, ránézett és mosolygott. Egész nap nem volt gond vele. Az udvaron fellökte egy kisfiú és sírt, de minden más rendben volt.

Bizony, az ilyesmivel is együtt kell élni. Meg  kell tanulni, hogy az életben vannak nehézségek is. :). Sírt amikor jöttünk el, de megígértem, hogy még megyünk. Aztán meghallotta a fűnyírók zaját és az elterelte a figyelmét a bánatáról.

Majd beszámolok a holnap reggelről is. Holnap korán megyünk, már reggelire ott leszünk.

Negyedik nap

Reggel fél órát voltam a csoportszobában. Aztán kiküldtek. Odakint rendezkedtem, amikor kijött Szabina és mondta, hogy Csilla jól el van, menjek nyugodtan haza és majd hívnak ha baj van. Fél 12-re menjek vissza.

Nos, eljöttem, de nem tudtam mit kezdeni a hirtelen jött szabadidőmmel. Bevásároltam és kész.

Voltak kint az udvaron. Csillu nyakig sáros lett, át kellett öltöztetni. A cipője is csupa sár. Mindent, amiben tegnap kint volt ki kellett mosni. Nem semmi a kiscsaj.
Ebédnél megette a zellerfőzeléket, ám amikor Szabina rászólt, hogy a tányér felé forduljon, elszakadt a cérna. Ordítás ezerrel.

Harmadik nap

Ma lesz az első alkalom, hogy anya kimegy a szobából rövid időre. Persze a bölcsiben maradok, csak lelépek. Kíváncsi vagyok mit fog művelni az én lányom ha látja, hogy anya nincs ott.
Ugyancsak ma próbálkozunk meg az ebéddel.
A tízórait készségesen elfogadja, szépen leül sorban a többiekkel és megissza a folyadék-adagját. Remélem, az ebédet is hasonló lelkesedéssel fogadja.
Izgulok is, de büszke vagyok rá. Annyira jó látni, ahogy csinálja amit kell. Nagyon ügyes.

9-re megyünk és 12-ig leszünk. Majd beszámolok.

Megjöttünk. Fárasztó volt. Főleg Csillunak. Reggel lemérték. 87 cm és 11 kg. Nem viselte túl jól, mert a védőnő kapcsán kialakult benne a mérés-szúrás együttállás és fél. De túlélte. Nagyjából 10 óra körül kimentem a szobából. Csillu ekkor épp egy öltöztetős babával játszott. Aztán eltelt 5, 10, 15,...perc és még semmi. Nagyon jól elvolt bent, nem követelte az anyját. Egyszer kijött Ancsa és mondta, hogy Csillu is jól elvan, nincs semmi gond. Nyugodtan üljek le, mert még csak egy óra múlva lesz ebéd és akkor jövünk el, amikor megebédelt. Leültem és vártam. Semmi botrány. Aztán amikor a kéz mosás ideje volt belestem a fürdőszobába és épp pelus csere volt. Gyorsan visszahúztam a fejem, hogy nehogy észrevegyen.
Aztán ebédidő. Még mindig semmi. Szabina kiugrott és mondta, hogy ügyesen eszik egyedül. Épp vázlatot írtam magamnak, hogy hogy telik egy napunk, amikor ordítás és "anyaaaaaaaaaaaaaaaaa". Vitathatatlan, hogy az én gyermekem volt. Szaladtam, hogy mi a baj. Hát az történt, hogy Szabina rászólt, hogy a szalvétát nem a moslékos vödörbe dobjuk hanem a kukába. Ezen sértődött meg ennyire. Hát kicsi lányom, el kell mondanom, hogy sok ilyen lesz még az életben és meg kell tanulnod, hogy mi a rend.  Szabina elmondta, hogy egyszer sem keresett és ügyesen elvolt a többi gyerekkel. Ennek nagyon örülök.

Pont dél volt, amikor itthon lefeküdt aludni. Kikészült. Nagyon elfáradt.

Sajnos hétfő óta nem alszik itthon rendesen. Nagyjából egy órát. Nagyon megzavarta ez a bölcsis dolog. Fáradtan kel és utána tombol ezerrel. Aztán egy idő után megnyugszik. Szoknia kell az új helyzetet.

Holnapra jellemzést kell írjak róla. Remélem, sikerül összeszedni a gondolataimat rendesen.

Második nap

Nagylányom éjszaka megtanult csúszdára mászni. Ma reggel ahogy bementünk a csúszda volt az első. Felmászott és lecsúszott minden további nélkül. Csak azt nem tudom, hogy hol gyakorolt. Nagyon jól érezte magát és a gondozó nénikkel is összebarátkozott. Az egyik kisfiút a nevén szólítja. Kiáll a szoba közepére és hangosan ordítja, hogy "Szabi". Szabi meg a Lilit szereti nagyon. Állandóan őt keresi. Ők nagyjából egykorúak és jól kijönnek egymással.
Ügyesen megitta a vizet és az Actimelt is pohárból. Kezd hozzászokni az bölcsis rendszerhez.
Amikor el kellett jönni elkezdett sírni és hazáig sírt. Nem akart hazajönni.

Holnap is 9-re megyünk és megpróbálkozunk az ebéddel na meg azzal, hogy anya kimegy.

Megvolt az első nap

Igaz, nehéz az elmúlt 2 órát napnak nevezni, de igen, ez volt az első bölcsis napunk. Nagyon jól sikerült.
Amint meglátta a szobát tele gyerekkel, rögtön indult volna be. Elmentünk átöltözni és azonnal otthon érezte magát a játékokkal tele szobában. Mindennek nagyon örült és elég jól elvolt a gyerekekkel is. Amikor 10 órakor gyümölcs levet kaptak inni, akkor szépen leült a többi gyerek mellé és megitta a magáét.
Ivás után kimentünk az udvarra játszani. Nagyjából 2 percig volt kiabálás, tudatta velem, hogy mi minden van az udvaron, majd elvegyült a gyerekek közt és híre-hamva sem volt. Néha előbukkant és integetett, majd játszott tovább. Nagyon élvezte a motorozást, a kis házikót, a csúszdát. Amikor a játékokat szedtük össze, akkor reklamált, hogy ő ezt még nem akarja. A rend az rend. Aztán szépen elköszönt a gondozó nőktől és jöttünk haza. Amikor meglátta, hogy kifelé jövünk a kapun, elkezdett sírni, hogy "bűcsi-bűcsi". Mondtam neki, hogy holnap is megyünk és akkor megnyugodott kicsit, de nagyon szomorú volt.
Ki van dőlve. Nagyon elfáradt.
Szép álmokat kicsim!

Indulunk

Már csak fél óra és elkezdődik. Indulunk a bölcsibe és egy új élet veszi kezdetét.
Szorítsatok nekünk és az esti imátokban említsetek meg bennünket is, hogy minden rendben legyen.

Október 3.

Bizony nagy nap a mai. Édes gyermekemnek ez az utolsó napja, amit teljes egészében a családdal tölt kötelezettség nélkül.
Holnaptól indul a jövő. Az ő életében ez az első nagy változás. A tisztasági csomag és a rajz eszközök készen állnak. Az iratok szépen a helyükön.
Holnap reggel már csak fogni kell és indulni a BÖLCSIbe. Bizony. Az én nagylányom bölcsis lesz. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem izgulok és nem szorul össze a gyomrom. Dehogynem, már sírtam is emiatt. Tudom, hogy jó lesz ott neki, de azért mégis. Nagyon furcsa lesz, hogy nem leszünk együtt a nap 24 órájában és több metró megállóra leszünk egymástól, holott eddig szinte együtt lélegeztünk. Na de valahogy ki fogom bírni, mint több száz másik anyuka a világon.

Pénteken volt az utolsó Ringatónk. Ott a Pál-Kata-Péter dallal búcsúztattuk el Csillut. Meghatódtam és meg is könnyeztem hazafelé.

Most már ez a történet a bölcsis dolgokkal folytatódik tovább és remélem, sok-sok élményt tudunk majd megosztani mindenkivel.

Mára nagy dolgot terveztem. Templomba megyünk Csilluval. Mióta megkereszteltük még nem volt. Nagyon kíváncsi vagyok hogy fog viselkedni. Remélem, nem fog hangoskodni és jó kislány lesz. A gyermek misére megyünk, talán azon kicsit toleránsabbak az emberek. Legfenebb eljövünk ha nagyon szorul a hurok.
Szeretném lassan bevezetni őt abba, hogy van templom, Jézuska és minden ilyen. Szeretném ha megtanulná ezeket a dolgokat és majd hosszú éveken át együtt járnák templomba. Én gyermekkoromban nagyon sokat kaptam ettől és nagyon sok jó dolgot megtanultam. Szeretném, hogy ő is hasonló élményekben részesüljön.

Délután elmegyünk szavazni, majd nagy motorozással elbúcsúztatjuk a kötelezettség-mentes gyermek világot. Kezdődik a TANULÁS, igaz még kis léptékben. De akkor is.

:)

Összeszorult gyomorral mentem a szülői értekezletre. Igazán nagy dolog ez annak, aki életében először nem az anyukáját küldi szülőire, hanem ő maga megy, hiszem már ő az anyuka. Bementem a terembe, ahol minden nagyon aprócska volt. Leültem egy üres székre, majd a bent lévőket végigmérve, elégedetten tapasztaltam, hogy mindenki ugyanúgy izgul és ugyanolyan zavarban van, mint én. Persze a két gyermekes, tapasztalt anyukák nem, na de ők vannak kevesebben. A beszélgetés simán zajlott és mindenkiben oldódott a szorongás. A végére már nagyon barátságos hangulat alakult ki.
A tények: Csillu  a Csipet-Csapatba fog járni, óra lesz a jele, Móni, Ancsa és Szabina a gondozó nők és október 4-én kezd. Bizony, ez aztán a nem semmi. Hol van az még??? Gondoltam én...

Szóval túléltem a szülőit és könnyekig meghatott az, hogy nekem már ekkora lányom van.

Nagy nap a mai

Anyukám délután megy élete első szülői értekezletére a bölcsibe. Nagyon izgul és remeg a gyomra mindentől.
Kíváncsi vagyok, majd mit fognak ott mondani neki. Minden esetre azt látom, hogy mindig könnybe lábad a szeme, ha elmegyünk a bölcsi mellett és sóhajt egy nagyot, hogy ősztől majd én is oda fogok járni. Egyik nap hallottam, amint mondta apának, hogy bele se mer gondolni, hogy mi lesz majd a hirtelen jött sok szabadidejével és hogy fogja kibírni, hogy ne szaladjon le hozzám, ha hallja, hogy sírok.
Azt meg kell említeni, hogy az erkélyről a bölcsi udvarára lát és mindent hallani. Még el is pityeredett, hogy mi lesz majd, velem, az ő kicsi lányával és mi lesz majd vele az ő kicsi lánya nélkül.
Na de majd meglátjuk, hogy hogy alakulnak a dolgok.

Holnap jövök beszámolni az értekezletről.

Megjött

A héten megérkezett a levél a Bölcsiből. A szüleim már nagyon vártál és amikor megjött koccintottak is rá.
A levélben az állt, hogy ősztől mehetek a szomszédunkban található bölcsibe. Voltam már benne, de egy irodában anyáék beszélgettek egy nénivel, kitöltöttek valamilyen papírt és jöttünk el. Azt mondták, ez volt a beíratkozás. Azt láttam már, hogy az udvaron nagyon sok a játék és sokszor előfordul, hogy hozzám hasonló babák kint játszanak. Szeretnék én is közéjük menni, de anya azt mondja, hogy majd csak ősszel szabad.
Megígérem nektek, hogy majd részletesen beszámolok mindenről, ami ott történik.

Anya jövőhéten megy szülői értekezletre. Nagyon izgul és nagy lázban ég, mert ilyenen még nem volt és ez lesz az első neki. Majd erről is beszámolok.

Képek

Hiánypótlásként a későbbiekben minden fejezethez.

12.

Tizenkét hónapból áll egy év, így hát örömmel jelentem, hogy 12 hónapos lettem. Ez azt jelenti, hogy eljött az első születésnapom. Mielőtt beszámolnék arról, hogy mi minden történt velem az elmúlt hónapban, hadd jöjjön egy kis visszatekintő az egy évvel ezelőtti történésekre.


Anyukám, amikor megtudta, hogy babát vár, elment a doktor bácsihoz, aki megvizsgálta és elmondta neki, hogy a baba várható születési ideje október 1. Aztán elment a védőnőhöz, aki azt mondta, hogy október 2. Közben egy kismamáknak szóló újságot is vett, amiben volt egy várandós öröknaptár. Azt is alaposan áttanulmányozta és az alapján szeptember 29-én kellett érkeznem. Csakhogy én nem így gondoltam a dolgot. Nagyon jó éreztem magam odabent és eszem ágában sem volt kijönni.

Nyár közepén új lakásba költöztünk, ami a 4-ik emeleten van és nincs lift a házban. Bizony, cipelhetik felfelé a popsimat séta után. Na de vissza az előző gondolathoz. Mikor megtudták a nagyszüleim, hogy a 4re költözünk, mindenki elkezdett ájuldozni, hogy a 4ik emelet nem jó a várandós nőknek, ugyanis a lépcsőzés előidézheti a szülést. Előjöttek mindenféle buta babonával és fürkészték anyunak az arcát, hogy püffed-e, csavarodik-e félre a szája és hasonlók. Állítólag ezek mind-mind a szülés előjelei. Még azt is megkérdőjelezték, hogy egyáltalán kislány vagyok-e, mert anyu túl szép kismama ahhoz, hogy kislány lakjon a pocakjában.

Sajnos ezek közül semmi sem történt és anyu is hiába várta a jósló fájásokat, meg azt, hogy elmenjen a magzatvíz. Csak teltek a napok és kifutottunk a „terminusból”. Minden nap be kellett menni a kórházba CTG vizsgálatra. Anyu nagyon kimerült volt és fárasztó volt számára a hosszú utat megtenni a kórházig. Szegény ment rendíthetetlenül. Vasárnap reggel annyira belustultam, hogy egyszerűen bármit csinált, nem voltam hajlandó mozogni. Ennek a lett a vége, hogy nem volt értékelhető a görbe, ami miatt vissza kellett mennie este is a kórházba. Az esti görbe már jó lett, de jött a hétfő reggel és indulni kellett újra. A reggeli CTG jó lett, viszont az áramlásvizsgálaton kiderült, hogy nem elég a magzatvíz. Anyu rohant a doktor bácsihoz (már amennyire lehet rohanni nagy pocakkal), aki megnézte a papírokat, és azt mondta, hogy nem mehet haza többet. Azonnal befektette és meg kellett jelenjen a főorvosi konzíliumon (ez egy olyan tanácskozás, ahol sok-sok doktor bácsi összeül és az olyan kérdéses eseteket, mint az anyukám megvizsgáljál és kielemzik). Ott azt mondták anyunak, hogy kedden reggel indítják a szülést. Hűha gondoltam, itt nincs sok maradásom. Anyu megkérte a doktor bácsit, hogy mehessen haza és hozza el a csomagját. Közben felhívta aput, aki munkában volt, hogy szedje a sátorfáját és irány haza. Be kell költözni a kórházba, mese nincs. Apu jött is és anyu befeküdt.

Kedden reggel fél 6ra volt felrendelve a szülőszobára CTG-re és szülés előkészítőre. A CTG-t megcsinálták, de sajnos nem indíthatták a szülést, mert nem voltak fájásai és a szülőszoba tele volt. Minden kisbaba akkor akart megszületni. Anyu nagyon ideges lett és sírógörcsöt kapott. Nagyon izgult miattam. Közben megérkezett apu is és így együtt izgulhattak. Mivel nem történt semmi hosszú órákon át, apu elment ebédelni. Ekkor jött a doktor bácsi, hogy üres a szülőszoba, indítják a szülést. Ejha, gondoltam. Ezt én nem fogom engedni, hogy onnan kivarázsoljanak! Hiába helyezte fel a doktor bácsi a tablettát, aminek hatására fájni kellett volna, hiába telt el két óra, nem engedtem, hogy engem onnan bármi is eltántorítson. Ez az én kuckóm és kész. Innen nem megyek el. Közben már apu is ott volt. Jókat nevetgéltek és nézték a fájást mutató görbéket. Anyu valami olyant mondott, hogy neki ennél sokkal erősebb görcsei vannak, ha menstruál. A szülésznő szerint 10 perc után már csillagokat kellett volna látnia a fájdalomtól. Négy óra után megérkezett a doktor bácsi és megvizsgálta anyut. Javasolta az ügyeletes orvosnak, hogy végezzenek el egy ultrahangot. Az ultrahangon kiderült, hogy már nincs magzatvíz és a köldökzsinór, sem látszik. Azonnal műteni kell. Na gondoltam, ha tetszik, ha nem én ma innen ki fogok kerülni. Belenyugodtam és vártam a fejleményeket. A doktor bácsi azt mondta anyunak, h klinikai eset és a magzat is életveszélyben van, ezért azonnal műti. Apa erre falfehér lett és nagyon megijedt. Anyut előkészítették a műtétre. Betolták egy nagy zöld műtőbe és mindenki zöld Marslakónak volt felöltözve. Apa közben kint az ajtó előtt várakozott. Anyu annyira meg volt ijedve, hogy nem is ismerte fel a Marslakó-dokit. Ötkor tolták be a műtőbe és mindenféle procedúra után azt vettem észre, hogy anya pocakján keresztül mintha valami fény sejlene. Hűha, ekkor kezdtem kíváncsi lenni, h vajon ennek mi lesz a vége. Ahogy telt az idő, egyre erősebb lett a fény és 5 óra 27 perckor egy zöld ruhába öltözött valaki (később megtudtam, hogy ő volt a doktor bácsi) kiemelt anyu pocakjából. A nagy fénytől és sok ismeretlentől úgy megijedtem, hogy azonnal elkezdtem sírni. Mit képzelnek ezek, hogy megzavarják a nyugalmamat. Aztán jött egy néni, aki belebugyolált egy finom lepedőbe és megmutatta nekem az anyukámat. Nagyon szimpatikus volt és az ismerős hangolt hallva meg is nyugodtam pár pillanatra. Aztán egyszercsak jött egy jóképű férfi, akiről azt mondták, hogy az apukám és elvitt fürdetni és öltözni. Megmérték minden porcikámat és kiderült, hogy 52 cm és 2600 gramm vagyok. Minden rendben volt, így 10 elérhető pontból 10et kaptam. Ezek után levittek egy olyan szobába, ahol sok-sok másik kisbaba is volt. Biztos ők voltak azok, akik előttem megszülettek. Nagyon örülök neki, hogy velem egy napon akartak világra jönni. Jókat beszélgettünk és elmeséltük egymásnak, hogy kinek milyen volt a nagy utazás.

Közben a műtőben összevarrták anyu pocakját és levitték a kórterembe. Este 7 után apu eljött értem és elvitt anyuhoz. Anyu szorosan magához ölelt és nagyon jó volt együtt lenni hármasban. Sajnos anyut kikészítette a műtét és az egész napos izgalom, így apu fél 9kor visszavitt a kis barátaim közé és hazament, hogy anyu pihenhessen. Na hát így jöttem én a világra.



És most lássuk, hogy mi minden történt az elmúlt egy hónap alatt:





Na szóval a tizenkettő hónap egy évet jelent és azt is, hogy én egy éves lettem. Pontosan október 7én. Ezen a napon anyu elvitt a dokinénihez és megmérek. 8700 gramm és 77 cm vagyok, ami azt jelenti, h egy év alatt híztam 6100 grammot és nőttem 15 centit. Szép kis teljesítmény, nem mondom. Nem is gondoljátok, h mennyit dolgoztam érte.

Mozgalmasnak nem volt mondható ez az egy hónap, amíg nem jelentkeztem. Anyu azt mondta, h pihenünk és kész. Hát pihentünk.

Azért van egy-két jó a pakliban.

Például az, h járunk Ringatóra (www. ringato. hu). Ez egy zenés foglalkozás kicsiknek és én nagyon szeretem. Rengeteg a gyerek és mindig Petra barátnőmmel együtt megyünk. Nagyon sokat szoktunk énekelni és mondókázni. Anyu egy csomó új dolgot tanult és itthon hűségesen gyakoroljuk, h nehogy elfelejtsük. Az oktató szokott hangszeren is játszani. Engem személy szerint, lenyűgöz a furulya. Bárhol vagyok, a furulya hangjára mindig ott termek az oktatónál. Egyik alkalommal még azt is megengedte, h kipróbáljam az egyik hangszert. Háromszög alakú és van egy kis pálca, amivel ütögetni kell. Nagyon szép hangja van, azt hiszem fémből készült.

Egyik nap elmentünk a mellettünk lévő házba apuval és anyuval. Azt mondták ez a bölcsőde. Beírattak, és tudomásomra hozták, h jövő ősztől ide fogok járni. Fogalmam sincs róla, h ez micsoda, de biztos nagyon jó hely lehet, mert sok gyereket láttam már játszani.

Anyu a múlt héten nagyon ideges volt. Csupa tiszta izgalom. Mindenféle ételneveket emlegetett és állandóan írogatta a bevásárló listáját. Hát mit ne mondjak, nagyon hosszúra sikerült. Apával folyton valami babazsúrt emlegettek. Csak sejtettem, h nekem készül valami, mert ebben a lakásban tudomásom szerint én vagyok az egyetlen baba. Na de, h mi az a zsúr, azt sajnos nem tudtam. Csütörtökön apu elment bevásárolni és hatalmas csomagokkal érkezett haza. Aztán ugyanezt tette anyu is. Pénteken, pedig elkezdődött a készülődés. Megjött Monszi és Vera. Felváltva babusgattak engem és segítettek anyunak a konyhában. Este 11re lettünk kész a munkával. Én jó kislány lévén, türelmesen megvártam, amíg anyu mindennel végez és utána mentem aludni. Nem akartam, h bármit elfelejtsen.

Szombaton reggel megérkeztek nagyiék. Aztán szépen sorra keresztanyuék és Monszi. Na, ekkor már sejtettem, h ez lesz a babazsúr nevű dolog. Kaptam nagyon sok ajándékot: macit, zenélő szerszámosládát, kockabedobálós kisvödröt, etetőszéket, meséskönyvet. Nagy meglepetésemben azt sem tudtam, mihez nyúljak. Nagyon tetszik mindegyik. A zenélős szerelődoboz beszél hozzám, a bedobós vödörrel meg én szoktam a földön fekve beszélgetni.

Azért, h igazi kishölgy legyek, anyuéktól kaptam szülinapomra fülbevalót. Nem igazán kellemes ajándék, ugyanis kicsit fájt, amikor bele tették a fülembe. Sírtam is egy keveset, de hamar megvigasztalódtam, és most büszkén mutogatom mindenkinek, h mi van nekem.

Aztán volt egy nagy ebéd és még szülinapi tortát is kaptam. Ennek a tetején volt egy szám, egy egyes. Gondolom, ez jelentette azt, h egy éves lettem. Az egyes mellett volt egy Micimackó. Fogtam, levettem a tortáról és egyből leharaptam a fejét. Szóval nagyjából minden nagyon szép volt és jól sikerült (csak az a fránya alvás ne lenne állandóan). Este csak egyszerűen kidőltem egy ilyen mozgalmas nap után.



Bizony, azt nem is mondtam, h most már 5 fogacskával büszkélkedhetek. Szeptember 16. és 26. között 3 fogacskám bújt elő. Sajnos azokban a napokban nem sokat aludtam éjszaka, így szegény anyu is nagyon fáradt volt. De kijöttek a gyöngyeim, és most már újra átalszom az éjszakát.





Fényképeket majd hét végére ígér anya az iwiwre. Most nagyon sok dolga van.



Puszillak benneteket és jó munkát!



Csilluca

11.

9. 11, na de nem ám az amerikai segélyhívó vagy az Al-Kaidás terrortámadás napja, hanem bizony a kilencedik hónapban lettem 11 hónapos.


Akár hiszitek, akár nem, ez azt jelenti, h csupán egy hónapnak kell eltelni az első születésnapomig.

Anyu azt mondja, hogy alig hiszi el, hogy lassan egy éves vagyok, de bizony így van ez.

A legutóbbi találkozásunk óta voltunk ismét dokinál, mert előzőleg nem híztam eleget és emiatt visszarendeltek kontrollra. Három hét alatt híztam 20 dkg-ot és ezzel a doktor-néni meg van elégedve. Nagyon megdicsért és azt mondta, h magamhoz képest szép teljesítmény. Így most nagyjából 8,5 kg vagyok, ami nem is annyira rossz.

Reggelire mindig gyümölcsöt, joghurtot vagy gyümölcsjoghurtot eszek. Ez úgy készül ám, h anyu megveszi a natúr joghurtot (ami nem tudom pontosan mit jelent) és turmixol bele finom, friss gyümölcsöket. Most már mindenfélét megeszek, és ennek nagyon örül mindenki. Ebédre még mindig az üveges főzeléket eszem, amitől anyunak égnek áll a haja, de hát ez van. Anyu örömére egyik nap ettem a karfiol krémlevesből és másnap ezen felbuzdulva újra megkínált vele, de akkor már nem kellett. Mégiscsak egy úrinő vagyok, minden nap más menüt kérek. Vacsorára valami újféle tápszert írt fel a doki néni. Ez nagyon érdekes, mert nem cumisüvegből kell meginni, hanem kiskanállal kistálkából. Na de nagyon szeretem, ami jó, hiszen méregdrága.

A legújabb mutatvány az, hogy amikor meguntam az evést, akkor szépen kirúgom a kiskanalat anyu kezéből. De nem, ám amikor üres, hanem amikor éppen teli van. Ebből kifolyólag anyunak minden főzelék után át kell öltözni, ugyanis olyan tehetséges vagyok, hogy mind egy szálig az ő ruháján köt ki az ennivaló. Ettől anyu morcos szokott lenni, de nem értem miért, hiszen nagyon jó móka.

Mostanában sokat járunk játszótérre és összehaverkodtam Petrával. Ő fiatalabb nálam, de mindig együtt hintázunk és nagyon jófej. Közösen szoktunk beszélgetni olyan hangerővel, h anyukáink nem hallják a saját hangjukat. Na de hát meg kell beszélni az éppen aktuális történéseket. Sajnos Petra nem mindig van ott, amikor megyünk, de ha találkozom vele, nagyon örülök neki, és mindig megsimogatom.

Anyu meg apu szoktak futni. Ilyenkor, amíg egyik fut, a másik vigyáz rá. Ez abból áll, h szépen sétálgatunk. Van egy piros pöttyös labdám, és azzal szoktunk játszani. Nagyon élvezem és nem is szeretem amikor indulni kell haza. Most már villámgyorsan tudok járni, igaz még csak úgy, ha fogják a kezemet. Ebből kifolyólag hamar megtalálom a kortársaimat és barátkozok velük. Olyan jó odamenni és elbeszélgetni velük. De biztos ti is tudjátok, h milyen jó pletykálni.

Az elmúlt hónapban nem volt túl sok esemény, de azért nem maradtak el a felejthetetlen élmények. A hónap közepén meglátogatott anyu két barátnője Monszi és Guli. Monszit már ismerem, de Guli új volt számomra. Nagyon hamar megkedveltem és összebarátkoztam vele. A legjobban a fényes karórája tetszett, de anyu nem engedte, h megkóstoljam. Miután elmentek, nagyon kerestem őket, és anyu megígérte, h még elhívja őket hozzánk. Már alig várom a következő találkozást.

Aztán a múlt hét végén voltunk nagyinál Tiszalökön. Hú, ha tudnátok, h mi minden történt…

Pénteken meglátogattuk dédit és valami finom csemegét vittünk neki, amitől még a szava is elakadt. Nagyon örült, mint én, amikor ajándékot kapok. Végigbohóckodtam a délutánt, és utána anyuék szerették volna, ha kidőlök. Na de nem úgy működik, ez kérem. Amikor azt hitték, h elaludtam, akkor hirtelen felpattantam és hajrá játék. Eléggé kifárasztottam őket, de egy idő után fölöttem is győzedelmeskedett a fáradtság.

Szombaton nagyi barátnőjénél sütöttünk szalonnát és elképesztően finom illata volt. Sajnos én nem kóstolhattam meg, mert azt mondták, én kicsi vagyok ehhez. Valami nagy „szalonnasütőnek” nevezett izé fölött tartották és így. Nem nézhettem meg közelebbről, mert azt mondták, h forró és megégetem magam, meg a füstöt sem jó beszippantani. Így csak távolról néztem a folyamatot.

Vasárnap elmentünk kereszt anyuhoz, mert születésnapja volt. Ott bográcsban rotyogott valami és annak is nagyon jó illata volt. Ott volt Marci meg Lilla (ők a tiszalöki barátaim) és annak ellenére, h keresztanyunak volt születésnapja, én kaptam ajándékot tőlük. Egy gyönyörű sárga fürdőkacsát, ami még a lábát is tudja mozgatni. Nagyon tetszik és meg is köszöntem nekik. Egész délután együtt játszottunk és mire evésre került a sor én el is aludtam a friss levegőn. Amikor jöttünk el, megígértem nekik, h hamarosan megyek újra (addigra remélhetőleg a saját lábamon).

Hétfőn jöttünk haza nagyiékkal kocsival. Még soha ilyen hosszú utón nem voltam kocsival. Nagyon jó volt. El kell mondanom, h nagyapa príma sofőr és hogy a zenét is bekapcsolta nekem, külön jutalmat érdemel.

Kedden délután mentek el nagyiék, de nagyon jó volt, amíg itt voltak. Nagyi megenged mindent nekem és ő mindig vevő egy kis sétára. Anyu nagyon szigorú, de ezt már meséltem.

Sajnos kedden elmentek, de az óta is izgalmasok a napok. Hol itt-hol ott borulok fel és esek nagyokat, hol felmászok valahová, és nem tudok lejönni, hol beverem a fejem, mert annyira hebrencs vagyok. Szerencsére mindig ott van anyu és megvigasztal.

Nos hát így telt az elmúlt egy hónap. Most már anyu nagy lázban ég a születésnapom miatt. Már el is küldtük a hercegnős meghívókat a vendégeknek és remélem, mindannyian eljönnek.

A legfrissebb képeket az iwiwen nézhetitek meg, ugyanis a babaszoba még mindig zárva.

Legközelebb majd beszámolok a születésnapi bulimról (nagyon kíváncsi vagyok anyu milyen tortát süt nekem; hallottam amikor a nagyinak mondta, h ő süti a születésnapi tortámat).



Puszillak és nyugodalmas jó éjszakát!



Csilluka

10.

Halihó mindenki!




Most biztos azt hiszitek, h megfeledkeztem Rólatok, de nem így van. Csupán annyi történt, h kicsit izgalmasra sikerült az elmúlt hónap és bizony anyu nem ért rá leírni nektek a gondolataimat.

Kezdeném a méretekkel, ugyanis múlt hónapban az elmaradt a szurival együtt, mivel a doki néni szabadságon volt. Most viszont vannak méretek és sajnos szuri is volt. Nahát akkor alázatosan jelentem, h 74 cm és 8, 25 Kg vagyok.



Lássuk csak mi minden történt ez alatt az egy hónap alatt.



Voltunk Tiszalökön, ahol kipróbálhattam, h milyen buszt vezeteni. Nagyapám buszsofőr, így szépen birtokba vettem azt a nagy járgányt, amit ő irányít. Meg kell mondanom, életemben nem láttam ekkora kormányt és ablakot. Nagyon érdekes volt, arról a rengeteg gombról nem is beszélve, ami a műszerfalon feküdt. Jaj, de szerettem volna őket egyesével megnyomogatni. ! Sajnos anyu valamiért nem engedte. Már csak ilyen az én anyukám. Nagyon szigorú ám. A legizgalmasabb dolgokat sosem engedi. Vasárnap átmentünk Tokajba a keresztszüleimmel fagyizni. Nagyon finom és nagyon nagy fagyit készítenek ott, ezért én is megkóstolhattam. Kiültünk a Tisza partra (ez valami nagy víz, ami még folyik is) és ott ettük meg a fagyit. Aztán szépen hazakocsikáztunk. Anyu azt mesélte erről a Tokaj nevű helyről, h nagyon finom borok készülnek itt (megkóstolnám én, csak sajnos azt sem tudom mi az, h bor). Na de biztos majd azt is elmeséli egyszer és megkóstolhatom.

Aztán hazajöttünk és itthon minden ment a maga rendjén. Mivel a kíváncsiságom óriási, bebújok minden lukba, és mindent alaposan megvizsgálok. Főleg azokat a helyeket, ahol sok-sok kábel található. Anyu persze azonnal elvisz onnan, de ezt már említettem, h a legizzgibb dolgokat nem engedi. A kedvenc játékom átbújni az ágy alatt és a székek közt mászkálni az asztal alatt.

Aztán hamar véget ért a nyugalom. Egyik reggel anyu összepakolt és indultunk az állomásra. Akkor még nem tudtam, h az mit is jelent, de röpke fél óra elteltével meg is érkeztünk. A hangosbemondóban elmondták, h Keleti pályaudvar és a "Siófokra közlekedő gyors vonat a 8-as vágányról 14: 05-kor indul". Kicsit zavaros volt a kép, de ahogy haladtunk világossá vált számomra, h a vonat az bizony egy nagy masina (sokkal nagyobb, mint ami az én pancsoló-könyvemben van), ami sok-sok kocsiból tevődik össze. Na egy ilyen masinára szálltunk mi is fel és pontosan arra, ami Siófokra ment. Ahogy közeledtünk, anyu megmutatta az ablakból, hogy az ott a Balaton. Nem igazán értettem, h mi baja, de hát ez van. Aztán megérkeztünk a Viharjelző Obszervatóriumba, ahol nekünk fent volt tartva egy szoba. Anyu átöltöztetett, adott rám úszópelenkát és felfújta a nagy beleülős úszógumimat, amit gyereknapra kaptam. Akkor nem tudtam még, h ez mire jó, de most már bizony tudom, és be kell vallanom nagyon szuper találmány.

Lementünk egy partnak nevezett helyre és anyu belevitt egy hatalmas vízbe. Mondták, h ez a Balaton, ez az, amit a vonatból láttunk. Na kérem, ez a Balaton egy hatalmas fürdőkád, teli-s-teli vízzel és sok-sok emberrel. Mindenki pancsol ezerrel. Csak azt nem értem, h miért nincs sampon meg tusfürdő, de úgy látszik az ilyen nagy pancsolókban nem szokás ilyent használni. Az elején egy kicsit meg voltam ijedve és sírtam, de aztán rájöttem, h ez nem is olyan rossz. A kacsáim is vígan úszkáltak mellettem (érdekes, h bárhová megyek, ők mindenhol ott vannak), így én is szabadon engedtem az energiámat és egy hatalmasat pancsoltam.

Pénteken egy hajó nevű járgányra szálltunk. Ezt úgy képzeltétek el, mint egy nagyon széles vonatot, csak épp nincs sok kocsija és a vízen halad. Nem tudom, h h képes erre, hiszen nincsen karja, h úszni tudjon, de nagyon izgi volt. Áthajóztunk Füredre és onnan vonattal elmentünk Badacsonyba. Ott nagy volt a kavalkád, de nagyon élveztem. Sok színes cuccot láttam és még egy szökőkútban is megmártottam a kezem a nagy hőség miatt. Aztán visszamentünk Füredre és ott találkoztunk anyu barátnőivel és azok babáival. Nagyon jó-fej csajok. Gréci, a legidősebb, előadást tartott nekünk az almáról meg a kukacról és be kell vallanom nagyon izgi volt. Füredről visszahajóztunk Siófokra és a többi napot ott töltöttük a parton. Képzeljétek el, h még Monszi is eljött hozzánk. Be is mutattam neki, h tudok ülni és elolvastam neki a mesét a legújabb könyvemből.

Bizony, azt el is felejtettem mondani, h július 13-án a szüleim legnagyobb meglepetésére egyedül felültem. Nem is figyeltek oda, h mit csinálok, aztán leesett az álluk, amikor meglátták, h ülök. Jó kis tréfa volt.

Hétfőn hazajöttünk a Balatonról. Anyuék azt mondták, h ez volt az első közös nyaralásunk. Ha ilyen a nyaralás, akkor még nagyon sok ilyent szeretnék, mert nagyon élveztem. Főleg a nagypancsi hiányzik, mert itthon a fürdőkád igencsak szűkös és bele sem fér az úszógumim.

Kedden reggel, apu hazajött munkából és hogy örömet szerezzek neki, felálltam a kiságyban. Ez annyira tetszett nekik, h le is fényképeztek gyorsan. Nem igazán értem, h mi a nagy abban, ha 10 hónaposan az ember más szemszögből is meg akarja nézni a világot. Mindegy, az ő dolguk, örüljenek hát.

Anyu nagyon sokat mosott és vasalt és alig egy hét elteltével újra útnak indultunk. Akkor már a jól ismert útvonalon a reptér felé tartottunk. Ennek nagyon megörültem, mert tudtam, h nagyi felé vesszük az irányt. Nagyinál nagyon izgalmas volt. Felfedeztem a teljes lakást és jól megszereltem a nagybátyám bringáját. Örült is neki nagyon.

Aztán szombaton reggel nagyon korán keltünk. Anyu szépen felöltöztetett, mindenki nagyon divatosan felöltözött és elindultunk anyu nagynénjéhez. Csupa dísz és virág volt mindefelé. Rengeteg ünneplőbe öltözött ember jött-ment a lakásban. Valami vőlegényt és menyasszonyi csokrot emlegettek. Később megtudtam, h bizony anyu unokatestvére nősül. Hurrá ismét egy lagzi. Be kell vallanom, nagyon tetszett a nagy forgatag, nem beszélve a zenéről. Nagyon szép és jó volt minden, igaz a templomban a pap egy kicsit tévedett és én jól hallhatóan kijavítottam, de szerencsére más hiba nem esett. A bulit sajnos csak rövid ideig bírtam. Anyu délután 4kor hazavitt lefeküdni. Jól el is voltam fáradva, mert este 10kor keltem fel. Mikor láttam, h csak nagyapa van velem, akkor annyira elkezdtem sírni, h hazahívta anyut. Így nekik véget ért a buli, de remélem, azért nem haragszanak rám. Pedig csak annyi volt a baj, h vissza akartam menni én is a bulira. Erre fel ők jöttek haza. Hát így jártam. Remélem, hamarosan újra mehetünk lagziba.

Kedden hazajöttünk és most itthon pihengetünk. Nagyon elfáradtunk a végére. Anyuékat is megviselte a dolog.

Minderről a bizonyítékokat megnézhetitek az iwiwen, ugyanis a babaszoba zárva.

Majd legközelebb is jelentkezem, de addig szorgalmasan gyakorlom a járást. Nagyi megmutatta, h mire kell használni a lábamat és azóta nincs megállás. Remélem a legközelebbi bejelentkezéskor, már be tudok számolni róla, h egyedül járok.

Addig is vigyázzatok magatokra és millió puszi.



Csilluca

9.

Sziasztok!




Tizennyolc=másfél



Újra itt.



Másfél évvel ezelőtt egy szép estén beköltöztem anyunak a pocakjába. Anyunak persze sejtelme sem volt róla. Aztán egyszer csak elkezdett fájni a feje és nem érezte túl jól magát. Azt hitte, h a januári nyirkos, hűvös időjárás tehet mindenről. Azért sejtette, h lehet, h még más is áll a dolgok hátterében, de mivel éves zárás volt és minden más nem is nagyon foglalkozott vele. Monszi akkor épp beteg volt és e-mailben írogatott neki, h mit érez.

Aztán eljött egy bizonyos nap, amikor azt mondta apának, h "ma meg kellett volna jönnie, de nem jött meg". Apa azt mondta, h biztos a hormonok miatt, hiszen abbahagyta a gyógyszer szedését, h majd valamikor kisbabája legyen. Én ezt még nem értem, h mit is jelent, de majd biztos elmondja, amikor nagy leszek. Aztán amikor másnap sem "jött meg" apával elmentek egy drogériába és vettek terhességi tesztet vagy mit. Nem tudom mi a csuda lehet, de az mondta el anyunak, h a pocakjában lakom. Emlékszem, nagyon örült a hírnek és el sem akarta hinni, h van egy albérlője. Este apával színházba mentek. Ott volt Monszi is, legszívesebben azonnal elmondta volna, de hát sajnos nem lehetett, mert titokban akarták tartani, amíg csak lehet. Aztán hétfőn anyu nem bírt magával és elárulta Monszinak az édes kis titkot az édes "teherről". Ez az édes teher kilenc hónapig tartott. Ennyi ideig béreltem a luxuslakást anyu pocakjában.

Nagyon kellemes volt odabent. Szerettem ott lenni. Sok-minden történt az alatt az idő alatt. Voltam például anyuék mindkét lagziján, Vera ballagásán, lakást is vásároltunk és figyelemmel kísértem, ahogy alakul a kis kuckóm az anyuék hálószobájában. Nagyon szép kilenc hónap volt odabent, ám egyszer kezdett szűkössé válni a hely és kiéreztem. A doki bácsi segített kibújni a jó kis lakásomból és megismerni a külvilágot.



Bizony kedves barátaim, most már kilenc hónapja, h idekint élek. Eleinte kicsit furcsa volt. A hely is sokkal tágasabb, a berendezés is más, a hangok is idegenek, de fokozatosan hozzászoktam. Hát azért nem egyszerű egy "másfél éves" emberkének az élet. Annak ellenére, h csupán kilenc hónapja élek idekint mindig történik valami izgalmas. Na de ezeket tudjátok, hiszen mindig beszámolok róla.

Most méretekkel nem tudok szolgálni, mert nem voltunk doki néninél, ugyanis szabadságon van egész hónapban. Így megúszom a szurit is hi-hi-hi.

Június 13-án, apu munkahelyén volt egy gyermeknapi rendezvény. Nagy gyerekek voltak és mindenféle furcsa dolgokkal játszottak. Anyu megvigasztalt, h jövőre már én is mehetek az ugráló-várba és pecázhatok is a nagy párolgásmérő tálban. A nagyoknak verseny is volt de én nem vehettem rész rajta, hiszen túl kicsi vagyok. Azért én sem jöttem el üres kézzel, mert kaptam egy macis rágókát, amit nagyon szeretek. Jól telt, de nagyon elfáradtam. Alig várom, h jövőre újra mehessünk.

Azzal is büszkélkedhetek, h június 16-án kibújt az első fogacskám (ezt írtam is nektek). Aztán jó ideig nem történt semmi. 25-én repültünk a nagyihoz Erdélybe és anyuék vígan mesélték, h van már egy fogam. Csakhogy mire leszállt a gép, már ott virított a számban a második fogacska is. Alig hitték el, h az is kint van. Így most két gyöngyszem fogacskával vagyok gazdagabb.

Mamánál nagyon jól telt, csak rövid volt és gyorsan jöttünk vissza. A repülést nagyon szeretem. Most nem voltam álmos, így elolvastam a biztonsági utasításokat. A szék zsebében volt egy kártya mindenféle ábrákkal és emberekkel. Alaposan megnéztem mindkét oldalát, és miután áttanulmányoztam, mondtam a légikisasszonyoknak, h kitűnő. Nagyon elnyerte tetszésemet. Ők meg kedvesen mosolyogtak rám. Visszafelé már tudtam, h h kell keresni és azonnal szemügyre vettem az újat is. Az is ugyanolyan jó volt, mint az előző. Meg vagyok nyugodva. Ez a légitársaság komolyan veszi a dolgokat.

Azt majdnem elfelejtettem mondani, h ha anyu felültet, akkor egyedül tudok ülni. Sőt ha segít megkapaszkodni, akkor lábra is állok. Így teljesen másképp néz ki a világ, mint fekve.



Hát röviden ennyi történt velem az elmúlt hónapban.



A képeket egyelőre csak az iwien nézhetitek meg, mert a babaszoba valamiért nem működik. Anyu majd még megpróbálkozik vele, h azok se maradjanak le az élményről, akiknek nincs iwiw.



Puszilok mindenkit, és nemsokára újra jelentkezem.



Csilluca



Újra itt és újra én. Elfelejtettem nektek csatolni egy ábrát a fogacskáimról. Most pótlom.

8.

Sziasztok!




Na már megint én vagyok. Bizony, megint eltelt egy hónap és újra jelentkezem.

Ma voltunk doki-néninél és 7700 gramm és 71, 5 cm vagyok. A doki-néni szerint nem híztam túl sokat, na de ennyi mozgás mellett nem is lehet. Biztos ő is sokat ficereg, mert ő is nagyon sovány.



Amióta nem beszéltünk, meg tanultam kúszni. Most már szabályosan úgy közlekedek, mint egy kis kukac. Ennek mindenki örül, de főleg én, mert így nagyon sok helyre el tudok jutni a nappaliban. Már a tévés polcot is meg tudtam közelíteni, ahol rengeteg érdekes dolog volt. Épp elkezdtem volna nézegetni, amikor anyu észrevette és gyorsan elpakolt mindent az alsó polcról. Na de én sokkal ravaszabb vagyok ennél, és már rájöttem, h a második polcon lévő dolgokat is el lehet érni, így most azokat próbálom megszerezni magamnak. Ott sajnos csak meséskönyvek vannak. Anyu szerint ezekkel nem tudok kárt tenni magamban. Nagyon szeretem a meséket, főleg a szép képes lapokat összegyűrni és megkóstolni. Anyu mondja, h ez csak szellemi táplálék, de én nem értem, h mi az, ezért mindent meg akarom kóstolni. Nem is értem, h miért veszik ki a számból rögtön.



Újra voltunk a nagyinál Tiszalökön. Nagyon szép idő volt, ezért az udvaron játszottunk nagyapával a pléden. Csárli kutyát be kellett zárni a pincébe, mert rám akart ugrani és jól megijedtem tőle. Na azután csak a pincében volt, ha én is kint voltam. Mamánál van egy nagy zöld hinta az udvaron, és nagyon sokat hintáztam rajta apuval, anyuval, nagyival.

Szombaton gyereknap is volt és anyu kivitt a pályára. Jött velünk a keresztmamám és két jó barátom Marci és Lilla is az anyukájukkal. Marci már 3 éves nagyfiú és hát eléggé szemrevaló. Tanultam egy verset is tőle:



Csukás István: MACKÓMESE

Mackó brummog: irgum-burgum,

bundám rongyos, ezért morgom.



Elballagott a szabóhoz,

de a szabó pénzért foltoz.



A mackónak nincsen pénze,

elköltötte akácmézre.



Szegény mackó, mi lesz veled,

hogyha megjön a nagy hideg?





Anyukája azt mondta, h szabad, ezért gyorsan le is csaptam rá.



Aztán hazajöttünk és a lakótelepen volt egy ünnepség. Az önkormányzat vagy mi, köszöntötte a lakótelep új lakót, azaz minket, akik 2008ban születtünk. Kaptunk egy kis ajándékot (én a kicsi királylányt) és ültettek egy rózsatövet is a parkba mai csak az enyém. A nevem egy táblára is felkerült, hogy mindenki tudja, h megszülettem.



Itthon is volt nagy sürgés-forgás. Anyuék készültek a keresztelőre. Sajnos dédi megbetegedett és nem volt biztos, h az erdélyi nagyik jönnek-e de végül itt volt mindenki. Nagyon jól éreztem magam. Anyu meg a keresztmamám felöltöztettek szép kis ruhácskába és elindultunk mind egy nagy épületbe, amit úgy hívnak, h templom. Ott találkoztunk egy bácsival, akiről azt mondták, h ő a pap-bácsi és ő fog megkeresztelni. Volt ott még egy kisfiú is a szüleivel, őt is akkor keresztelték. Belülről ez az épület nagyon szép volt. Sok színes kép a falon és sok izgalmas dolog. Nagyon tetszett, ahogy a pap-bácsi elkezdett beszélni és én is besegítettem neki. Vele egyszerre beszéltem. Anyu eleget mondta, h hallgassak, de hát miért ne segíthetnék én is. Olyan jól visszhangzott, amit mondtam, h, ihaj. Nagyon tetszett. Aztán jött a szertartás mindenféle része és keresztanyu odavitt a pap-bácsihoz, aki mindenfélét csinált velem. Még a fejemet is leöntötte 3szor vízzel. A harmadiknál mondtam is neki, h "hej, elég legyen". Aztán kicsit beszélgettem a kisfiúval, aki egyik mondatomtól úgy megijedt, h elkezdett sírni. Jó kis gyáva prücsök lehet, vele sem állok szóba többet. Aztán véget ért a szertartás és hazamentünk, ahol kaptam két nagy tortát és anyu azt is megengedte, h megkóstoljam a krémet. Nagyon nem ízlett. Fura édes volt. Fújj...

A buli nagyon jó volt. Mindenkit hasra fektettem magam körül a földre és kibeszéltem a lelket is belőlük. Nagyon jól szórakoztam, de sajnos vasárnap mindenki hazament és maradtunk csak hárman.



Vigasztalásként, anyu mindig elvisz a játszótérre és hintázhatok. Azt nagyon szeretem.



Három napja elkezdtem négykézlábra állni. Nagyon-nagy dolog lehet, mert anyuék le akartak fotózni, de huncut vagyok, és nem engedtem nekik. Nagyon szeretem a mindenféle kábeleket, de anyu nem enged velük játszani. Pár napja a függönnyel is próbálkozom, azt sem szabad. Szóval nagyon résen kell lennem, h mikor nem figyel anyu, hogy egy kicsit megkaparintsam a vasaló madzagját. Mindenféle nemtetszésemnek erélyesen adok hangot és ha anyu megdorgál, akkor úgy teszek mintha nem hallanám és elkezdek kiabálni jó hangosan. Hátha abbahagyja. Olyant is szoktam, h nem nézek oda, hanem csak magamban vigyorgok. Sajnos mindig észreveszi, ha rosszban sántikálok, és azonnal leállít. Ez az anyu már csak ilyen.



Szombaton megyünk gyereknapra, a Gilice térre. Apu munkahelyéről kaptam meghívót. Apu azt mondja, h nagyon sok kisbaba lesz ott, bizti lehet majd jókat játszani.



Anyu tett fel új képeket ide:



http://www.babaszoba.hu/services/albums/list?search=csonka+csilla+luca



meg az iwiwre is. Majd ha akarjátok látni, h mekkorát nőttem, nézzétek meg.



Most megyek, mert nagyon elfáradtam. Puszillak benneteket és a következő találkozásig: "BÁBBÁBBÁBBÁ vagy DEDEDEDDEDDE"



Csilluca

7.

Képzeljétek el, h betöltöttem a 7 hónapot. Anya is alig hiszi el, h így röpül az idő, de tényleg nagyon fogynak a napok. Voltam újra doki-néninél és most sajnos szurit is kaptam. Anya azt mondta ne sírjak, mert ez azért van, h ne legyek beteg. Ő, amikor kicsi volt nem kapott ilyet és nagyon sokat volt kórházban miatta. Na akkor meg is nyugodtam és a végére dumálni is volt kedvem a doki-nénivel.


Mivel most minden a 7-es szám jegyében telik, elmondom, hogy 7 hónapos vagyok, 7500 gramm a súlyom és 70 cm a hosszam. Éljen a 7-es.



Az étkezéseket illetően nagyon jó étvágyam van. Már egy adag tejet kiváltottunk főzelékkel. Anya kicsit szomorú, mert csak az üveges főzeléket eszem meg, amit a boltban lehet kapni. Amit ő készít, azt nem szeretem, pedig apa szerint nagyon jó a főztje. Na de anya azt mondja, hogy az a lényeg, hogy eszek. És a cukkíni főzeléken kívül mindent megeszek. Az időrekordom eddig 5 perc alatt egy fél üveg őszibarack. De akkor épp a hintázásból jöttünk és nagyon éhes voltam. Anya el szokott vinni egy nagy játszótérre, ahol rengeteg a gyerek. Képzeljétek el, ott van olyan hinta is, amiben az ilyen pici babák, mint én hintázhatnak. Nagyon szeretem és még nem tudatosan ugyan, de utánozom a többi gyereket, ahogy a lábát lóbálja hintázás közben. Majdnem minden nap megyünk és az annyira jóóó.



Nem tudom, hogy meséltem-e, hogy voltam lagziban. Anyáék elvittek a keresztszüleim lagzijába, de sajnos hamar haza kellett mennem mamával, mert anya azt mondta ennyi elég volt. Pedig nagyon élveztem a nagy zene-bonát és a sok-sok táncoló embert. Nem is érdekelt, h anya mit csinál. Mindenkire vigyorogtam és Marcival (egy 3 éves vagány kissrác) flörtöltem.

Itthon birtokba vettem a nappalit. Most már anya mindent baba-biztossá kell tegyen, mert körbegurulom az egész 20 négyzetmétert pillanatok alatt. Legjobban a vasaló, a porszívó és minden olyan érdekel, amiből madzag lóg ki. Ha ezek nincsenek elérhető közelségben, akkor a távirányító és a mobiltelefon a cél. Azokat is nagyon szeretem megkóstolni. Van egy emeletes polcunk, aminek a tetején a tv áll és alatta sok-sok izgalmas dolog lakik. Nagyon tetszett, ami ott van, de mikor anya észrevette, h ott matatok rögtön elpakolt mindent onnan és most már nincs is semmi izgi. Ezért elindultam felfedezőútra a macimmal és hát bizony majdnem eljutottam a konyháig, csak nem mertem tovább menni a parkettán, mert nagyon csúszós és nem olyan puha, mint a szőnyeg.

Anya vásárolt nagyon sok szép virágot az erkélyre és beleültette őket nagy ládákba. Minden reggel kimegyünk jó reggelt köszönni nekik és este meg elbúcsúzunk, és szép álmokat kívánunk. Nagyon szeretem a látványukat, és hangos sikítással üdvözlöm őket minden reggel. A kedvencem a muskátli, mindig meg is simogatom. Anya azt mondja, h ezt szabad, de letépni nem. Biztos igaza van, pedig szeretnék egyet megszerezni magamnak és megkóstolni.

Anya készített újabb képeket rólam és azokat megnézhetitek az alábbi címen:

http://www.babaszoba.hu/services/albums/list?search=csonka+csilla

A 7ik albumot kell megnézni. Ugye már az elején mondtam, h minden a 7es szám körül forog.

Röviden ennyi. Ha még történik valami, akkor közben is jelentkezem, de egy hónap múlva mindenképp.

Puszi nektek és jó munkát!



Csilluca

6.

Ugye te is alig hiszed el, h újra eltelt egy hónap.


Bizony, egy hónapja jelentkeztem utoljára. Azóta bizony sokkminden történt velem és mind nagyon izgalmas.

Kezdjük a méreteimmel: 7350 gramm és 69 cm vagyok.

Ezt ma reggel mondta a doki néni. Ma nagyon jó volt nála, mert nem kaptam szurit.



Közben meg tanultam önállóan hátról hasra és fordítva fordulni és a szüleim nagyon örültek, mert ez azt jelenti, h egészségesen fejlődök. Anya azt mondta egyszer, h percre pontosan tudom, h mikor mit kell csinálni. Ez biztos jó, mert mosolygott közben és nagyon sok puszit kaptam. Tegnap este, próbálgattam a kúszást. Ez még nem megy túl jól, de nagyon élvezem, ahogy el tudom kapni a játékaimat.

Nagyon nagy kalandban volt részem. Apa meg anya elvittek Erdélybe a nagyszüleimhez. Nem, ám akárhogy hanem valami repülőnek nevezett izével. Az úgy volt, h egyszer csak felkerekedtünk és elmentünk valahová metróval (őt már születésem óta ismerem) meg busszal (vele most ismerkedtem meg). Aztán megérkeztünk egy olyan helyre, ahol sok-sok ember volt és mindenféle vicces kerekes dobozt húzogatott maga után. Anyáék azt mondták, h ez a reptér. Aztán egy kedves néni megnézte az útlevelet vagy mit és egy kis várakozás után beültünk egy nagy vasmadár pocakjába. Aztán pikk pakk ott volt a nagyi meg

Lóránd, a nagybátyám. Beültünk az autóba (ilyennel már sokat utaztam) és hazamentünk nagyihoz. Ott nagyon szép volt minden csak kicsit sokan voltak és mindenki egyszerre beszélt hozzám. Ezért aztán elkezdtem sírni, h hagyjanak békén és elaludtam. Szóval, nagyon jól telt nagyinál. Meglátogattuk a dédiket, és nagyon örültek nekem.



Hazajöttünk és most volt valami ünnep, amit Húsvétnak hívnak. Biztos jó dolog, mert anya sok tojást festett és feldíszítette a lakást apró tojásokkal.

Meglátogattak a keresztszüleim is és nagyon jó volt velük. Még a játszótérre is elmentünk és a beleülős babahintában hintáztam. Nagyon élveztem.

Jönnek a fogacskáim, ezért sajnos 3 éjszaka nem tudtam aludni, mert nagyon fájt és kicsi be is lázasodtam. Szerencsére anya tudja, mit kell ilyenkor tenni és utána mindig jobb volt.



Most meg valami kis vírust kaptam el, mert nagyon köhögök és folyik az orrom. Még jó, hogy van ez a porszívó izé, mert pikk pakk kitakarítja a nózimat.

Csütörtökön utazunk a másik nagyihoz Tiszalökre. Megyünk valami esküvőnek nevezett izébe. Biztos jó lesz, anyáék nagyon várják. Még nekem is vettek új ruhát meg cipőcskét. Én leszek a koszorúslány és hát biztos nagyon izgi lesz.

Sajnos a gyümölcsökkel és a zöldségekkel nem vagyok jóban. Egyelőre a sárgarépa és a sütőtökös csirke a kedvencem. Az nagyon finom.



Na egyelőre ennyi.

Anya töltött fel újabb képeket az Internetre, vagy mire. Ha kíváncsiak vagytok a legújabb kalandjaimra, akkor ezen az oldalon megnézhetitek:

http://www.babaszoba.hu/services/albums?alid=35490



Sok puszi nektek és jó munkát!



Pa-pa-pa-pa

Csilluca

5.

Képzeljétek!




Ma reggel anyukám elvitt a doktor-nénihez. Nem tudom, minek kell folyton oda járni, de anya megrögzötten elvisz minden hónapban. Szerintem összebeszéltek a doktor-nénivel, mert mindig ugyanaz történik. Doktor-néni megnézi a számat, meghallgat valami hideg kütyüvel, aminek az egyik vége a fülében van, a mási meg rajtam, megméri a súlyom és a hosszam. Ezt már annyiszor csinálta, nem is értem miért nem volt elég egyszer. Na de biztos anya tudja.

A doktor-néni ma azt mondta, h 6950 gramm és 67 cm vagyok.

Ezt nem tudom mit jelent, de biztos valami jót, mert anya nagyon örült neki és a doktor néni is megdicsért.

Mostantól ehetek gyümölcsöt és zöldségeket. Azt még nem tudom mi az, de majd biztos anya megmutatja. Habár már ettem sárgarépát és nem is volt olyan rossz. Vajon ez a zöldség??? Hm, nem tudom, majd megkérdezem anyát...



Képzeljétek el, h tudok oldalra fordulni és a zenélő játékomat egyedül be tudom kapcsolni és a dallamokat váltogatni rajta. Ha anyuci megtart, akkor ülni is tudok és az az igazság, hogy ezt szeretem a legjobban. Valamiért azonban anya nem akarja megengedni, h egész nap így legyek. Ki érti ezt?



Brrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr, hápppppppppppp,

büühhhhhhhhrrrrrrr, prrrrrrrrrrüüüüüüüüüh



Majd még jelentkezem, addig is, sziasztok és jó munkát!





Csilluca

4.

Sziasztok!




Bizony repül az idő és én már 4 hónapos vagyok. Méreteim 6350 g és 64 cm. Ezen kívül a jobb oldalamra tudok fordulni, és ha valami nagyon megtetszik, akkor hangosan sikongatok. Most kezdtem el felfedezni a saját hangomat, és nagyon tetszik. Azzal szórakoztatom a családot, h sikoltozok éjjel nappal. Bizony egy idő után úgy veszem észre, h ez nem annyira tetszik nekik és próbálnak minden erejükkel lecsendesíteni, amivel azt érik el, h még annál is erősebben csinálom.

Ha anyu vagy apu valami vicceset mond, akkor hangosan és ropogósan nevetek. Nagyon tetszik, és jól megtornáztatja a hasizmaimat.

Képzeljétek el, h apunak volt 5 éves csoporttalálkozója. Egyszer csak jött Andi meg Laci, beültünk egy kocsiba és elmentünk itthonról. Nagyon hosszú volt az út, de megérkeztünk egy olyan helyre, amit Egernek hívnak. Ott aztán jöttek sorra az emberek és kiderült, h ez apa találkozója. Nagyon sok kisgyerek volt: Bence, Janka, Attila, Réka meg én. Ők mind idősebbek nálam, de nem én voltam a legfiatalabb, hanem a pocaklakók. Képzeljétek el, h Andinak a pocakjában lakik egy kisfiú, akit Márknak hívnak és a Veró pocakjában egy kislány, aki Sára. Nem tudom, h miért laknak az anyukájuk pocakjában és hogy fognak onnan előjönni, de majd megbeszélem anyuval ezt a kérdést. Lehet, h én is így voltam régen. Nagyon jól éreztem magam. Sokat szerepeltem, h mindenki hallja. Nem akartam aludni, h nehogy lemaradjak valamiről, ezért én voltam a társaság fénypontja. Néha azért a búbos kemence melegében elbóbiskoltam, de nem több mint 20 percre. Nagyon jól éreztem magam. Délután hazajöttünk és jól kipihentem az egész napi fáradalmakat. Ha jól értettem anyu meg apu is örült, h elmentünk és már egy újabb utazásra készülődnek.



Szép napot mindenkinek és jó munkát!



Csillu

3.

3.




Ho-ho-ho-hóóóó!



Ha az ember lánya maga mögött hagyja az első két hónapot, kezd izgalmassá válni az élet. Bizony, a nappali alvások egyre ritkulnak (anyu nem kis szomorúságára) és az ébrenlétek egyre hosszabbak. Persze ez azt is jelenti, hogy sokkal több foglalkozást, odafigyelést és szórakoztatást igényel ilyenkor egy magamfajta Prücsök.

Szerencsére ilyenben nincs hiány.

Jaj, jaj mielőtt belecsapnék a lecsó közepébe, íme a méreteim: 5800 g, 62 cm, ami azt jelenti, hogy születésem óta 10 cm-t nőttem.



Az előző beszámolóm alkalmával meséltem nektek egy fickóról, akit Mikulásnak hívnak. Most meg valami Jézuska nevű akárki járt nálunk. Na de kezdjük az elejével. November végén anyu elment egy boltba és vásárolt valami Adventi koszorú izét. Aztán egy vasárnap este, amikor apu is itthon volt, kitette az asztal közepére és meggyújtottunk rajta egy gyertyát, mondván ez advent első vasárnapja. Aztán ezt minden vasárnap megismételte. A második vasárnapon kettő, a harmadikon három és a negyediken négy gyertyát gyújtott meg. Nagyon szép volt, ahogy az összes gyertya égett. Közben a konyhában is sertepertélt egy ideig és egyszer csak elkezdett valami finom illat belopózni a szobámba. Hát kérem, ez a mézeskalács volt. Anyu azt mesélte, h minden évben süt Karácsonyra mézeskalácsot, mert a fahéj és a csillagánizs illata nélkül, nem is Karácsony a Karácsony. Még a szomszéd Erikának is vittünk belőle és nagy örömet szereztünk vele neki.

Aztán egyik nap apu elment itthonról és egy nagy zöld fával tért vissza. Hallottam, ahogy anyu mondta, h micsoda szép kis Karácsonyfa válik majd belőle. Anyu még aznap elment valami üzletbe és csodálatosan szép díszekkel tért haza. Aztán amíg én aludtam, szépen feldíszítette a lakást, és amikor felkeltem fenyőfa illat volt mindenhol.

Egyik délután apu behozta az erkélyről a fát, és anyuval közösen elkezdtek díszeket akasztgatni az ágaira. Kikerekedtek a szemeim, ahogy egyre szebb és szebb lett a fa. A végén azt mondták, h ez a mi Karácsonyfánk. Megnéztem közelebbről is, de nem sokat értek én belőle. Mire is jó ez? Miért is állítjuk? Miért csak most és máskor nem? Na de a lényeg, h szép volt és kész. Aztán egyik nap megérkeztek a nagyszüleim Tiszalökről és kaptunk sok-sok ajándékot. Anyu is adott nekik ajándékot, egy olyan naptárat, amin az én fotóim vannak rajta. Nagyon tetszett nekik. Nagyon jó volt az ünneplés. Nekem tetszett a nagy társaság és a sok-sok foglalkozás. Mindenről alaposan be is számoltam a csillárnak.

Aztán elmúlt a Karácsony és jött a Szilveszter. Ezt már csupán hármasban ünnepeltük, de ez is jó volt. Én elaludtam kint a nagyágyon és jó volt hallgatni anyuék sutyorgását.

Beköszöntött az Új Év és én nagyon sok mindent be akarok mutatni neki. Például azt, h már majdnem sikerül oldalra fordulni. Még nem megy, de nagyon erősen próbálkozom és remélem hamarosan sikerülni fog. Sajnos hosszas próbálkozások után, ha nem jön össze, akkor olyan szomorú leszek, h anyu meg apu közösen kell megvigasztaljanak.

A másik, amit még nagyon szeretnék, az a felülés. Ha anyu az ölébe vesz, rögtön húzom fel magam, mert ülve sokkal izgalmasabb a világ. Anyu meg is kérdezte az ortopéd orvostól, h nem baj az, ha fel akarok ülni? A doktor bácsi azt mondta, h, ha jól megtámasztja a hátam, akkor lehetek úgy. Bizony nagyon örültem ennek, mert így már sokkal szebbek a dolgok. Alaposan szemügyre tudom venni a lakás minden pontját, és mit ne mondjak eléggé izgalmas.

Rengeteg ajándékot és játékot kaptam az ünnepek alatt. A szüleim nagyon boldogok, mert már annyira erős vagyok, h a kisebbeket fel tudom emelni, és játszani tudok velük. Nem kell a kezembe adni, megoldom én egyedül a dolgot. A kedvencem Bibi a csirke, akit Kingától kaptam és Dumbó az elefánt, akit Andi hozott nekem. Mind a ketten csörögnek, ha rázom, és ez nagyon tetszik.

Most már elfáradtam a nagy ünneplésben és a sok izgalomban. Megyek, lepihenek egy kicsit. Majd hamarosan jelentkezem újra. Addig is millió puszit küldök mindenkinek!



Csilluka

2.

Sziasztok újra!




Eltelt a pocakon kívüli életem második hónapja is. Méreteim: 4850 g, 59 cm.



Anyu az Interneten utána nézett és talált nagyon szép kis versikéket, amiket ő mondókának nevez. A kedvencem az „Iciri-piciri”, hiszen ez volt az első, amelyiket megtanultam. Nagyon jópofa. Van benne kismacska, ökröcske, tököcske és sok más érdekes dolog. Nagyon szép és dallamos, ezért nagyon szeretem. Leírom nektek is, h felvidítsam a napotokat:



Móricz Zsigmond: Iciri-piciri



Hol volt, hol nem volt. . .

Volt egyszer egy iciri piciri házacska;

ott lakott egy iciri piciri kis macska.



Volt annak két iciri piciri kis ökre,

rákaptak egy iciri piciri kis tökre.



Csizmát húz az iciri piciri kis macska,

hová lett az iciri piciri barmocska.



Bejárja az iciri piciri kis erdőt,

s nem leli az iciri piciri tekergőt.



Bejárja az iciri piciri kaszálót,

s nem látja az iciri piciri kószálót.



Rátalál egy iciri piciri kis tökre,

bánatában iciri picirit meglökte.



Felfordult az iciri piciri tököcske,

benne a két iciri piciri ökröcske.

Megörült két iciri piciri ökrének:

vége van az iciri piciri mesének!



Bármilyen szomorú vagyok, ha anyu ezt elkezdi mondani, rögtön megvigasztalódok. Főleg pelenkázáskor van nagy jelentősége ennek, ugyanis nagyon nem szeretem.

A napi foglalkozások közül a kedvencem a fürdés. Elég, ha anyu kimondja ezt a szót és már rögtön lázba-jövők. Nagyon szeretek pancsolni. Képzeljétek el, h most már apu átvette a munkát anyutól és minden este ő fürdet. Közben nagyon vicceseket mesél nekem és így észre sem veszem, h mi történik. Nagyon szeretek közben nézelődni és felfedezni a fürdőszobát. Ám amikor kivesznek a vízből és meg kell törülközni, azt nem csípem. Ekkor szokta anyu bevetni a második kedvenc versikémet a Háp kacsásat. Nézzétek csak milyen jó:



Szalai Borbála: Hápi kacsa



Volt egyszer egy kicsi kacsa,

úgy hívták, hogy Hápi.

Alig bújt ki a tojásból,

máris tudott járni.

Pihés volt a feje, nyaka,

szárnya, hasa, háta,

színe pedig, mint a pitypang,

éppen olyan sárga.

Hápi kacs minden reggel

fölkelt kakasszóra,

kapta magát s szaporázva

totyogott a tóra.

Hogy a vízbe toccsanhasson,

mindig csak azt leste...

Fürdött reggel, fürdött este,

jót lubickolt este.

Hát egy napon Hápi kacsa

csodálkozva látja:

hófehér lett nyaka, hasa,

háta meg a szárnya!

Addig-addig mosdott, fürdött

lubickolt a tóba -

amíg az a szép sárga szín

mind lekopott róla...



Mivel az ősz csodálatosan szép és sokat süt a Nap, ezért anyuval rengeteget járunk sétálni. Mindig beletesz a nagy Mózeskosárba, és úgy visz le a babakocsihoz. Kaptam tőle egy csörgőt, amit felakaszt a babakocsira és sok-sok színes elefánt zenél nekem. Szeretem a friss levegőn, nagyon jókat szoktam aludni. Ha elalszom anyu leül egy padra és olvas, amíg felébredek és követelni kezdem az ennivalót. Olyankor gyorsan hazamegyünk és telerakom a pocakom finom tejecskével.



Képzeljétek el, h volt itt nagyi Tiszalökről és hozott nekem sok-sok ajándékot. Azt mondta, h a Mikulás bácsi járt nála és ő hozta nekem. Kaptam egy unikornist és kiskesztyűt. Biztos jókat fogok játszani vele, ha nagyra növök. Ezt a Mikulás bácsit már most szeretem, pedig nem is ismerem. Ha valaki ilyen jó fej, h ajándékot hoz nekem, akkor azt csak szeretni lehet.



Most már újra elálmosodtam. Telerakom a pocakom és megyek aludni.



Képek a babaszoba.hu-n és az iwiw-en.



Sziasztok!



Csilla

1.

Hello Nagyvilág!




Bizonyára mindenki értesült már róla, hogy 2008. október 7-én délután 17: 27-kor a világra jöttem. Aki nem, hát annak most adom hírül. Ez a nap kedd volt és szombaton reggel hazaengedtek a kórházból. Azt tudtam, hogy hol van az otthonom, csak azt nem, hogy az valójában hogy is néz ki, mert anyu pocakjából nem láttam semmit. Csupán halvány elképzelésem volt róla azok alapján, amit anyu mesélt nekem. Apu kolleganője hozott haza autóval Ez volt az első igazi utazásom, amióta a külvilágba érkeztem. A kocsiban elaludtam és ez annyira, hatásosra sikerült, hogy hazaértünk, anyu levetkőztetett és betett a kiságyba és akkor sem ébredtem fel. Jól kipihentem az utazás fáradalmait és utána vettem szemügyre az otthonomat. Igaz, ekkor még nem sokat láttam, de azért jó volt tudni, hogy itthon vagyok és nem a sok síró barátom közt.

Vasárnap meglátogattak a nagyszüleim Tiszalökről és estére megérkezett a segesvári nagyi is. Ő maradt velünk két hétig. Anyunak nagyon fájt a műtéti sebe és nagyi gondoskodott arról, hogy itthon mindig legyen finom ennivaló a szüleimnek és tiszta ruha, valamint tiszta lakás.

Azóta bizony eltelt egy hónap és kezdem megszokni a kinti életet. Megbarátkoztam már az evéssel és az alvással, és azt is meg tudom mondani, hogy ki apukám és ki az anyukám.

Mikor eltelt két hét, a nagyi hazament és maradtunk hárman. Mivel odakint szép idő volt (szerintem az ősz is örült az érkezésemnek), anyuék kivittek a levegőre sétálni. Bele tettek valami Mózeskosárnak nevezett izébe, levittek a lépcsőn és utána egy guruló szerkezetbe tettek kosarastul, amit úgy hívnak, hogy babakocsi. Jókat alszom a friss levegőn, és anyu jókat sétál. Nagyon szeretek kint lenni.



Babakocsival voltunk a doktor néni rendelőjében is. Az első hetekben a doktor néni jött el hozzánk és vizsgált meg, de most már nekünk kellett menni, mert „nagylány” vagyok. El sem hiszem, hogy vannak nálam fiatalabbak is. Nem értem én, hogy működnek ezek a dolgok.

Az adataim 4450 gramm és 56, 5 cm. Nagyot nőttem azt mondják. Sajnos a szemem továbbra is váladékozott, ezért el kellett mennünk a gyerekkórházba vizsgálatra. Ekkor találkoztam először a metróval. Ez egy érdekes szerkezet. Nagyon hangosan szól és nagyon gyorsan halad. Ott egy nagyon kedves doktor néni megvizsgált és valami folyadékot fecskendezett a könnycsatornámba, ami kipucolja az elzáródást okozó váladékot. Ezt háromszor ismételte meg és most már teljesen rendben van a szemem.

Volt nagyon sok látogatóm is. Mindenki kíváncsi volt arra, hogy milyen is vagyok. Eljött Kinga, Monszi, a kisfási dédi, apu keresztszülei, anyu unokatestvére. Mindenki sok-sok ajándékot hozott nekem és a szüleimnek. Nagyon örültem mindennek, hiszen kislány vagyok és szeretem a szép ruhákat.

Anyu szerint olyan vagyok, mint az atomóra. Pontosan 3 óránként eszek és ez meg is látszik rajtam. A köztes időben, pedig alszom. A doktor néni szerint azért fejlődtem ilyen szépen.

Röviden ennyi az első kint töltött hónapomról.

Szeretettel puszilok mindenkit!



Csilluca

AJÁNLÁS

Ajánlom ezt a kis könyvet kislányomnak, aki ihletet adott arra, hogy gyerekszemmel kövessem az élet eseményeit és megörökítsem azokat akkorra, amikor ő is el tudja majd olvasni. Kicsi lányom, remélem, majd szívesen olvasod el ezt a kis összefoglalót életed első évéről.




Ajánlom továbbá kedves barátnémnak, Mártinak, aki az e-mailes beszámolókat olvasva mindig arra biztatott, hogy könyvet írjak. Kedves Márti, íme, egy csokorba szedtem a történeteket. Semmit sem módosítottam rajtuk (kivéve a helyesírási hibák), minden úgy van, ahogy akkor és ott leírtam, éreztem, láttam. Remélem, így egy csokorba fűzve is élvezettel olvasod, és hamarosan átveszed tőlem a stafétát.



2009.10.19-én hétfőn reggel, amikor még kis családom alszik én pedig nyugodtan írhatok.



Csé.

Kiságyi hírmondó

(Sajnos a fényképeket majd külön elő kell bányásszam és utólag beillesszem)

Szerző: Csonka Csilla Luca


Lejegyezte: Csonka Éva

Köszöntő

2008. október 7-én kedves orvosom, Dr. Varga Antal segítségével világra jött elsőszülött gyermekem, Csonka Csilla Luca. Akkoriban még minden ismerős és családtag nagy érdeklődéssel fordult felénk és záporpztak az ilyenkor szokásos kérdések.
Igaz, kicsit későn, de a csemetém 5 hónapos korában kitaláltam, hogy minden hónapról beszámolót írok és úgy mesélem el a történteket, ahogy a gyermekem látta, hallotta, érezte, érzékelte, peszre szerintem. Ezeket a kis beszámolókat küldtem el mindenkinek e-mailben, aki érdeklődést mutatott irányunkban. Aztán az ötletet továbbgondolva megírtam a hiányzó négy fejezetet és lett belőle egy "könyv", amit a Csillu keresztapja kinyomtatott. A naygszülők és kedves barátok ezt kapták tőlünk Karácsonyra.
A nagy érdeklődésre való tekintettel, álljon itt a teljes írás, hogy mindenki, aki még nem olvasta de szeretné, vagy nem tud róla elolvashassa.

Jó szórakozást kívánok minden kedves olvasómnak!