Anyukám délután megy élete első szülői értekezletére a bölcsibe. Nagyon izgul és remeg a gyomra mindentől.
Kíváncsi vagyok, majd mit fognak ott mondani neki. Minden esetre azt látom, hogy mindig könnybe lábad a szeme, ha elmegyünk a bölcsi mellett és sóhajt egy nagyot, hogy ősztől majd én is oda fogok járni. Egyik nap hallottam, amint mondta apának, hogy bele se mer gondolni, hogy mi lesz majd a hirtelen jött sok szabadidejével és hogy fogja kibírni, hogy ne szaladjon le hozzám, ha hallja, hogy sírok.
Azt meg kell említeni, hogy az erkélyről a bölcsi udvarára lát és mindent hallani. Még el is pityeredett, hogy mi lesz majd, velem, az ő kicsi lányával és mi lesz majd vele az ő kicsi lánya nélkül.
Na de majd meglátjuk, hogy hogy alakulnak a dolgok.
Holnap jövök beszámolni az értekezletről.
2010. június 17., csütörtök
2010. június 11., péntek
Megjött
A héten megérkezett a levél a Bölcsiből. A szüleim már nagyon vártál és amikor megjött koccintottak is rá.
A levélben az állt, hogy ősztől mehetek a szomszédunkban található bölcsibe. Voltam már benne, de egy irodában anyáék beszélgettek egy nénivel, kitöltöttek valamilyen papírt és jöttünk el. Azt mondták, ez volt a beíratkozás. Azt láttam már, hogy az udvaron nagyon sok a játék és sokszor előfordul, hogy hozzám hasonló babák kint játszanak. Szeretnék én is közéjük menni, de anya azt mondja, hogy majd csak ősszel szabad.
Megígérem nektek, hogy majd részletesen beszámolok mindenről, ami ott történik.
Anya jövőhéten megy szülői értekezletre. Nagyon izgul és nagy lázban ég, mert ilyenen még nem volt és ez lesz az első neki. Majd erről is beszámolok.
A levélben az állt, hogy ősztől mehetek a szomszédunkban található bölcsibe. Voltam már benne, de egy irodában anyáék beszélgettek egy nénivel, kitöltöttek valamilyen papírt és jöttünk el. Azt mondták, ez volt a beíratkozás. Azt láttam már, hogy az udvaron nagyon sok a játék és sokszor előfordul, hogy hozzám hasonló babák kint játszanak. Szeretnék én is közéjük menni, de anya azt mondja, hogy majd csak ősszel szabad.
Megígérem nektek, hogy majd részletesen beszámolok mindenről, ami ott történik.
Anya jövőhéten megy szülői értekezletre. Nagyon izgul és nagy lázban ég, mert ilyenen még nem volt és ez lesz az első neki. Majd erről is beszámolok.
2010. május 16., vasárnap
12.
Tizenkét hónapból áll egy év, így hát örömmel jelentem, hogy 12 hónapos lettem. Ez azt jelenti, hogy eljött az első születésnapom. Mielőtt beszámolnék arról, hogy mi minden történt velem az elmúlt hónapban, hadd jöjjön egy kis visszatekintő az egy évvel ezelőtti történésekre.
Anyukám, amikor megtudta, hogy babát vár, elment a doktor bácsihoz, aki megvizsgálta és elmondta neki, hogy a baba várható születési ideje október 1. Aztán elment a védőnőhöz, aki azt mondta, hogy október 2. Közben egy kismamáknak szóló újságot is vett, amiben volt egy várandós öröknaptár. Azt is alaposan áttanulmányozta és az alapján szeptember 29-én kellett érkeznem. Csakhogy én nem így gondoltam a dolgot. Nagyon jó éreztem magam odabent és eszem ágában sem volt kijönni.
Nyár közepén új lakásba költöztünk, ami a 4-ik emeleten van és nincs lift a házban. Bizony, cipelhetik felfelé a popsimat séta után. Na de vissza az előző gondolathoz. Mikor megtudták a nagyszüleim, hogy a 4re költözünk, mindenki elkezdett ájuldozni, hogy a 4ik emelet nem jó a várandós nőknek, ugyanis a lépcsőzés előidézheti a szülést. Előjöttek mindenféle buta babonával és fürkészték anyunak az arcát, hogy püffed-e, csavarodik-e félre a szája és hasonlók. Állítólag ezek mind-mind a szülés előjelei. Még azt is megkérdőjelezték, hogy egyáltalán kislány vagyok-e, mert anyu túl szép kismama ahhoz, hogy kislány lakjon a pocakjában.
Sajnos ezek közül semmi sem történt és anyu is hiába várta a jósló fájásokat, meg azt, hogy elmenjen a magzatvíz. Csak teltek a napok és kifutottunk a „terminusból”. Minden nap be kellett menni a kórházba CTG vizsgálatra. Anyu nagyon kimerült volt és fárasztó volt számára a hosszú utat megtenni a kórházig. Szegény ment rendíthetetlenül. Vasárnap reggel annyira belustultam, hogy egyszerűen bármit csinált, nem voltam hajlandó mozogni. Ennek a lett a vége, hogy nem volt értékelhető a görbe, ami miatt vissza kellett mennie este is a kórházba. Az esti görbe már jó lett, de jött a hétfő reggel és indulni kellett újra. A reggeli CTG jó lett, viszont az áramlásvizsgálaton kiderült, hogy nem elég a magzatvíz. Anyu rohant a doktor bácsihoz (már amennyire lehet rohanni nagy pocakkal), aki megnézte a papírokat, és azt mondta, hogy nem mehet haza többet. Azonnal befektette és meg kellett jelenjen a főorvosi konzíliumon (ez egy olyan tanácskozás, ahol sok-sok doktor bácsi összeül és az olyan kérdéses eseteket, mint az anyukám megvizsgáljál és kielemzik). Ott azt mondták anyunak, hogy kedden reggel indítják a szülést. Hűha gondoltam, itt nincs sok maradásom. Anyu megkérte a doktor bácsit, hogy mehessen haza és hozza el a csomagját. Közben felhívta aput, aki munkában volt, hogy szedje a sátorfáját és irány haza. Be kell költözni a kórházba, mese nincs. Apu jött is és anyu befeküdt.
Kedden reggel fél 6ra volt felrendelve a szülőszobára CTG-re és szülés előkészítőre. A CTG-t megcsinálták, de sajnos nem indíthatták a szülést, mert nem voltak fájásai és a szülőszoba tele volt. Minden kisbaba akkor akart megszületni. Anyu nagyon ideges lett és sírógörcsöt kapott. Nagyon izgult miattam. Közben megérkezett apu is és így együtt izgulhattak. Mivel nem történt semmi hosszú órákon át, apu elment ebédelni. Ekkor jött a doktor bácsi, hogy üres a szülőszoba, indítják a szülést. Ejha, gondoltam. Ezt én nem fogom engedni, hogy onnan kivarázsoljanak! Hiába helyezte fel a doktor bácsi a tablettát, aminek hatására fájni kellett volna, hiába telt el két óra, nem engedtem, hogy engem onnan bármi is eltántorítson. Ez az én kuckóm és kész. Innen nem megyek el. Közben már apu is ott volt. Jókat nevetgéltek és nézték a fájást mutató görbéket. Anyu valami olyant mondott, hogy neki ennél sokkal erősebb görcsei vannak, ha menstruál. A szülésznő szerint 10 perc után már csillagokat kellett volna látnia a fájdalomtól. Négy óra után megérkezett a doktor bácsi és megvizsgálta anyut. Javasolta az ügyeletes orvosnak, hogy végezzenek el egy ultrahangot. Az ultrahangon kiderült, hogy már nincs magzatvíz és a köldökzsinór, sem látszik. Azonnal műteni kell. Na gondoltam, ha tetszik, ha nem én ma innen ki fogok kerülni. Belenyugodtam és vártam a fejleményeket. A doktor bácsi azt mondta anyunak, h klinikai eset és a magzat is életveszélyben van, ezért azonnal műti. Apa erre falfehér lett és nagyon megijedt. Anyut előkészítették a műtétre. Betolták egy nagy zöld műtőbe és mindenki zöld Marslakónak volt felöltözve. Apa közben kint az ajtó előtt várakozott. Anyu annyira meg volt ijedve, hogy nem is ismerte fel a Marslakó-dokit. Ötkor tolták be a műtőbe és mindenféle procedúra után azt vettem észre, hogy anya pocakján keresztül mintha valami fény sejlene. Hűha, ekkor kezdtem kíváncsi lenni, h vajon ennek mi lesz a vége. Ahogy telt az idő, egyre erősebb lett a fény és 5 óra 27 perckor egy zöld ruhába öltözött valaki (később megtudtam, hogy ő volt a doktor bácsi) kiemelt anyu pocakjából. A nagy fénytől és sok ismeretlentől úgy megijedtem, hogy azonnal elkezdtem sírni. Mit képzelnek ezek, hogy megzavarják a nyugalmamat. Aztán jött egy néni, aki belebugyolált egy finom lepedőbe és megmutatta nekem az anyukámat. Nagyon szimpatikus volt és az ismerős hangolt hallva meg is nyugodtam pár pillanatra. Aztán egyszercsak jött egy jóképű férfi, akiről azt mondták, hogy az apukám és elvitt fürdetni és öltözni. Megmérték minden porcikámat és kiderült, hogy 52 cm és 2600 gramm vagyok. Minden rendben volt, így 10 elérhető pontból 10et kaptam. Ezek után levittek egy olyan szobába, ahol sok-sok másik kisbaba is volt. Biztos ők voltak azok, akik előttem megszülettek. Nagyon örülök neki, hogy velem egy napon akartak világra jönni. Jókat beszélgettünk és elmeséltük egymásnak, hogy kinek milyen volt a nagy utazás.
Közben a műtőben összevarrták anyu pocakját és levitték a kórterembe. Este 7 után apu eljött értem és elvitt anyuhoz. Anyu szorosan magához ölelt és nagyon jó volt együtt lenni hármasban. Sajnos anyut kikészítette a műtét és az egész napos izgalom, így apu fél 9kor visszavitt a kis barátaim közé és hazament, hogy anyu pihenhessen. Na hát így jöttem én a világra.
És most lássuk, hogy mi minden történt az elmúlt egy hónap alatt:
Na szóval a tizenkettő hónap egy évet jelent és azt is, hogy én egy éves lettem. Pontosan október 7én. Ezen a napon anyu elvitt a dokinénihez és megmérek. 8700 gramm és 77 cm vagyok, ami azt jelenti, h egy év alatt híztam 6100 grammot és nőttem 15 centit. Szép kis teljesítmény, nem mondom. Nem is gondoljátok, h mennyit dolgoztam érte.
Mozgalmasnak nem volt mondható ez az egy hónap, amíg nem jelentkeztem. Anyu azt mondta, h pihenünk és kész. Hát pihentünk.
Azért van egy-két jó a pakliban.
Például az, h járunk Ringatóra (www. ringato. hu). Ez egy zenés foglalkozás kicsiknek és én nagyon szeretem. Rengeteg a gyerek és mindig Petra barátnőmmel együtt megyünk. Nagyon sokat szoktunk énekelni és mondókázni. Anyu egy csomó új dolgot tanult és itthon hűségesen gyakoroljuk, h nehogy elfelejtsük. Az oktató szokott hangszeren is játszani. Engem személy szerint, lenyűgöz a furulya. Bárhol vagyok, a furulya hangjára mindig ott termek az oktatónál. Egyik alkalommal még azt is megengedte, h kipróbáljam az egyik hangszert. Háromszög alakú és van egy kis pálca, amivel ütögetni kell. Nagyon szép hangja van, azt hiszem fémből készült.
Egyik nap elmentünk a mellettünk lévő házba apuval és anyuval. Azt mondták ez a bölcsőde. Beírattak, és tudomásomra hozták, h jövő ősztől ide fogok járni. Fogalmam sincs róla, h ez micsoda, de biztos nagyon jó hely lehet, mert sok gyereket láttam már játszani.
Anyu a múlt héten nagyon ideges volt. Csupa tiszta izgalom. Mindenféle ételneveket emlegetett és állandóan írogatta a bevásárló listáját. Hát mit ne mondjak, nagyon hosszúra sikerült. Apával folyton valami babazsúrt emlegettek. Csak sejtettem, h nekem készül valami, mert ebben a lakásban tudomásom szerint én vagyok az egyetlen baba. Na de, h mi az a zsúr, azt sajnos nem tudtam. Csütörtökön apu elment bevásárolni és hatalmas csomagokkal érkezett haza. Aztán ugyanezt tette anyu is. Pénteken, pedig elkezdődött a készülődés. Megjött Monszi és Vera. Felváltva babusgattak engem és segítettek anyunak a konyhában. Este 11re lettünk kész a munkával. Én jó kislány lévén, türelmesen megvártam, amíg anyu mindennel végez és utána mentem aludni. Nem akartam, h bármit elfelejtsen.
Szombaton reggel megérkeztek nagyiék. Aztán szépen sorra keresztanyuék és Monszi. Na, ekkor már sejtettem, h ez lesz a babazsúr nevű dolog. Kaptam nagyon sok ajándékot: macit, zenélő szerszámosládát, kockabedobálós kisvödröt, etetőszéket, meséskönyvet. Nagy meglepetésemben azt sem tudtam, mihez nyúljak. Nagyon tetszik mindegyik. A zenélős szerelődoboz beszél hozzám, a bedobós vödörrel meg én szoktam a földön fekve beszélgetni.
Azért, h igazi kishölgy legyek, anyuéktól kaptam szülinapomra fülbevalót. Nem igazán kellemes ajándék, ugyanis kicsit fájt, amikor bele tették a fülembe. Sírtam is egy keveset, de hamar megvigasztalódtam, és most büszkén mutogatom mindenkinek, h mi van nekem.
Aztán volt egy nagy ebéd és még szülinapi tortát is kaptam. Ennek a tetején volt egy szám, egy egyes. Gondolom, ez jelentette azt, h egy éves lettem. Az egyes mellett volt egy Micimackó. Fogtam, levettem a tortáról és egyből leharaptam a fejét. Szóval nagyjából minden nagyon szép volt és jól sikerült (csak az a fránya alvás ne lenne állandóan). Este csak egyszerűen kidőltem egy ilyen mozgalmas nap után.
Bizony, azt nem is mondtam, h most már 5 fogacskával büszkélkedhetek. Szeptember 16. és 26. között 3 fogacskám bújt elő. Sajnos azokban a napokban nem sokat aludtam éjszaka, így szegény anyu is nagyon fáradt volt. De kijöttek a gyöngyeim, és most már újra átalszom az éjszakát.
Fényképeket majd hét végére ígér anya az iwiwre. Most nagyon sok dolga van.
Puszillak benneteket és jó munkát!
Csilluca
Anyukám, amikor megtudta, hogy babát vár, elment a doktor bácsihoz, aki megvizsgálta és elmondta neki, hogy a baba várható születési ideje október 1. Aztán elment a védőnőhöz, aki azt mondta, hogy október 2. Közben egy kismamáknak szóló újságot is vett, amiben volt egy várandós öröknaptár. Azt is alaposan áttanulmányozta és az alapján szeptember 29-én kellett érkeznem. Csakhogy én nem így gondoltam a dolgot. Nagyon jó éreztem magam odabent és eszem ágában sem volt kijönni.
Nyár közepén új lakásba költöztünk, ami a 4-ik emeleten van és nincs lift a házban. Bizony, cipelhetik felfelé a popsimat séta után. Na de vissza az előző gondolathoz. Mikor megtudták a nagyszüleim, hogy a 4re költözünk, mindenki elkezdett ájuldozni, hogy a 4ik emelet nem jó a várandós nőknek, ugyanis a lépcsőzés előidézheti a szülést. Előjöttek mindenféle buta babonával és fürkészték anyunak az arcát, hogy püffed-e, csavarodik-e félre a szája és hasonlók. Állítólag ezek mind-mind a szülés előjelei. Még azt is megkérdőjelezték, hogy egyáltalán kislány vagyok-e, mert anyu túl szép kismama ahhoz, hogy kislány lakjon a pocakjában.
Sajnos ezek közül semmi sem történt és anyu is hiába várta a jósló fájásokat, meg azt, hogy elmenjen a magzatvíz. Csak teltek a napok és kifutottunk a „terminusból”. Minden nap be kellett menni a kórházba CTG vizsgálatra. Anyu nagyon kimerült volt és fárasztó volt számára a hosszú utat megtenni a kórházig. Szegény ment rendíthetetlenül. Vasárnap reggel annyira belustultam, hogy egyszerűen bármit csinált, nem voltam hajlandó mozogni. Ennek a lett a vége, hogy nem volt értékelhető a görbe, ami miatt vissza kellett mennie este is a kórházba. Az esti görbe már jó lett, de jött a hétfő reggel és indulni kellett újra. A reggeli CTG jó lett, viszont az áramlásvizsgálaton kiderült, hogy nem elég a magzatvíz. Anyu rohant a doktor bácsihoz (már amennyire lehet rohanni nagy pocakkal), aki megnézte a papírokat, és azt mondta, hogy nem mehet haza többet. Azonnal befektette és meg kellett jelenjen a főorvosi konzíliumon (ez egy olyan tanácskozás, ahol sok-sok doktor bácsi összeül és az olyan kérdéses eseteket, mint az anyukám megvizsgáljál és kielemzik). Ott azt mondták anyunak, hogy kedden reggel indítják a szülést. Hűha gondoltam, itt nincs sok maradásom. Anyu megkérte a doktor bácsit, hogy mehessen haza és hozza el a csomagját. Közben felhívta aput, aki munkában volt, hogy szedje a sátorfáját és irány haza. Be kell költözni a kórházba, mese nincs. Apu jött is és anyu befeküdt.
Kedden reggel fél 6ra volt felrendelve a szülőszobára CTG-re és szülés előkészítőre. A CTG-t megcsinálták, de sajnos nem indíthatták a szülést, mert nem voltak fájásai és a szülőszoba tele volt. Minden kisbaba akkor akart megszületni. Anyu nagyon ideges lett és sírógörcsöt kapott. Nagyon izgult miattam. Közben megérkezett apu is és így együtt izgulhattak. Mivel nem történt semmi hosszú órákon át, apu elment ebédelni. Ekkor jött a doktor bácsi, hogy üres a szülőszoba, indítják a szülést. Ejha, gondoltam. Ezt én nem fogom engedni, hogy onnan kivarázsoljanak! Hiába helyezte fel a doktor bácsi a tablettát, aminek hatására fájni kellett volna, hiába telt el két óra, nem engedtem, hogy engem onnan bármi is eltántorítson. Ez az én kuckóm és kész. Innen nem megyek el. Közben már apu is ott volt. Jókat nevetgéltek és nézték a fájást mutató görbéket. Anyu valami olyant mondott, hogy neki ennél sokkal erősebb görcsei vannak, ha menstruál. A szülésznő szerint 10 perc után már csillagokat kellett volna látnia a fájdalomtól. Négy óra után megérkezett a doktor bácsi és megvizsgálta anyut. Javasolta az ügyeletes orvosnak, hogy végezzenek el egy ultrahangot. Az ultrahangon kiderült, hogy már nincs magzatvíz és a köldökzsinór, sem látszik. Azonnal műteni kell. Na gondoltam, ha tetszik, ha nem én ma innen ki fogok kerülni. Belenyugodtam és vártam a fejleményeket. A doktor bácsi azt mondta anyunak, h klinikai eset és a magzat is életveszélyben van, ezért azonnal műti. Apa erre falfehér lett és nagyon megijedt. Anyut előkészítették a műtétre. Betolták egy nagy zöld műtőbe és mindenki zöld Marslakónak volt felöltözve. Apa közben kint az ajtó előtt várakozott. Anyu annyira meg volt ijedve, hogy nem is ismerte fel a Marslakó-dokit. Ötkor tolták be a műtőbe és mindenféle procedúra után azt vettem észre, hogy anya pocakján keresztül mintha valami fény sejlene. Hűha, ekkor kezdtem kíváncsi lenni, h vajon ennek mi lesz a vége. Ahogy telt az idő, egyre erősebb lett a fény és 5 óra 27 perckor egy zöld ruhába öltözött valaki (később megtudtam, hogy ő volt a doktor bácsi) kiemelt anyu pocakjából. A nagy fénytől és sok ismeretlentől úgy megijedtem, hogy azonnal elkezdtem sírni. Mit képzelnek ezek, hogy megzavarják a nyugalmamat. Aztán jött egy néni, aki belebugyolált egy finom lepedőbe és megmutatta nekem az anyukámat. Nagyon szimpatikus volt és az ismerős hangolt hallva meg is nyugodtam pár pillanatra. Aztán egyszercsak jött egy jóképű férfi, akiről azt mondták, hogy az apukám és elvitt fürdetni és öltözni. Megmérték minden porcikámat és kiderült, hogy 52 cm és 2600 gramm vagyok. Minden rendben volt, így 10 elérhető pontból 10et kaptam. Ezek után levittek egy olyan szobába, ahol sok-sok másik kisbaba is volt. Biztos ők voltak azok, akik előttem megszülettek. Nagyon örülök neki, hogy velem egy napon akartak világra jönni. Jókat beszélgettünk és elmeséltük egymásnak, hogy kinek milyen volt a nagy utazás.
Közben a műtőben összevarrták anyu pocakját és levitték a kórterembe. Este 7 után apu eljött értem és elvitt anyuhoz. Anyu szorosan magához ölelt és nagyon jó volt együtt lenni hármasban. Sajnos anyut kikészítette a műtét és az egész napos izgalom, így apu fél 9kor visszavitt a kis barátaim közé és hazament, hogy anyu pihenhessen. Na hát így jöttem én a világra.
És most lássuk, hogy mi minden történt az elmúlt egy hónap alatt:
Na szóval a tizenkettő hónap egy évet jelent és azt is, hogy én egy éves lettem. Pontosan október 7én. Ezen a napon anyu elvitt a dokinénihez és megmérek. 8700 gramm és 77 cm vagyok, ami azt jelenti, h egy év alatt híztam 6100 grammot és nőttem 15 centit. Szép kis teljesítmény, nem mondom. Nem is gondoljátok, h mennyit dolgoztam érte.
Mozgalmasnak nem volt mondható ez az egy hónap, amíg nem jelentkeztem. Anyu azt mondta, h pihenünk és kész. Hát pihentünk.
Azért van egy-két jó a pakliban.
Például az, h járunk Ringatóra (www. ringato. hu). Ez egy zenés foglalkozás kicsiknek és én nagyon szeretem. Rengeteg a gyerek és mindig Petra barátnőmmel együtt megyünk. Nagyon sokat szoktunk énekelni és mondókázni. Anyu egy csomó új dolgot tanult és itthon hűségesen gyakoroljuk, h nehogy elfelejtsük. Az oktató szokott hangszeren is játszani. Engem személy szerint, lenyűgöz a furulya. Bárhol vagyok, a furulya hangjára mindig ott termek az oktatónál. Egyik alkalommal még azt is megengedte, h kipróbáljam az egyik hangszert. Háromszög alakú és van egy kis pálca, amivel ütögetni kell. Nagyon szép hangja van, azt hiszem fémből készült.
Egyik nap elmentünk a mellettünk lévő házba apuval és anyuval. Azt mondták ez a bölcsőde. Beírattak, és tudomásomra hozták, h jövő ősztől ide fogok járni. Fogalmam sincs róla, h ez micsoda, de biztos nagyon jó hely lehet, mert sok gyereket láttam már játszani.
Anyu a múlt héten nagyon ideges volt. Csupa tiszta izgalom. Mindenféle ételneveket emlegetett és állandóan írogatta a bevásárló listáját. Hát mit ne mondjak, nagyon hosszúra sikerült. Apával folyton valami babazsúrt emlegettek. Csak sejtettem, h nekem készül valami, mert ebben a lakásban tudomásom szerint én vagyok az egyetlen baba. Na de, h mi az a zsúr, azt sajnos nem tudtam. Csütörtökön apu elment bevásárolni és hatalmas csomagokkal érkezett haza. Aztán ugyanezt tette anyu is. Pénteken, pedig elkezdődött a készülődés. Megjött Monszi és Vera. Felváltva babusgattak engem és segítettek anyunak a konyhában. Este 11re lettünk kész a munkával. Én jó kislány lévén, türelmesen megvártam, amíg anyu mindennel végez és utána mentem aludni. Nem akartam, h bármit elfelejtsen.
Szombaton reggel megérkeztek nagyiék. Aztán szépen sorra keresztanyuék és Monszi. Na, ekkor már sejtettem, h ez lesz a babazsúr nevű dolog. Kaptam nagyon sok ajándékot: macit, zenélő szerszámosládát, kockabedobálós kisvödröt, etetőszéket, meséskönyvet. Nagy meglepetésemben azt sem tudtam, mihez nyúljak. Nagyon tetszik mindegyik. A zenélős szerelődoboz beszél hozzám, a bedobós vödörrel meg én szoktam a földön fekve beszélgetni.
Azért, h igazi kishölgy legyek, anyuéktól kaptam szülinapomra fülbevalót. Nem igazán kellemes ajándék, ugyanis kicsit fájt, amikor bele tették a fülembe. Sírtam is egy keveset, de hamar megvigasztalódtam, és most büszkén mutogatom mindenkinek, h mi van nekem.
Aztán volt egy nagy ebéd és még szülinapi tortát is kaptam. Ennek a tetején volt egy szám, egy egyes. Gondolom, ez jelentette azt, h egy éves lettem. Az egyes mellett volt egy Micimackó. Fogtam, levettem a tortáról és egyből leharaptam a fejét. Szóval nagyjából minden nagyon szép volt és jól sikerült (csak az a fránya alvás ne lenne állandóan). Este csak egyszerűen kidőltem egy ilyen mozgalmas nap után.
Bizony, azt nem is mondtam, h most már 5 fogacskával büszkélkedhetek. Szeptember 16. és 26. között 3 fogacskám bújt elő. Sajnos azokban a napokban nem sokat aludtam éjszaka, így szegény anyu is nagyon fáradt volt. De kijöttek a gyöngyeim, és most már újra átalszom az éjszakát.
Fényképeket majd hét végére ígér anya az iwiwre. Most nagyon sok dolga van.
Puszillak benneteket és jó munkát!
Csilluca
11.
9. 11, na de nem ám az amerikai segélyhívó vagy az Al-Kaidás terrortámadás napja, hanem bizony a kilencedik hónapban lettem 11 hónapos.
Akár hiszitek, akár nem, ez azt jelenti, h csupán egy hónapnak kell eltelni az első születésnapomig.
Anyu azt mondja, hogy alig hiszi el, hogy lassan egy éves vagyok, de bizony így van ez.
A legutóbbi találkozásunk óta voltunk ismét dokinál, mert előzőleg nem híztam eleget és emiatt visszarendeltek kontrollra. Három hét alatt híztam 20 dkg-ot és ezzel a doktor-néni meg van elégedve. Nagyon megdicsért és azt mondta, h magamhoz képest szép teljesítmény. Így most nagyjából 8,5 kg vagyok, ami nem is annyira rossz.
Reggelire mindig gyümölcsöt, joghurtot vagy gyümölcsjoghurtot eszek. Ez úgy készül ám, h anyu megveszi a natúr joghurtot (ami nem tudom pontosan mit jelent) és turmixol bele finom, friss gyümölcsöket. Most már mindenfélét megeszek, és ennek nagyon örül mindenki. Ebédre még mindig az üveges főzeléket eszem, amitől anyunak égnek áll a haja, de hát ez van. Anyu örömére egyik nap ettem a karfiol krémlevesből és másnap ezen felbuzdulva újra megkínált vele, de akkor már nem kellett. Mégiscsak egy úrinő vagyok, minden nap más menüt kérek. Vacsorára valami újféle tápszert írt fel a doki néni. Ez nagyon érdekes, mert nem cumisüvegből kell meginni, hanem kiskanállal kistálkából. Na de nagyon szeretem, ami jó, hiszen méregdrága.
A legújabb mutatvány az, hogy amikor meguntam az evést, akkor szépen kirúgom a kiskanalat anyu kezéből. De nem, ám amikor üres, hanem amikor éppen teli van. Ebből kifolyólag anyunak minden főzelék után át kell öltözni, ugyanis olyan tehetséges vagyok, hogy mind egy szálig az ő ruháján köt ki az ennivaló. Ettől anyu morcos szokott lenni, de nem értem miért, hiszen nagyon jó móka.
Mostanában sokat járunk játszótérre és összehaverkodtam Petrával. Ő fiatalabb nálam, de mindig együtt hintázunk és nagyon jófej. Közösen szoktunk beszélgetni olyan hangerővel, h anyukáink nem hallják a saját hangjukat. Na de hát meg kell beszélni az éppen aktuális történéseket. Sajnos Petra nem mindig van ott, amikor megyünk, de ha találkozom vele, nagyon örülök neki, és mindig megsimogatom.
Anyu meg apu szoktak futni. Ilyenkor, amíg egyik fut, a másik vigyáz rá. Ez abból áll, h szépen sétálgatunk. Van egy piros pöttyös labdám, és azzal szoktunk játszani. Nagyon élvezem és nem is szeretem amikor indulni kell haza. Most már villámgyorsan tudok járni, igaz még csak úgy, ha fogják a kezemet. Ebből kifolyólag hamar megtalálom a kortársaimat és barátkozok velük. Olyan jó odamenni és elbeszélgetni velük. De biztos ti is tudjátok, h milyen jó pletykálni.
Az elmúlt hónapban nem volt túl sok esemény, de azért nem maradtak el a felejthetetlen élmények. A hónap közepén meglátogatott anyu két barátnője Monszi és Guli. Monszit már ismerem, de Guli új volt számomra. Nagyon hamar megkedveltem és összebarátkoztam vele. A legjobban a fényes karórája tetszett, de anyu nem engedte, h megkóstoljam. Miután elmentek, nagyon kerestem őket, és anyu megígérte, h még elhívja őket hozzánk. Már alig várom a következő találkozást.
Aztán a múlt hét végén voltunk nagyinál Tiszalökön. Hú, ha tudnátok, h mi minden történt…
Pénteken meglátogattuk dédit és valami finom csemegét vittünk neki, amitől még a szava is elakadt. Nagyon örült, mint én, amikor ajándékot kapok. Végigbohóckodtam a délutánt, és utána anyuék szerették volna, ha kidőlök. Na de nem úgy működik, ez kérem. Amikor azt hitték, h elaludtam, akkor hirtelen felpattantam és hajrá játék. Eléggé kifárasztottam őket, de egy idő után fölöttem is győzedelmeskedett a fáradtság.
Szombaton nagyi barátnőjénél sütöttünk szalonnát és elképesztően finom illata volt. Sajnos én nem kóstolhattam meg, mert azt mondták, én kicsi vagyok ehhez. Valami nagy „szalonnasütőnek” nevezett izé fölött tartották és így. Nem nézhettem meg közelebbről, mert azt mondták, h forró és megégetem magam, meg a füstöt sem jó beszippantani. Így csak távolról néztem a folyamatot.
Vasárnap elmentünk kereszt anyuhoz, mert születésnapja volt. Ott bográcsban rotyogott valami és annak is nagyon jó illata volt. Ott volt Marci meg Lilla (ők a tiszalöki barátaim) és annak ellenére, h keresztanyunak volt születésnapja, én kaptam ajándékot tőlük. Egy gyönyörű sárga fürdőkacsát, ami még a lábát is tudja mozgatni. Nagyon tetszik és meg is köszöntem nekik. Egész délután együtt játszottunk és mire evésre került a sor én el is aludtam a friss levegőn. Amikor jöttünk el, megígértem nekik, h hamarosan megyek újra (addigra remélhetőleg a saját lábamon).
Hétfőn jöttünk haza nagyiékkal kocsival. Még soha ilyen hosszú utón nem voltam kocsival. Nagyon jó volt. El kell mondanom, h nagyapa príma sofőr és hogy a zenét is bekapcsolta nekem, külön jutalmat érdemel.
Kedden délután mentek el nagyiék, de nagyon jó volt, amíg itt voltak. Nagyi megenged mindent nekem és ő mindig vevő egy kis sétára. Anyu nagyon szigorú, de ezt már meséltem.
Sajnos kedden elmentek, de az óta is izgalmasok a napok. Hol itt-hol ott borulok fel és esek nagyokat, hol felmászok valahová, és nem tudok lejönni, hol beverem a fejem, mert annyira hebrencs vagyok. Szerencsére mindig ott van anyu és megvigasztal.
Nos hát így telt az elmúlt egy hónap. Most már anyu nagy lázban ég a születésnapom miatt. Már el is küldtük a hercegnős meghívókat a vendégeknek és remélem, mindannyian eljönnek.
A legfrissebb képeket az iwiwen nézhetitek meg, ugyanis a babaszoba még mindig zárva.
Legközelebb majd beszámolok a születésnapi bulimról (nagyon kíváncsi vagyok anyu milyen tortát süt nekem; hallottam amikor a nagyinak mondta, h ő süti a születésnapi tortámat).
Puszillak és nyugodalmas jó éjszakát!
Csilluka
Akár hiszitek, akár nem, ez azt jelenti, h csupán egy hónapnak kell eltelni az első születésnapomig.
Anyu azt mondja, hogy alig hiszi el, hogy lassan egy éves vagyok, de bizony így van ez.
A legutóbbi találkozásunk óta voltunk ismét dokinál, mert előzőleg nem híztam eleget és emiatt visszarendeltek kontrollra. Három hét alatt híztam 20 dkg-ot és ezzel a doktor-néni meg van elégedve. Nagyon megdicsért és azt mondta, h magamhoz képest szép teljesítmény. Így most nagyjából 8,5 kg vagyok, ami nem is annyira rossz.
Reggelire mindig gyümölcsöt, joghurtot vagy gyümölcsjoghurtot eszek. Ez úgy készül ám, h anyu megveszi a natúr joghurtot (ami nem tudom pontosan mit jelent) és turmixol bele finom, friss gyümölcsöket. Most már mindenfélét megeszek, és ennek nagyon örül mindenki. Ebédre még mindig az üveges főzeléket eszem, amitől anyunak égnek áll a haja, de hát ez van. Anyu örömére egyik nap ettem a karfiol krémlevesből és másnap ezen felbuzdulva újra megkínált vele, de akkor már nem kellett. Mégiscsak egy úrinő vagyok, minden nap más menüt kérek. Vacsorára valami újféle tápszert írt fel a doki néni. Ez nagyon érdekes, mert nem cumisüvegből kell meginni, hanem kiskanállal kistálkából. Na de nagyon szeretem, ami jó, hiszen méregdrága.
A legújabb mutatvány az, hogy amikor meguntam az evést, akkor szépen kirúgom a kiskanalat anyu kezéből. De nem, ám amikor üres, hanem amikor éppen teli van. Ebből kifolyólag anyunak minden főzelék után át kell öltözni, ugyanis olyan tehetséges vagyok, hogy mind egy szálig az ő ruháján köt ki az ennivaló. Ettől anyu morcos szokott lenni, de nem értem miért, hiszen nagyon jó móka.
Mostanában sokat járunk játszótérre és összehaverkodtam Petrával. Ő fiatalabb nálam, de mindig együtt hintázunk és nagyon jófej. Közösen szoktunk beszélgetni olyan hangerővel, h anyukáink nem hallják a saját hangjukat. Na de hát meg kell beszélni az éppen aktuális történéseket. Sajnos Petra nem mindig van ott, amikor megyünk, de ha találkozom vele, nagyon örülök neki, és mindig megsimogatom.
Anyu meg apu szoktak futni. Ilyenkor, amíg egyik fut, a másik vigyáz rá. Ez abból áll, h szépen sétálgatunk. Van egy piros pöttyös labdám, és azzal szoktunk játszani. Nagyon élvezem és nem is szeretem amikor indulni kell haza. Most már villámgyorsan tudok járni, igaz még csak úgy, ha fogják a kezemet. Ebből kifolyólag hamar megtalálom a kortársaimat és barátkozok velük. Olyan jó odamenni és elbeszélgetni velük. De biztos ti is tudjátok, h milyen jó pletykálni.
Az elmúlt hónapban nem volt túl sok esemény, de azért nem maradtak el a felejthetetlen élmények. A hónap közepén meglátogatott anyu két barátnője Monszi és Guli. Monszit már ismerem, de Guli új volt számomra. Nagyon hamar megkedveltem és összebarátkoztam vele. A legjobban a fényes karórája tetszett, de anyu nem engedte, h megkóstoljam. Miután elmentek, nagyon kerestem őket, és anyu megígérte, h még elhívja őket hozzánk. Már alig várom a következő találkozást.
Aztán a múlt hét végén voltunk nagyinál Tiszalökön. Hú, ha tudnátok, h mi minden történt…
Pénteken meglátogattuk dédit és valami finom csemegét vittünk neki, amitől még a szava is elakadt. Nagyon örült, mint én, amikor ajándékot kapok. Végigbohóckodtam a délutánt, és utána anyuék szerették volna, ha kidőlök. Na de nem úgy működik, ez kérem. Amikor azt hitték, h elaludtam, akkor hirtelen felpattantam és hajrá játék. Eléggé kifárasztottam őket, de egy idő után fölöttem is győzedelmeskedett a fáradtság.
Szombaton nagyi barátnőjénél sütöttünk szalonnát és elképesztően finom illata volt. Sajnos én nem kóstolhattam meg, mert azt mondták, én kicsi vagyok ehhez. Valami nagy „szalonnasütőnek” nevezett izé fölött tartották és így. Nem nézhettem meg közelebbről, mert azt mondták, h forró és megégetem magam, meg a füstöt sem jó beszippantani. Így csak távolról néztem a folyamatot.
Vasárnap elmentünk kereszt anyuhoz, mert születésnapja volt. Ott bográcsban rotyogott valami és annak is nagyon jó illata volt. Ott volt Marci meg Lilla (ők a tiszalöki barátaim) és annak ellenére, h keresztanyunak volt születésnapja, én kaptam ajándékot tőlük. Egy gyönyörű sárga fürdőkacsát, ami még a lábát is tudja mozgatni. Nagyon tetszik és meg is köszöntem nekik. Egész délután együtt játszottunk és mire evésre került a sor én el is aludtam a friss levegőn. Amikor jöttünk el, megígértem nekik, h hamarosan megyek újra (addigra remélhetőleg a saját lábamon).
Hétfőn jöttünk haza nagyiékkal kocsival. Még soha ilyen hosszú utón nem voltam kocsival. Nagyon jó volt. El kell mondanom, h nagyapa príma sofőr és hogy a zenét is bekapcsolta nekem, külön jutalmat érdemel.
Kedden délután mentek el nagyiék, de nagyon jó volt, amíg itt voltak. Nagyi megenged mindent nekem és ő mindig vevő egy kis sétára. Anyu nagyon szigorú, de ezt már meséltem.
Sajnos kedden elmentek, de az óta is izgalmasok a napok. Hol itt-hol ott borulok fel és esek nagyokat, hol felmászok valahová, és nem tudok lejönni, hol beverem a fejem, mert annyira hebrencs vagyok. Szerencsére mindig ott van anyu és megvigasztal.
Nos hát így telt az elmúlt egy hónap. Most már anyu nagy lázban ég a születésnapom miatt. Már el is küldtük a hercegnős meghívókat a vendégeknek és remélem, mindannyian eljönnek.
A legfrissebb képeket az iwiwen nézhetitek meg, ugyanis a babaszoba még mindig zárva.
Legközelebb majd beszámolok a születésnapi bulimról (nagyon kíváncsi vagyok anyu milyen tortát süt nekem; hallottam amikor a nagyinak mondta, h ő süti a születésnapi tortámat).
Puszillak és nyugodalmas jó éjszakát!
Csilluka
10.
Halihó mindenki!
Most biztos azt hiszitek, h megfeledkeztem Rólatok, de nem így van. Csupán annyi történt, h kicsit izgalmasra sikerült az elmúlt hónap és bizony anyu nem ért rá leírni nektek a gondolataimat.
Kezdeném a méretekkel, ugyanis múlt hónapban az elmaradt a szurival együtt, mivel a doki néni szabadságon volt. Most viszont vannak méretek és sajnos szuri is volt. Nahát akkor alázatosan jelentem, h 74 cm és 8, 25 Kg vagyok.
Lássuk csak mi minden történt ez alatt az egy hónap alatt.
Voltunk Tiszalökön, ahol kipróbálhattam, h milyen buszt vezeteni. Nagyapám buszsofőr, így szépen birtokba vettem azt a nagy járgányt, amit ő irányít. Meg kell mondanom, életemben nem láttam ekkora kormányt és ablakot. Nagyon érdekes volt, arról a rengeteg gombról nem is beszélve, ami a műszerfalon feküdt. Jaj, de szerettem volna őket egyesével megnyomogatni. ! Sajnos anyu valamiért nem engedte. Már csak ilyen az én anyukám. Nagyon szigorú ám. A legizgalmasabb dolgokat sosem engedi. Vasárnap átmentünk Tokajba a keresztszüleimmel fagyizni. Nagyon finom és nagyon nagy fagyit készítenek ott, ezért én is megkóstolhattam. Kiültünk a Tisza partra (ez valami nagy víz, ami még folyik is) és ott ettük meg a fagyit. Aztán szépen hazakocsikáztunk. Anyu azt mesélte erről a Tokaj nevű helyről, h nagyon finom borok készülnek itt (megkóstolnám én, csak sajnos azt sem tudom mi az, h bor). Na de biztos majd azt is elmeséli egyszer és megkóstolhatom.
Aztán hazajöttünk és itthon minden ment a maga rendjén. Mivel a kíváncsiságom óriási, bebújok minden lukba, és mindent alaposan megvizsgálok. Főleg azokat a helyeket, ahol sok-sok kábel található. Anyu persze azonnal elvisz onnan, de ezt már említettem, h a legizzgibb dolgokat nem engedi. A kedvenc játékom átbújni az ágy alatt és a székek közt mászkálni az asztal alatt.
Aztán hamar véget ért a nyugalom. Egyik reggel anyu összepakolt és indultunk az állomásra. Akkor még nem tudtam, h az mit is jelent, de röpke fél óra elteltével meg is érkeztünk. A hangosbemondóban elmondták, h Keleti pályaudvar és a "Siófokra közlekedő gyors vonat a 8-as vágányról 14: 05-kor indul". Kicsit zavaros volt a kép, de ahogy haladtunk világossá vált számomra, h a vonat az bizony egy nagy masina (sokkal nagyobb, mint ami az én pancsoló-könyvemben van), ami sok-sok kocsiból tevődik össze. Na egy ilyen masinára szálltunk mi is fel és pontosan arra, ami Siófokra ment. Ahogy közeledtünk, anyu megmutatta az ablakból, hogy az ott a Balaton. Nem igazán értettem, h mi baja, de hát ez van. Aztán megérkeztünk a Viharjelző Obszervatóriumba, ahol nekünk fent volt tartva egy szoba. Anyu átöltöztetett, adott rám úszópelenkát és felfújta a nagy beleülős úszógumimat, amit gyereknapra kaptam. Akkor nem tudtam még, h ez mire jó, de most már bizony tudom, és be kell vallanom nagyon szuper találmány.
Lementünk egy partnak nevezett helyre és anyu belevitt egy hatalmas vízbe. Mondták, h ez a Balaton, ez az, amit a vonatból láttunk. Na kérem, ez a Balaton egy hatalmas fürdőkád, teli-s-teli vízzel és sok-sok emberrel. Mindenki pancsol ezerrel. Csak azt nem értem, h miért nincs sampon meg tusfürdő, de úgy látszik az ilyen nagy pancsolókban nem szokás ilyent használni. Az elején egy kicsit meg voltam ijedve és sírtam, de aztán rájöttem, h ez nem is olyan rossz. A kacsáim is vígan úszkáltak mellettem (érdekes, h bárhová megyek, ők mindenhol ott vannak), így én is szabadon engedtem az energiámat és egy hatalmasat pancsoltam.
Pénteken egy hajó nevű járgányra szálltunk. Ezt úgy képzeltétek el, mint egy nagyon széles vonatot, csak épp nincs sok kocsija és a vízen halad. Nem tudom, h h képes erre, hiszen nincsen karja, h úszni tudjon, de nagyon izgi volt. Áthajóztunk Füredre és onnan vonattal elmentünk Badacsonyba. Ott nagy volt a kavalkád, de nagyon élveztem. Sok színes cuccot láttam és még egy szökőkútban is megmártottam a kezem a nagy hőség miatt. Aztán visszamentünk Füredre és ott találkoztunk anyu barátnőivel és azok babáival. Nagyon jó-fej csajok. Gréci, a legidősebb, előadást tartott nekünk az almáról meg a kukacról és be kell vallanom nagyon izgi volt. Füredről visszahajóztunk Siófokra és a többi napot ott töltöttük a parton. Képzeljétek el, h még Monszi is eljött hozzánk. Be is mutattam neki, h tudok ülni és elolvastam neki a mesét a legújabb könyvemből.
Bizony, azt el is felejtettem mondani, h július 13-án a szüleim legnagyobb meglepetésére egyedül felültem. Nem is figyeltek oda, h mit csinálok, aztán leesett az álluk, amikor meglátták, h ülök. Jó kis tréfa volt.
Hétfőn hazajöttünk a Balatonról. Anyuék azt mondták, h ez volt az első közös nyaralásunk. Ha ilyen a nyaralás, akkor még nagyon sok ilyent szeretnék, mert nagyon élveztem. Főleg a nagypancsi hiányzik, mert itthon a fürdőkád igencsak szűkös és bele sem fér az úszógumim.
Kedden reggel, apu hazajött munkából és hogy örömet szerezzek neki, felálltam a kiságyban. Ez annyira tetszett nekik, h le is fényképeztek gyorsan. Nem igazán értem, h mi a nagy abban, ha 10 hónaposan az ember más szemszögből is meg akarja nézni a világot. Mindegy, az ő dolguk, örüljenek hát.
Anyu nagyon sokat mosott és vasalt és alig egy hét elteltével újra útnak indultunk. Akkor már a jól ismert útvonalon a reptér felé tartottunk. Ennek nagyon megörültem, mert tudtam, h nagyi felé vesszük az irányt. Nagyinál nagyon izgalmas volt. Felfedeztem a teljes lakást és jól megszereltem a nagybátyám bringáját. Örült is neki nagyon.
Aztán szombaton reggel nagyon korán keltünk. Anyu szépen felöltöztetett, mindenki nagyon divatosan felöltözött és elindultunk anyu nagynénjéhez. Csupa dísz és virág volt mindefelé. Rengeteg ünneplőbe öltözött ember jött-ment a lakásban. Valami vőlegényt és menyasszonyi csokrot emlegettek. Később megtudtam, h bizony anyu unokatestvére nősül. Hurrá ismét egy lagzi. Be kell vallanom, nagyon tetszett a nagy forgatag, nem beszélve a zenéről. Nagyon szép és jó volt minden, igaz a templomban a pap egy kicsit tévedett és én jól hallhatóan kijavítottam, de szerencsére más hiba nem esett. A bulit sajnos csak rövid ideig bírtam. Anyu délután 4kor hazavitt lefeküdni. Jól el is voltam fáradva, mert este 10kor keltem fel. Mikor láttam, h csak nagyapa van velem, akkor annyira elkezdtem sírni, h hazahívta anyut. Így nekik véget ért a buli, de remélem, azért nem haragszanak rám. Pedig csak annyi volt a baj, h vissza akartam menni én is a bulira. Erre fel ők jöttek haza. Hát így jártam. Remélem, hamarosan újra mehetünk lagziba.
Kedden hazajöttünk és most itthon pihengetünk. Nagyon elfáradtunk a végére. Anyuékat is megviselte a dolog.
Minderről a bizonyítékokat megnézhetitek az iwiwen, ugyanis a babaszoba zárva.
Majd legközelebb is jelentkezem, de addig szorgalmasan gyakorlom a járást. Nagyi megmutatta, h mire kell használni a lábamat és azóta nincs megállás. Remélem a legközelebbi bejelentkezéskor, már be tudok számolni róla, h egyedül járok.
Addig is vigyázzatok magatokra és millió puszi.
Csilluca
Most biztos azt hiszitek, h megfeledkeztem Rólatok, de nem így van. Csupán annyi történt, h kicsit izgalmasra sikerült az elmúlt hónap és bizony anyu nem ért rá leírni nektek a gondolataimat.
Kezdeném a méretekkel, ugyanis múlt hónapban az elmaradt a szurival együtt, mivel a doki néni szabadságon volt. Most viszont vannak méretek és sajnos szuri is volt. Nahát akkor alázatosan jelentem, h 74 cm és 8, 25 Kg vagyok.
Lássuk csak mi minden történt ez alatt az egy hónap alatt.
Voltunk Tiszalökön, ahol kipróbálhattam, h milyen buszt vezeteni. Nagyapám buszsofőr, így szépen birtokba vettem azt a nagy járgányt, amit ő irányít. Meg kell mondanom, életemben nem láttam ekkora kormányt és ablakot. Nagyon érdekes volt, arról a rengeteg gombról nem is beszélve, ami a műszerfalon feküdt. Jaj, de szerettem volna őket egyesével megnyomogatni. ! Sajnos anyu valamiért nem engedte. Már csak ilyen az én anyukám. Nagyon szigorú ám. A legizgalmasabb dolgokat sosem engedi. Vasárnap átmentünk Tokajba a keresztszüleimmel fagyizni. Nagyon finom és nagyon nagy fagyit készítenek ott, ezért én is megkóstolhattam. Kiültünk a Tisza partra (ez valami nagy víz, ami még folyik is) és ott ettük meg a fagyit. Aztán szépen hazakocsikáztunk. Anyu azt mesélte erről a Tokaj nevű helyről, h nagyon finom borok készülnek itt (megkóstolnám én, csak sajnos azt sem tudom mi az, h bor). Na de biztos majd azt is elmeséli egyszer és megkóstolhatom.
Aztán hazajöttünk és itthon minden ment a maga rendjén. Mivel a kíváncsiságom óriási, bebújok minden lukba, és mindent alaposan megvizsgálok. Főleg azokat a helyeket, ahol sok-sok kábel található. Anyu persze azonnal elvisz onnan, de ezt már említettem, h a legizzgibb dolgokat nem engedi. A kedvenc játékom átbújni az ágy alatt és a székek közt mászkálni az asztal alatt.
Aztán hamar véget ért a nyugalom. Egyik reggel anyu összepakolt és indultunk az állomásra. Akkor még nem tudtam, h az mit is jelent, de röpke fél óra elteltével meg is érkeztünk. A hangosbemondóban elmondták, h Keleti pályaudvar és a "Siófokra közlekedő gyors vonat a 8-as vágányról 14: 05-kor indul". Kicsit zavaros volt a kép, de ahogy haladtunk világossá vált számomra, h a vonat az bizony egy nagy masina (sokkal nagyobb, mint ami az én pancsoló-könyvemben van), ami sok-sok kocsiból tevődik össze. Na egy ilyen masinára szálltunk mi is fel és pontosan arra, ami Siófokra ment. Ahogy közeledtünk, anyu megmutatta az ablakból, hogy az ott a Balaton. Nem igazán értettem, h mi baja, de hát ez van. Aztán megérkeztünk a Viharjelző Obszervatóriumba, ahol nekünk fent volt tartva egy szoba. Anyu átöltöztetett, adott rám úszópelenkát és felfújta a nagy beleülős úszógumimat, amit gyereknapra kaptam. Akkor nem tudtam még, h ez mire jó, de most már bizony tudom, és be kell vallanom nagyon szuper találmány.
Lementünk egy partnak nevezett helyre és anyu belevitt egy hatalmas vízbe. Mondták, h ez a Balaton, ez az, amit a vonatból láttunk. Na kérem, ez a Balaton egy hatalmas fürdőkád, teli-s-teli vízzel és sok-sok emberrel. Mindenki pancsol ezerrel. Csak azt nem értem, h miért nincs sampon meg tusfürdő, de úgy látszik az ilyen nagy pancsolókban nem szokás ilyent használni. Az elején egy kicsit meg voltam ijedve és sírtam, de aztán rájöttem, h ez nem is olyan rossz. A kacsáim is vígan úszkáltak mellettem (érdekes, h bárhová megyek, ők mindenhol ott vannak), így én is szabadon engedtem az energiámat és egy hatalmasat pancsoltam.
Pénteken egy hajó nevű járgányra szálltunk. Ezt úgy képzeltétek el, mint egy nagyon széles vonatot, csak épp nincs sok kocsija és a vízen halad. Nem tudom, h h képes erre, hiszen nincsen karja, h úszni tudjon, de nagyon izgi volt. Áthajóztunk Füredre és onnan vonattal elmentünk Badacsonyba. Ott nagy volt a kavalkád, de nagyon élveztem. Sok színes cuccot láttam és még egy szökőkútban is megmártottam a kezem a nagy hőség miatt. Aztán visszamentünk Füredre és ott találkoztunk anyu barátnőivel és azok babáival. Nagyon jó-fej csajok. Gréci, a legidősebb, előadást tartott nekünk az almáról meg a kukacról és be kell vallanom nagyon izgi volt. Füredről visszahajóztunk Siófokra és a többi napot ott töltöttük a parton. Képzeljétek el, h még Monszi is eljött hozzánk. Be is mutattam neki, h tudok ülni és elolvastam neki a mesét a legújabb könyvemből.
Bizony, azt el is felejtettem mondani, h július 13-án a szüleim legnagyobb meglepetésére egyedül felültem. Nem is figyeltek oda, h mit csinálok, aztán leesett az álluk, amikor meglátták, h ülök. Jó kis tréfa volt.
Hétfőn hazajöttünk a Balatonról. Anyuék azt mondták, h ez volt az első közös nyaralásunk. Ha ilyen a nyaralás, akkor még nagyon sok ilyent szeretnék, mert nagyon élveztem. Főleg a nagypancsi hiányzik, mert itthon a fürdőkád igencsak szűkös és bele sem fér az úszógumim.
Kedden reggel, apu hazajött munkából és hogy örömet szerezzek neki, felálltam a kiságyban. Ez annyira tetszett nekik, h le is fényképeztek gyorsan. Nem igazán értem, h mi a nagy abban, ha 10 hónaposan az ember más szemszögből is meg akarja nézni a világot. Mindegy, az ő dolguk, örüljenek hát.
Anyu nagyon sokat mosott és vasalt és alig egy hét elteltével újra útnak indultunk. Akkor már a jól ismert útvonalon a reptér felé tartottunk. Ennek nagyon megörültem, mert tudtam, h nagyi felé vesszük az irányt. Nagyinál nagyon izgalmas volt. Felfedeztem a teljes lakást és jól megszereltem a nagybátyám bringáját. Örült is neki nagyon.
Aztán szombaton reggel nagyon korán keltünk. Anyu szépen felöltöztetett, mindenki nagyon divatosan felöltözött és elindultunk anyu nagynénjéhez. Csupa dísz és virág volt mindefelé. Rengeteg ünneplőbe öltözött ember jött-ment a lakásban. Valami vőlegényt és menyasszonyi csokrot emlegettek. Később megtudtam, h bizony anyu unokatestvére nősül. Hurrá ismét egy lagzi. Be kell vallanom, nagyon tetszett a nagy forgatag, nem beszélve a zenéről. Nagyon szép és jó volt minden, igaz a templomban a pap egy kicsit tévedett és én jól hallhatóan kijavítottam, de szerencsére más hiba nem esett. A bulit sajnos csak rövid ideig bírtam. Anyu délután 4kor hazavitt lefeküdni. Jól el is voltam fáradva, mert este 10kor keltem fel. Mikor láttam, h csak nagyapa van velem, akkor annyira elkezdtem sírni, h hazahívta anyut. Így nekik véget ért a buli, de remélem, azért nem haragszanak rám. Pedig csak annyi volt a baj, h vissza akartam menni én is a bulira. Erre fel ők jöttek haza. Hát így jártam. Remélem, hamarosan újra mehetünk lagziba.
Kedden hazajöttünk és most itthon pihengetünk. Nagyon elfáradtunk a végére. Anyuékat is megviselte a dolog.
Minderről a bizonyítékokat megnézhetitek az iwiwen, ugyanis a babaszoba zárva.
Majd legközelebb is jelentkezem, de addig szorgalmasan gyakorlom a járást. Nagyi megmutatta, h mire kell használni a lábamat és azóta nincs megállás. Remélem a legközelebbi bejelentkezéskor, már be tudok számolni róla, h egyedül járok.
Addig is vigyázzatok magatokra és millió puszi.
Csilluca
9.
Sziasztok!
Tizennyolc=másfél
Újra itt.
Másfél évvel ezelőtt egy szép estén beköltöztem anyunak a pocakjába. Anyunak persze sejtelme sem volt róla. Aztán egyszer csak elkezdett fájni a feje és nem érezte túl jól magát. Azt hitte, h a januári nyirkos, hűvös időjárás tehet mindenről. Azért sejtette, h lehet, h még más is áll a dolgok hátterében, de mivel éves zárás volt és minden más nem is nagyon foglalkozott vele. Monszi akkor épp beteg volt és e-mailben írogatott neki, h mit érez.
Aztán eljött egy bizonyos nap, amikor azt mondta apának, h "ma meg kellett volna jönnie, de nem jött meg". Apa azt mondta, h biztos a hormonok miatt, hiszen abbahagyta a gyógyszer szedését, h majd valamikor kisbabája legyen. Én ezt még nem értem, h mit is jelent, de majd biztos elmondja, amikor nagy leszek. Aztán amikor másnap sem "jött meg" apával elmentek egy drogériába és vettek terhességi tesztet vagy mit. Nem tudom mi a csuda lehet, de az mondta el anyunak, h a pocakjában lakom. Emlékszem, nagyon örült a hírnek és el sem akarta hinni, h van egy albérlője. Este apával színházba mentek. Ott volt Monszi is, legszívesebben azonnal elmondta volna, de hát sajnos nem lehetett, mert titokban akarták tartani, amíg csak lehet. Aztán hétfőn anyu nem bírt magával és elárulta Monszinak az édes kis titkot az édes "teherről". Ez az édes teher kilenc hónapig tartott. Ennyi ideig béreltem a luxuslakást anyu pocakjában.
Nagyon kellemes volt odabent. Szerettem ott lenni. Sok-minden történt az alatt az idő alatt. Voltam például anyuék mindkét lagziján, Vera ballagásán, lakást is vásároltunk és figyelemmel kísértem, ahogy alakul a kis kuckóm az anyuék hálószobájában. Nagyon szép kilenc hónap volt odabent, ám egyszer kezdett szűkössé válni a hely és kiéreztem. A doki bácsi segített kibújni a jó kis lakásomból és megismerni a külvilágot.
Bizony kedves barátaim, most már kilenc hónapja, h idekint élek. Eleinte kicsit furcsa volt. A hely is sokkal tágasabb, a berendezés is más, a hangok is idegenek, de fokozatosan hozzászoktam. Hát azért nem egyszerű egy "másfél éves" emberkének az élet. Annak ellenére, h csupán kilenc hónapja élek idekint mindig történik valami izgalmas. Na de ezeket tudjátok, hiszen mindig beszámolok róla.
Most méretekkel nem tudok szolgálni, mert nem voltunk doki néninél, ugyanis szabadságon van egész hónapban. Így megúszom a szurit is hi-hi-hi.
Június 13-án, apu munkahelyén volt egy gyermeknapi rendezvény. Nagy gyerekek voltak és mindenféle furcsa dolgokkal játszottak. Anyu megvigasztalt, h jövőre már én is mehetek az ugráló-várba és pecázhatok is a nagy párolgásmérő tálban. A nagyoknak verseny is volt de én nem vehettem rész rajta, hiszen túl kicsi vagyok. Azért én sem jöttem el üres kézzel, mert kaptam egy macis rágókát, amit nagyon szeretek. Jól telt, de nagyon elfáradtam. Alig várom, h jövőre újra mehessünk.
Azzal is büszkélkedhetek, h június 16-án kibújt az első fogacskám (ezt írtam is nektek). Aztán jó ideig nem történt semmi. 25-én repültünk a nagyihoz Erdélybe és anyuék vígan mesélték, h van már egy fogam. Csakhogy mire leszállt a gép, már ott virított a számban a második fogacska is. Alig hitték el, h az is kint van. Így most két gyöngyszem fogacskával vagyok gazdagabb.
Mamánál nagyon jól telt, csak rövid volt és gyorsan jöttünk vissza. A repülést nagyon szeretem. Most nem voltam álmos, így elolvastam a biztonsági utasításokat. A szék zsebében volt egy kártya mindenféle ábrákkal és emberekkel. Alaposan megnéztem mindkét oldalát, és miután áttanulmányoztam, mondtam a légikisasszonyoknak, h kitűnő. Nagyon elnyerte tetszésemet. Ők meg kedvesen mosolyogtak rám. Visszafelé már tudtam, h h kell keresni és azonnal szemügyre vettem az újat is. Az is ugyanolyan jó volt, mint az előző. Meg vagyok nyugodva. Ez a légitársaság komolyan veszi a dolgokat.
Azt majdnem elfelejtettem mondani, h ha anyu felültet, akkor egyedül tudok ülni. Sőt ha segít megkapaszkodni, akkor lábra is állok. Így teljesen másképp néz ki a világ, mint fekve.
Hát röviden ennyi történt velem az elmúlt hónapban.
A képeket egyelőre csak az iwien nézhetitek meg, mert a babaszoba valamiért nem működik. Anyu majd még megpróbálkozik vele, h azok se maradjanak le az élményről, akiknek nincs iwiw.
Puszilok mindenkit, és nemsokára újra jelentkezem.
Csilluca
Újra itt és újra én. Elfelejtettem nektek csatolni egy ábrát a fogacskáimról. Most pótlom.
Tizennyolc=másfél
Újra itt.
Másfél évvel ezelőtt egy szép estén beköltöztem anyunak a pocakjába. Anyunak persze sejtelme sem volt róla. Aztán egyszer csak elkezdett fájni a feje és nem érezte túl jól magát. Azt hitte, h a januári nyirkos, hűvös időjárás tehet mindenről. Azért sejtette, h lehet, h még más is áll a dolgok hátterében, de mivel éves zárás volt és minden más nem is nagyon foglalkozott vele. Monszi akkor épp beteg volt és e-mailben írogatott neki, h mit érez.
Aztán eljött egy bizonyos nap, amikor azt mondta apának, h "ma meg kellett volna jönnie, de nem jött meg". Apa azt mondta, h biztos a hormonok miatt, hiszen abbahagyta a gyógyszer szedését, h majd valamikor kisbabája legyen. Én ezt még nem értem, h mit is jelent, de majd biztos elmondja, amikor nagy leszek. Aztán amikor másnap sem "jött meg" apával elmentek egy drogériába és vettek terhességi tesztet vagy mit. Nem tudom mi a csuda lehet, de az mondta el anyunak, h a pocakjában lakom. Emlékszem, nagyon örült a hírnek és el sem akarta hinni, h van egy albérlője. Este apával színházba mentek. Ott volt Monszi is, legszívesebben azonnal elmondta volna, de hát sajnos nem lehetett, mert titokban akarták tartani, amíg csak lehet. Aztán hétfőn anyu nem bírt magával és elárulta Monszinak az édes kis titkot az édes "teherről". Ez az édes teher kilenc hónapig tartott. Ennyi ideig béreltem a luxuslakást anyu pocakjában.
Nagyon kellemes volt odabent. Szerettem ott lenni. Sok-minden történt az alatt az idő alatt. Voltam például anyuék mindkét lagziján, Vera ballagásán, lakást is vásároltunk és figyelemmel kísértem, ahogy alakul a kis kuckóm az anyuék hálószobájában. Nagyon szép kilenc hónap volt odabent, ám egyszer kezdett szűkössé válni a hely és kiéreztem. A doki bácsi segített kibújni a jó kis lakásomból és megismerni a külvilágot.
Bizony kedves barátaim, most már kilenc hónapja, h idekint élek. Eleinte kicsit furcsa volt. A hely is sokkal tágasabb, a berendezés is más, a hangok is idegenek, de fokozatosan hozzászoktam. Hát azért nem egyszerű egy "másfél éves" emberkének az élet. Annak ellenére, h csupán kilenc hónapja élek idekint mindig történik valami izgalmas. Na de ezeket tudjátok, hiszen mindig beszámolok róla.
Most méretekkel nem tudok szolgálni, mert nem voltunk doki néninél, ugyanis szabadságon van egész hónapban. Így megúszom a szurit is hi-hi-hi.
Június 13-án, apu munkahelyén volt egy gyermeknapi rendezvény. Nagy gyerekek voltak és mindenféle furcsa dolgokkal játszottak. Anyu megvigasztalt, h jövőre már én is mehetek az ugráló-várba és pecázhatok is a nagy párolgásmérő tálban. A nagyoknak verseny is volt de én nem vehettem rész rajta, hiszen túl kicsi vagyok. Azért én sem jöttem el üres kézzel, mert kaptam egy macis rágókát, amit nagyon szeretek. Jól telt, de nagyon elfáradtam. Alig várom, h jövőre újra mehessünk.
Azzal is büszkélkedhetek, h június 16-án kibújt az első fogacskám (ezt írtam is nektek). Aztán jó ideig nem történt semmi. 25-én repültünk a nagyihoz Erdélybe és anyuék vígan mesélték, h van már egy fogam. Csakhogy mire leszállt a gép, már ott virított a számban a második fogacska is. Alig hitték el, h az is kint van. Így most két gyöngyszem fogacskával vagyok gazdagabb.
Mamánál nagyon jól telt, csak rövid volt és gyorsan jöttünk vissza. A repülést nagyon szeretem. Most nem voltam álmos, így elolvastam a biztonsági utasításokat. A szék zsebében volt egy kártya mindenféle ábrákkal és emberekkel. Alaposan megnéztem mindkét oldalát, és miután áttanulmányoztam, mondtam a légikisasszonyoknak, h kitűnő. Nagyon elnyerte tetszésemet. Ők meg kedvesen mosolyogtak rám. Visszafelé már tudtam, h h kell keresni és azonnal szemügyre vettem az újat is. Az is ugyanolyan jó volt, mint az előző. Meg vagyok nyugodva. Ez a légitársaság komolyan veszi a dolgokat.
Azt majdnem elfelejtettem mondani, h ha anyu felültet, akkor egyedül tudok ülni. Sőt ha segít megkapaszkodni, akkor lábra is állok. Így teljesen másképp néz ki a világ, mint fekve.
Hát röviden ennyi történt velem az elmúlt hónapban.
A képeket egyelőre csak az iwien nézhetitek meg, mert a babaszoba valamiért nem működik. Anyu majd még megpróbálkozik vele, h azok se maradjanak le az élményről, akiknek nincs iwiw.
Puszilok mindenkit, és nemsokára újra jelentkezem.
Csilluca
Újra itt és újra én. Elfelejtettem nektek csatolni egy ábrát a fogacskáimról. Most pótlom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
