Október 3.

Bizony nagy nap a mai. Édes gyermekemnek ez az utolsó napja, amit teljes egészében a családdal tölt kötelezettség nélkül.
Holnaptól indul a jövő. Az ő életében ez az első nagy változás. A tisztasági csomag és a rajz eszközök készen állnak. Az iratok szépen a helyükön.
Holnap reggel már csak fogni kell és indulni a BÖLCSIbe. Bizony. Az én nagylányom bölcsis lesz. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem izgulok és nem szorul össze a gyomrom. Dehogynem, már sírtam is emiatt. Tudom, hogy jó lesz ott neki, de azért mégis. Nagyon furcsa lesz, hogy nem leszünk együtt a nap 24 órájában és több metró megállóra leszünk egymástól, holott eddig szinte együtt lélegeztünk. Na de valahogy ki fogom bírni, mint több száz másik anyuka a világon.

Pénteken volt az utolsó Ringatónk. Ott a Pál-Kata-Péter dallal búcsúztattuk el Csillut. Meghatódtam és meg is könnyeztem hazafelé.

Most már ez a történet a bölcsis dolgokkal folytatódik tovább és remélem, sok-sok élményt tudunk majd megosztani mindenkivel.

Mára nagy dolgot terveztem. Templomba megyünk Csilluval. Mióta megkereszteltük még nem volt. Nagyon kíváncsi vagyok hogy fog viselkedni. Remélem, nem fog hangoskodni és jó kislány lesz. A gyermek misére megyünk, talán azon kicsit toleránsabbak az emberek. Legfenebb eljövünk ha nagyon szorul a hurok.
Szeretném lassan bevezetni őt abba, hogy van templom, Jézuska és minden ilyen. Szeretném ha megtanulná ezeket a dolgokat és majd hosszú éveken át együtt járnák templomba. Én gyermekkoromban nagyon sokat kaptam ettől és nagyon sok jó dolgot megtanultam. Szeretném, hogy ő is hasonló élményekben részesüljön.

Délután elmegyünk szavazni, majd nagy motorozással elbúcsúztatjuk a kötelezettség-mentes gyermek világot. Kezdődik a TANULÁS, igaz még kis léptékben. De akkor is.