10.

Halihó mindenki!




Most biztos azt hiszitek, h megfeledkeztem Rólatok, de nem így van. Csupán annyi történt, h kicsit izgalmasra sikerült az elmúlt hónap és bizony anyu nem ért rá leírni nektek a gondolataimat.

Kezdeném a méretekkel, ugyanis múlt hónapban az elmaradt a szurival együtt, mivel a doki néni szabadságon volt. Most viszont vannak méretek és sajnos szuri is volt. Nahát akkor alázatosan jelentem, h 74 cm és 8, 25 Kg vagyok.



Lássuk csak mi minden történt ez alatt az egy hónap alatt.



Voltunk Tiszalökön, ahol kipróbálhattam, h milyen buszt vezeteni. Nagyapám buszsofőr, így szépen birtokba vettem azt a nagy járgányt, amit ő irányít. Meg kell mondanom, életemben nem láttam ekkora kormányt és ablakot. Nagyon érdekes volt, arról a rengeteg gombról nem is beszélve, ami a műszerfalon feküdt. Jaj, de szerettem volna őket egyesével megnyomogatni. ! Sajnos anyu valamiért nem engedte. Már csak ilyen az én anyukám. Nagyon szigorú ám. A legizgalmasabb dolgokat sosem engedi. Vasárnap átmentünk Tokajba a keresztszüleimmel fagyizni. Nagyon finom és nagyon nagy fagyit készítenek ott, ezért én is megkóstolhattam. Kiültünk a Tisza partra (ez valami nagy víz, ami még folyik is) és ott ettük meg a fagyit. Aztán szépen hazakocsikáztunk. Anyu azt mesélte erről a Tokaj nevű helyről, h nagyon finom borok készülnek itt (megkóstolnám én, csak sajnos azt sem tudom mi az, h bor). Na de biztos majd azt is elmeséli egyszer és megkóstolhatom.

Aztán hazajöttünk és itthon minden ment a maga rendjén. Mivel a kíváncsiságom óriási, bebújok minden lukba, és mindent alaposan megvizsgálok. Főleg azokat a helyeket, ahol sok-sok kábel található. Anyu persze azonnal elvisz onnan, de ezt már említettem, h a legizzgibb dolgokat nem engedi. A kedvenc játékom átbújni az ágy alatt és a székek közt mászkálni az asztal alatt.

Aztán hamar véget ért a nyugalom. Egyik reggel anyu összepakolt és indultunk az állomásra. Akkor még nem tudtam, h az mit is jelent, de röpke fél óra elteltével meg is érkeztünk. A hangosbemondóban elmondták, h Keleti pályaudvar és a "Siófokra közlekedő gyors vonat a 8-as vágányról 14: 05-kor indul". Kicsit zavaros volt a kép, de ahogy haladtunk világossá vált számomra, h a vonat az bizony egy nagy masina (sokkal nagyobb, mint ami az én pancsoló-könyvemben van), ami sok-sok kocsiból tevődik össze. Na egy ilyen masinára szálltunk mi is fel és pontosan arra, ami Siófokra ment. Ahogy közeledtünk, anyu megmutatta az ablakból, hogy az ott a Balaton. Nem igazán értettem, h mi baja, de hát ez van. Aztán megérkeztünk a Viharjelző Obszervatóriumba, ahol nekünk fent volt tartva egy szoba. Anyu átöltöztetett, adott rám úszópelenkát és felfújta a nagy beleülős úszógumimat, amit gyereknapra kaptam. Akkor nem tudtam még, h ez mire jó, de most már bizony tudom, és be kell vallanom nagyon szuper találmány.

Lementünk egy partnak nevezett helyre és anyu belevitt egy hatalmas vízbe. Mondták, h ez a Balaton, ez az, amit a vonatból láttunk. Na kérem, ez a Balaton egy hatalmas fürdőkád, teli-s-teli vízzel és sok-sok emberrel. Mindenki pancsol ezerrel. Csak azt nem értem, h miért nincs sampon meg tusfürdő, de úgy látszik az ilyen nagy pancsolókban nem szokás ilyent használni. Az elején egy kicsit meg voltam ijedve és sírtam, de aztán rájöttem, h ez nem is olyan rossz. A kacsáim is vígan úszkáltak mellettem (érdekes, h bárhová megyek, ők mindenhol ott vannak), így én is szabadon engedtem az energiámat és egy hatalmasat pancsoltam.

Pénteken egy hajó nevű járgányra szálltunk. Ezt úgy képzeltétek el, mint egy nagyon széles vonatot, csak épp nincs sok kocsija és a vízen halad. Nem tudom, h h képes erre, hiszen nincsen karja, h úszni tudjon, de nagyon izgi volt. Áthajóztunk Füredre és onnan vonattal elmentünk Badacsonyba. Ott nagy volt a kavalkád, de nagyon élveztem. Sok színes cuccot láttam és még egy szökőkútban is megmártottam a kezem a nagy hőség miatt. Aztán visszamentünk Füredre és ott találkoztunk anyu barátnőivel és azok babáival. Nagyon jó-fej csajok. Gréci, a legidősebb, előadást tartott nekünk az almáról meg a kukacról és be kell vallanom nagyon izgi volt. Füredről visszahajóztunk Siófokra és a többi napot ott töltöttük a parton. Képzeljétek el, h még Monszi is eljött hozzánk. Be is mutattam neki, h tudok ülni és elolvastam neki a mesét a legújabb könyvemből.

Bizony, azt el is felejtettem mondani, h július 13-án a szüleim legnagyobb meglepetésére egyedül felültem. Nem is figyeltek oda, h mit csinálok, aztán leesett az álluk, amikor meglátták, h ülök. Jó kis tréfa volt.

Hétfőn hazajöttünk a Balatonról. Anyuék azt mondták, h ez volt az első közös nyaralásunk. Ha ilyen a nyaralás, akkor még nagyon sok ilyent szeretnék, mert nagyon élveztem. Főleg a nagypancsi hiányzik, mert itthon a fürdőkád igencsak szűkös és bele sem fér az úszógumim.

Kedden reggel, apu hazajött munkából és hogy örömet szerezzek neki, felálltam a kiságyban. Ez annyira tetszett nekik, h le is fényképeztek gyorsan. Nem igazán értem, h mi a nagy abban, ha 10 hónaposan az ember más szemszögből is meg akarja nézni a világot. Mindegy, az ő dolguk, örüljenek hát.

Anyu nagyon sokat mosott és vasalt és alig egy hét elteltével újra útnak indultunk. Akkor már a jól ismert útvonalon a reptér felé tartottunk. Ennek nagyon megörültem, mert tudtam, h nagyi felé vesszük az irányt. Nagyinál nagyon izgalmas volt. Felfedeztem a teljes lakást és jól megszereltem a nagybátyám bringáját. Örült is neki nagyon.

Aztán szombaton reggel nagyon korán keltünk. Anyu szépen felöltöztetett, mindenki nagyon divatosan felöltözött és elindultunk anyu nagynénjéhez. Csupa dísz és virág volt mindefelé. Rengeteg ünneplőbe öltözött ember jött-ment a lakásban. Valami vőlegényt és menyasszonyi csokrot emlegettek. Később megtudtam, h bizony anyu unokatestvére nősül. Hurrá ismét egy lagzi. Be kell vallanom, nagyon tetszett a nagy forgatag, nem beszélve a zenéről. Nagyon szép és jó volt minden, igaz a templomban a pap egy kicsit tévedett és én jól hallhatóan kijavítottam, de szerencsére más hiba nem esett. A bulit sajnos csak rövid ideig bírtam. Anyu délután 4kor hazavitt lefeküdni. Jól el is voltam fáradva, mert este 10kor keltem fel. Mikor láttam, h csak nagyapa van velem, akkor annyira elkezdtem sírni, h hazahívta anyut. Így nekik véget ért a buli, de remélem, azért nem haragszanak rám. Pedig csak annyi volt a baj, h vissza akartam menni én is a bulira. Erre fel ők jöttek haza. Hát így jártam. Remélem, hamarosan újra mehetünk lagziba.

Kedden hazajöttünk és most itthon pihengetünk. Nagyon elfáradtunk a végére. Anyuékat is megviselte a dolog.

Minderről a bizonyítékokat megnézhetitek az iwiwen, ugyanis a babaszoba zárva.

Majd legközelebb is jelentkezem, de addig szorgalmasan gyakorlom a járást. Nagyi megmutatta, h mire kell használni a lábamat és azóta nincs megállás. Remélem a legközelebbi bejelentkezéskor, már be tudok számolni róla, h egyedül járok.

Addig is vigyázzatok magatokra és millió puszi.



Csilluca