Második nap

Nagylányom éjszaka megtanult csúszdára mászni. Ma reggel ahogy bementünk a csúszda volt az első. Felmászott és lecsúszott minden további nélkül. Csak azt nem tudom, hogy hol gyakorolt. Nagyon jól érezte magát és a gondozó nénikkel is összebarátkozott. Az egyik kisfiút a nevén szólítja. Kiáll a szoba közepére és hangosan ordítja, hogy "Szabi". Szabi meg a Lilit szereti nagyon. Állandóan őt keresi. Ők nagyjából egykorúak és jól kijönnek egymással.
Ügyesen megitta a vizet és az Actimelt is pohárból. Kezd hozzászokni az bölcsis rendszerhez.
Amikor el kellett jönni elkezdett sírni és hazáig sírt. Nem akart hazajönni.

Holnap is 9-re megyünk és megpróbálkozunk az ebéddel na meg azzal, hogy anya kimegy.

Megvolt az első nap

Igaz, nehéz az elmúlt 2 órát napnak nevezni, de igen, ez volt az első bölcsis napunk. Nagyon jól sikerült.
Amint meglátta a szobát tele gyerekkel, rögtön indult volna be. Elmentünk átöltözni és azonnal otthon érezte magát a játékokkal tele szobában. Mindennek nagyon örült és elég jól elvolt a gyerekekkel is. Amikor 10 órakor gyümölcs levet kaptak inni, akkor szépen leült a többi gyerek mellé és megitta a magáét.
Ivás után kimentünk az udvarra játszani. Nagyjából 2 percig volt kiabálás, tudatta velem, hogy mi minden van az udvaron, majd elvegyült a gyerekek közt és híre-hamva sem volt. Néha előbukkant és integetett, majd játszott tovább. Nagyon élvezte a motorozást, a kis házikót, a csúszdát. Amikor a játékokat szedtük össze, akkor reklamált, hogy ő ezt még nem akarja. A rend az rend. Aztán szépen elköszönt a gondozó nőktől és jöttünk haza. Amikor meglátta, hogy kifelé jövünk a kapun, elkezdett sírni, hogy "bűcsi-bűcsi". Mondtam neki, hogy holnap is megyünk és akkor megnyugodott kicsit, de nagyon szomorú volt.
Ki van dőlve. Nagyon elfáradt.
Szép álmokat kicsim!

Indulunk

Már csak fél óra és elkezdődik. Indulunk a bölcsibe és egy új élet veszi kezdetét.
Szorítsatok nekünk és az esti imátokban említsetek meg bennünket is, hogy minden rendben legyen.

Október 3.

Bizony nagy nap a mai. Édes gyermekemnek ez az utolsó napja, amit teljes egészében a családdal tölt kötelezettség nélkül.
Holnaptól indul a jövő. Az ő életében ez az első nagy változás. A tisztasági csomag és a rajz eszközök készen állnak. Az iratok szépen a helyükön.
Holnap reggel már csak fogni kell és indulni a BÖLCSIbe. Bizony. Az én nagylányom bölcsis lesz. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem izgulok és nem szorul össze a gyomrom. Dehogynem, már sírtam is emiatt. Tudom, hogy jó lesz ott neki, de azért mégis. Nagyon furcsa lesz, hogy nem leszünk együtt a nap 24 órájában és több metró megállóra leszünk egymástól, holott eddig szinte együtt lélegeztünk. Na de valahogy ki fogom bírni, mint több száz másik anyuka a világon.

Pénteken volt az utolsó Ringatónk. Ott a Pál-Kata-Péter dallal búcsúztattuk el Csillut. Meghatódtam és meg is könnyeztem hazafelé.

Most már ez a történet a bölcsis dolgokkal folytatódik tovább és remélem, sok-sok élményt tudunk majd megosztani mindenkivel.

Mára nagy dolgot terveztem. Templomba megyünk Csilluval. Mióta megkereszteltük még nem volt. Nagyon kíváncsi vagyok hogy fog viselkedni. Remélem, nem fog hangoskodni és jó kislány lesz. A gyermek misére megyünk, talán azon kicsit toleránsabbak az emberek. Legfenebb eljövünk ha nagyon szorul a hurok.
Szeretném lassan bevezetni őt abba, hogy van templom, Jézuska és minden ilyen. Szeretném ha megtanulná ezeket a dolgokat és majd hosszú éveken át együtt járnák templomba. Én gyermekkoromban nagyon sokat kaptam ettől és nagyon sok jó dolgot megtanultam. Szeretném, hogy ő is hasonló élményekben részesüljön.

Délután elmegyünk szavazni, majd nagy motorozással elbúcsúztatjuk a kötelezettség-mentes gyermek világot. Kezdődik a TANULÁS, igaz még kis léptékben. De akkor is.

:)

Összeszorult gyomorral mentem a szülői értekezletre. Igazán nagy dolog ez annak, aki életében először nem az anyukáját küldi szülőire, hanem ő maga megy, hiszem már ő az anyuka. Bementem a terembe, ahol minden nagyon aprócska volt. Leültem egy üres székre, majd a bent lévőket végigmérve, elégedetten tapasztaltam, hogy mindenki ugyanúgy izgul és ugyanolyan zavarban van, mint én. Persze a két gyermekes, tapasztalt anyukák nem, na de ők vannak kevesebben. A beszélgetés simán zajlott és mindenkiben oldódott a szorongás. A végére már nagyon barátságos hangulat alakult ki.
A tények: Csillu  a Csipet-Csapatba fog járni, óra lesz a jele, Móni, Ancsa és Szabina a gondozó nők és október 4-én kezd. Bizony, ez aztán a nem semmi. Hol van az még??? Gondoltam én...

Szóval túléltem a szülőit és könnyekig meghatott az, hogy nekem már ekkora lányom van.

Nagy nap a mai

Anyukám délután megy élete első szülői értekezletére a bölcsibe. Nagyon izgul és remeg a gyomra mindentől.
Kíváncsi vagyok, majd mit fognak ott mondani neki. Minden esetre azt látom, hogy mindig könnybe lábad a szeme, ha elmegyünk a bölcsi mellett és sóhajt egy nagyot, hogy ősztől majd én is oda fogok járni. Egyik nap hallottam, amint mondta apának, hogy bele se mer gondolni, hogy mi lesz majd a hirtelen jött sok szabadidejével és hogy fogja kibírni, hogy ne szaladjon le hozzám, ha hallja, hogy sírok.
Azt meg kell említeni, hogy az erkélyről a bölcsi udvarára lát és mindent hallani. Még el is pityeredett, hogy mi lesz majd, velem, az ő kicsi lányával és mi lesz majd vele az ő kicsi lánya nélkül.
Na de majd meglátjuk, hogy hogy alakulnak a dolgok.

Holnap jövök beszámolni az értekezletről.

Megjött

A héten megérkezett a levél a Bölcsiből. A szüleim már nagyon vártál és amikor megjött koccintottak is rá.
A levélben az állt, hogy ősztől mehetek a szomszédunkban található bölcsibe. Voltam már benne, de egy irodában anyáék beszélgettek egy nénivel, kitöltöttek valamilyen papírt és jöttünk el. Azt mondták, ez volt a beíratkozás. Azt láttam már, hogy az udvaron nagyon sok a játék és sokszor előfordul, hogy hozzám hasonló babák kint játszanak. Szeretnék én is közéjük menni, de anya azt mondja, hogy majd csak ősszel szabad.
Megígérem nektek, hogy majd részletesen beszámolok mindenről, ami ott történik.

Anya jövőhéten megy szülői értekezletre. Nagyon izgul és nagy lázban ég, mert ilyenen még nem volt és ez lesz az első neki. Majd erről is beszámolok.