Nyolcadik nap

Kb. 1 másodperces "anyaaaaa" után nyugi. Szerintem semmi gond nincs vele és a reggelit is megette. Itthon kérte a kakaót, de nem kapott, hogy a bölcsiben reggelizzen.
Ha minden jól megy, akkor ma ott is fog uzsonnázni.

Minden OKÉ.

Hetedik nap

Ma Tamással együtt vittük bölcsibe. Tamásnak is meg kell tanulni, hogy mi hogy működik, hiszen majd ő is viszi-hozza ha a helyzet úgy adódik. Nagy volt a tumultus. Másik három gyerek is épp akkor érkezett. Átöltözés, kéz mosás és irány be a szobába. Ahogy Szabinát meglátta, azonnal odakiáltott és rögtön jókedve lett. Nyafi egy szál sem.

Ma 12:15-re jönnek család látogatni. Készen állok a fogadásukra.
A család látogatás 10 percet tartott. Mindenhová benéztek, jól elmondták, hogy mennyire tetszik a lakás és azzal mentek is.

Csillu mindent megevett és ebéd után önként ment aludni. Semmi gond nem volt vele egész nap.

Azt hiszem, hozzá kell szoknom, hogy naponta mosok, ugyanis Csillu mindenestől mehetne a gépbe ha hazajön. Csak azért nem rakom be, mert a csavarást nem biztos, hogy kibírná :))). Még szerencse, hogy van rövid program a gépen és gyorsan túl vagyunk a mosáson. Csillunak meg ott a fürdőkád.

Hatodik nap

Reggel már csak bevittem és eljöttem. 2 másodperc sírás volt, de aztán biztos megfeledkezett rólam. Vittem be sütit nekik, majd tízóraira megeszik. Ma már ott reggelizik, ebédel és alszik. Remélhetőleg.
Majd 14:00-re kell visszamenni, hogy mi van. Közben meg úgyis hívnak ha bármi gond lenne.

Azonkívül, hogy szinte semmit nem evett más gond nem volt. Alvás is rendben volt és a kedve is jó volt. Itthon kérdeztem tőle, hogy még megy-e bölcsibe, "Nem!", jött a válasz. Rákérdeztem, hogy ez biztos? Vigyorgott egyet és rávágta, hogy "OKÉ". Majd megettem.

Kettő

Pontosan ennyi idős a nagylányom. Most már nem csecsemő, hanem kisgyermek és úgy is viselkedik.
Tegnap, szűk családi körben köszöntöttük. Íme néhány kép:

Ötödik nap

Kiskorú, aki már két éves ma először ottmaradt a bölcsiben. Egyedül. Épp csak bement az ajtón, én meg jöttem el. Na erre kíváncsi vagyok. Ma először, az alvással is megpróbálkoznak. Délre kell visszamennem. Kicsit izgulok és nagyon furcsa ez a hirtelen jött magány.

Lassan dél van. Még nem hívtak, hogy bármi gond lenne. Nemsokára indulok. Kíváncsi vagyok hogy sikerül az elalvás.

Visszamentem délre. Minden simán ment. 5 perc alatt elaludt és pontosan 14:40-ig aludt. Ez a pihenő idő vége. Aztán hallottam, ahogy szólította Szabinát. Szabina el volt olvadva tőle. Azt mondja, ránézett és mosolygott. Egész nap nem volt gond vele. Az udvaron fellökte egy kisfiú és sírt, de minden más rendben volt.

Bizony, az ilyesmivel is együtt kell élni. Meg  kell tanulni, hogy az életben vannak nehézségek is. :). Sírt amikor jöttünk el, de megígértem, hogy még megyünk. Aztán meghallotta a fűnyírók zaját és az elterelte a figyelmét a bánatáról.

Majd beszámolok a holnap reggelről is. Holnap korán megyünk, már reggelire ott leszünk.

Negyedik nap

Reggel fél órát voltam a csoportszobában. Aztán kiküldtek. Odakint rendezkedtem, amikor kijött Szabina és mondta, hogy Csilla jól el van, menjek nyugodtan haza és majd hívnak ha baj van. Fél 12-re menjek vissza.

Nos, eljöttem, de nem tudtam mit kezdeni a hirtelen jött szabadidőmmel. Bevásároltam és kész.

Voltak kint az udvaron. Csillu nyakig sáros lett, át kellett öltöztetni. A cipője is csupa sár. Mindent, amiben tegnap kint volt ki kellett mosni. Nem semmi a kiscsaj.
Ebédnél megette a zellerfőzeléket, ám amikor Szabina rászólt, hogy a tányér felé forduljon, elszakadt a cérna. Ordítás ezerrel.

Harmadik nap

Ma lesz az első alkalom, hogy anya kimegy a szobából rövid időre. Persze a bölcsiben maradok, csak lelépek. Kíváncsi vagyok mit fog művelni az én lányom ha látja, hogy anya nincs ott.
Ugyancsak ma próbálkozunk meg az ebéddel.
A tízórait készségesen elfogadja, szépen leül sorban a többiekkel és megissza a folyadék-adagját. Remélem, az ebédet is hasonló lelkesedéssel fogadja.
Izgulok is, de büszke vagyok rá. Annyira jó látni, ahogy csinálja amit kell. Nagyon ügyes.

9-re megyünk és 12-ig leszünk. Majd beszámolok.

Megjöttünk. Fárasztó volt. Főleg Csillunak. Reggel lemérték. 87 cm és 11 kg. Nem viselte túl jól, mert a védőnő kapcsán kialakult benne a mérés-szúrás együttállás és fél. De túlélte. Nagyjából 10 óra körül kimentem a szobából. Csillu ekkor épp egy öltöztetős babával játszott. Aztán eltelt 5, 10, 15,...perc és még semmi. Nagyon jól elvolt bent, nem követelte az anyját. Egyszer kijött Ancsa és mondta, hogy Csillu is jól elvan, nincs semmi gond. Nyugodtan üljek le, mert még csak egy óra múlva lesz ebéd és akkor jövünk el, amikor megebédelt. Leültem és vártam. Semmi botrány. Aztán amikor a kéz mosás ideje volt belestem a fürdőszobába és épp pelus csere volt. Gyorsan visszahúztam a fejem, hogy nehogy észrevegyen.
Aztán ebédidő. Még mindig semmi. Szabina kiugrott és mondta, hogy ügyesen eszik egyedül. Épp vázlatot írtam magamnak, hogy hogy telik egy napunk, amikor ordítás és "anyaaaaaaaaaaaaaaaaa". Vitathatatlan, hogy az én gyermekem volt. Szaladtam, hogy mi a baj. Hát az történt, hogy Szabina rászólt, hogy a szalvétát nem a moslékos vödörbe dobjuk hanem a kukába. Ezen sértődött meg ennyire. Hát kicsi lányom, el kell mondanom, hogy sok ilyen lesz még az életben és meg kell tanulnod, hogy mi a rend.  Szabina elmondta, hogy egyszer sem keresett és ügyesen elvolt a többi gyerekkel. Ennek nagyon örülök.

Pont dél volt, amikor itthon lefeküdt aludni. Kikészült. Nagyon elfáradt.

Sajnos hétfő óta nem alszik itthon rendesen. Nagyjából egy órát. Nagyon megzavarta ez a bölcsis dolog. Fáradtan kel és utána tombol ezerrel. Aztán egy idő után megnyugszik. Szoknia kell az új helyzetet.

Holnapra jellemzést kell írjak róla. Remélem, sikerül összeszedni a gondolataimat rendesen.