:)

Összeszorult gyomorral mentem a szülői értekezletre. Igazán nagy dolog ez annak, aki életében először nem az anyukáját küldi szülőire, hanem ő maga megy, hiszem már ő az anyuka. Bementem a terembe, ahol minden nagyon aprócska volt. Leültem egy üres székre, majd a bent lévőket végigmérve, elégedetten tapasztaltam, hogy mindenki ugyanúgy izgul és ugyanolyan zavarban van, mint én. Persze a két gyermekes, tapasztalt anyukák nem, na de ők vannak kevesebben. A beszélgetés simán zajlott és mindenkiben oldódott a szorongás. A végére már nagyon barátságos hangulat alakult ki.
A tények: Csillu  a Csipet-Csapatba fog járni, óra lesz a jele, Móni, Ancsa és Szabina a gondozó nők és október 4-én kezd. Bizony, ez aztán a nem semmi. Hol van az még??? Gondoltam én...

Szóval túléltem a szülőit és könnyekig meghatott az, hogy nekem már ekkora lányom van.