Kiskorú, aki már két éves ma először ottmaradt a bölcsiben. Egyedül. Épp csak bement az ajtón, én meg jöttem el. Na erre kíváncsi vagyok. Ma először, az alvással is megpróbálkoznak. Délre kell visszamennem. Kicsit izgulok és nagyon furcsa ez a hirtelen jött magány.
Lassan dél van. Még nem hívtak, hogy bármi gond lenne. Nemsokára indulok. Kíváncsi vagyok hogy sikerül az elalvás.
Visszamentem délre. Minden simán ment. 5 perc alatt elaludt és pontosan 14:40-ig aludt. Ez a pihenő idő vége. Aztán hallottam, ahogy szólította Szabinát. Szabina el volt olvadva tőle. Azt mondja, ránézett és mosolygott. Egész nap nem volt gond vele. Az udvaron fellökte egy kisfiú és sírt, de minden más rendben volt.
Bizony, az ilyesmivel is együtt kell élni. Meg kell tanulni, hogy az életben vannak nehézségek is. :). Sírt amikor jöttünk el, de megígértem, hogy még megyünk. Aztán meghallotta a fűnyírók zaját és az elterelte a figyelmét a bánatáról.
Majd beszámolok a holnap reggelről is. Holnap korán megyünk, már reggelire ott leszünk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése