Október 18-án elkezdtem a munkát. Szép hétfői nap. Gyerek bölcsibe, anya dolgozni, apa itthon. Minden eddigi felállás megváltozott. Na persze, hogy sírt, amikor jöttem el. De csak addig, amíg felvettem a kabátot. Aztán már csend is volt.
Ha valaki kételkedik, én bizton állíthatom, hogy Murphy igenis létezik. Az eddig makk egészséges gyermekem szerda hajnalra belázasodott. Apa maradt itthon vele, ő vitte orvoshoz és viselte gondját, miközben anya dolgozni ment. Azért első héten mégsem illik hiányozni.
Apát óriási dicséret illeti. Nagyon ügyesen gondját viselte a beteg gyermekének és hősiesen kiállta a próbákat. Le a kalappal előtte!
Hétfőn újra indulás bölcsibe. Hasonlóan az előzőekhez sírás 2 másodpercig.
A gondozó nénik nagyon meg vannak elégedve vele. Egyedül eszik-iszik, rendet rak maga után és azt is megtanulta, hogy a szemetet a kukába dobjuk. Ezt itthon is nagy mértékben alkalmazza és képes akár egy szösszel is a kukához szaladni, majd megtapsolni magát, hogy milyen ügyes. Látványos a fejlődés.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése