11.

9. 11, na de nem ám az amerikai segélyhívó vagy az Al-Kaidás terrortámadás napja, hanem bizony a kilencedik hónapban lettem 11 hónapos.


Akár hiszitek, akár nem, ez azt jelenti, h csupán egy hónapnak kell eltelni az első születésnapomig.

Anyu azt mondja, hogy alig hiszi el, hogy lassan egy éves vagyok, de bizony így van ez.

A legutóbbi találkozásunk óta voltunk ismét dokinál, mert előzőleg nem híztam eleget és emiatt visszarendeltek kontrollra. Három hét alatt híztam 20 dkg-ot és ezzel a doktor-néni meg van elégedve. Nagyon megdicsért és azt mondta, h magamhoz képest szép teljesítmény. Így most nagyjából 8,5 kg vagyok, ami nem is annyira rossz.

Reggelire mindig gyümölcsöt, joghurtot vagy gyümölcsjoghurtot eszek. Ez úgy készül ám, h anyu megveszi a natúr joghurtot (ami nem tudom pontosan mit jelent) és turmixol bele finom, friss gyümölcsöket. Most már mindenfélét megeszek, és ennek nagyon örül mindenki. Ebédre még mindig az üveges főzeléket eszem, amitől anyunak égnek áll a haja, de hát ez van. Anyu örömére egyik nap ettem a karfiol krémlevesből és másnap ezen felbuzdulva újra megkínált vele, de akkor már nem kellett. Mégiscsak egy úrinő vagyok, minden nap más menüt kérek. Vacsorára valami újféle tápszert írt fel a doki néni. Ez nagyon érdekes, mert nem cumisüvegből kell meginni, hanem kiskanállal kistálkából. Na de nagyon szeretem, ami jó, hiszen méregdrága.

A legújabb mutatvány az, hogy amikor meguntam az evést, akkor szépen kirúgom a kiskanalat anyu kezéből. De nem, ám amikor üres, hanem amikor éppen teli van. Ebből kifolyólag anyunak minden főzelék után át kell öltözni, ugyanis olyan tehetséges vagyok, hogy mind egy szálig az ő ruháján köt ki az ennivaló. Ettől anyu morcos szokott lenni, de nem értem miért, hiszen nagyon jó móka.

Mostanában sokat járunk játszótérre és összehaverkodtam Petrával. Ő fiatalabb nálam, de mindig együtt hintázunk és nagyon jófej. Közösen szoktunk beszélgetni olyan hangerővel, h anyukáink nem hallják a saját hangjukat. Na de hát meg kell beszélni az éppen aktuális történéseket. Sajnos Petra nem mindig van ott, amikor megyünk, de ha találkozom vele, nagyon örülök neki, és mindig megsimogatom.

Anyu meg apu szoktak futni. Ilyenkor, amíg egyik fut, a másik vigyáz rá. Ez abból áll, h szépen sétálgatunk. Van egy piros pöttyös labdám, és azzal szoktunk játszani. Nagyon élvezem és nem is szeretem amikor indulni kell haza. Most már villámgyorsan tudok járni, igaz még csak úgy, ha fogják a kezemet. Ebből kifolyólag hamar megtalálom a kortársaimat és barátkozok velük. Olyan jó odamenni és elbeszélgetni velük. De biztos ti is tudjátok, h milyen jó pletykálni.

Az elmúlt hónapban nem volt túl sok esemény, de azért nem maradtak el a felejthetetlen élmények. A hónap közepén meglátogatott anyu két barátnője Monszi és Guli. Monszit már ismerem, de Guli új volt számomra. Nagyon hamar megkedveltem és összebarátkoztam vele. A legjobban a fényes karórája tetszett, de anyu nem engedte, h megkóstoljam. Miután elmentek, nagyon kerestem őket, és anyu megígérte, h még elhívja őket hozzánk. Már alig várom a következő találkozást.

Aztán a múlt hét végén voltunk nagyinál Tiszalökön. Hú, ha tudnátok, h mi minden történt…

Pénteken meglátogattuk dédit és valami finom csemegét vittünk neki, amitől még a szava is elakadt. Nagyon örült, mint én, amikor ajándékot kapok. Végigbohóckodtam a délutánt, és utána anyuék szerették volna, ha kidőlök. Na de nem úgy működik, ez kérem. Amikor azt hitték, h elaludtam, akkor hirtelen felpattantam és hajrá játék. Eléggé kifárasztottam őket, de egy idő után fölöttem is győzedelmeskedett a fáradtság.

Szombaton nagyi barátnőjénél sütöttünk szalonnát és elképesztően finom illata volt. Sajnos én nem kóstolhattam meg, mert azt mondták, én kicsi vagyok ehhez. Valami nagy „szalonnasütőnek” nevezett izé fölött tartották és így. Nem nézhettem meg közelebbről, mert azt mondták, h forró és megégetem magam, meg a füstöt sem jó beszippantani. Így csak távolról néztem a folyamatot.

Vasárnap elmentünk kereszt anyuhoz, mert születésnapja volt. Ott bográcsban rotyogott valami és annak is nagyon jó illata volt. Ott volt Marci meg Lilla (ők a tiszalöki barátaim) és annak ellenére, h keresztanyunak volt születésnapja, én kaptam ajándékot tőlük. Egy gyönyörű sárga fürdőkacsát, ami még a lábát is tudja mozgatni. Nagyon tetszik és meg is köszöntem nekik. Egész délután együtt játszottunk és mire evésre került a sor én el is aludtam a friss levegőn. Amikor jöttünk el, megígértem nekik, h hamarosan megyek újra (addigra remélhetőleg a saját lábamon).

Hétfőn jöttünk haza nagyiékkal kocsival. Még soha ilyen hosszú utón nem voltam kocsival. Nagyon jó volt. El kell mondanom, h nagyapa príma sofőr és hogy a zenét is bekapcsolta nekem, külön jutalmat érdemel.

Kedden délután mentek el nagyiék, de nagyon jó volt, amíg itt voltak. Nagyi megenged mindent nekem és ő mindig vevő egy kis sétára. Anyu nagyon szigorú, de ezt már meséltem.

Sajnos kedden elmentek, de az óta is izgalmasok a napok. Hol itt-hol ott borulok fel és esek nagyokat, hol felmászok valahová, és nem tudok lejönni, hol beverem a fejem, mert annyira hebrencs vagyok. Szerencsére mindig ott van anyu és megvigasztal.

Nos hát így telt az elmúlt egy hónap. Most már anyu nagy lázban ég a születésnapom miatt. Már el is küldtük a hercegnős meghívókat a vendégeknek és remélem, mindannyian eljönnek.

A legfrissebb képeket az iwiwen nézhetitek meg, ugyanis a babaszoba még mindig zárva.

Legközelebb majd beszámolok a születésnapi bulimról (nagyon kíváncsi vagyok anyu milyen tortát süt nekem; hallottam amikor a nagyinak mondta, h ő süti a születésnapi tortámat).



Puszillak és nyugodalmas jó éjszakát!



Csilluka