12.

Tizenkét hónapból áll egy év, így hát örömmel jelentem, hogy 12 hónapos lettem. Ez azt jelenti, hogy eljött az első születésnapom. Mielőtt beszámolnék arról, hogy mi minden történt velem az elmúlt hónapban, hadd jöjjön egy kis visszatekintő az egy évvel ezelőtti történésekre.


Anyukám, amikor megtudta, hogy babát vár, elment a doktor bácsihoz, aki megvizsgálta és elmondta neki, hogy a baba várható születési ideje október 1. Aztán elment a védőnőhöz, aki azt mondta, hogy október 2. Közben egy kismamáknak szóló újságot is vett, amiben volt egy várandós öröknaptár. Azt is alaposan áttanulmányozta és az alapján szeptember 29-én kellett érkeznem. Csakhogy én nem így gondoltam a dolgot. Nagyon jó éreztem magam odabent és eszem ágában sem volt kijönni.

Nyár közepén új lakásba költöztünk, ami a 4-ik emeleten van és nincs lift a házban. Bizony, cipelhetik felfelé a popsimat séta után. Na de vissza az előző gondolathoz. Mikor megtudták a nagyszüleim, hogy a 4re költözünk, mindenki elkezdett ájuldozni, hogy a 4ik emelet nem jó a várandós nőknek, ugyanis a lépcsőzés előidézheti a szülést. Előjöttek mindenféle buta babonával és fürkészték anyunak az arcát, hogy püffed-e, csavarodik-e félre a szája és hasonlók. Állítólag ezek mind-mind a szülés előjelei. Még azt is megkérdőjelezték, hogy egyáltalán kislány vagyok-e, mert anyu túl szép kismama ahhoz, hogy kislány lakjon a pocakjában.

Sajnos ezek közül semmi sem történt és anyu is hiába várta a jósló fájásokat, meg azt, hogy elmenjen a magzatvíz. Csak teltek a napok és kifutottunk a „terminusból”. Minden nap be kellett menni a kórházba CTG vizsgálatra. Anyu nagyon kimerült volt és fárasztó volt számára a hosszú utat megtenni a kórházig. Szegény ment rendíthetetlenül. Vasárnap reggel annyira belustultam, hogy egyszerűen bármit csinált, nem voltam hajlandó mozogni. Ennek a lett a vége, hogy nem volt értékelhető a görbe, ami miatt vissza kellett mennie este is a kórházba. Az esti görbe már jó lett, de jött a hétfő reggel és indulni kellett újra. A reggeli CTG jó lett, viszont az áramlásvizsgálaton kiderült, hogy nem elég a magzatvíz. Anyu rohant a doktor bácsihoz (már amennyire lehet rohanni nagy pocakkal), aki megnézte a papírokat, és azt mondta, hogy nem mehet haza többet. Azonnal befektette és meg kellett jelenjen a főorvosi konzíliumon (ez egy olyan tanácskozás, ahol sok-sok doktor bácsi összeül és az olyan kérdéses eseteket, mint az anyukám megvizsgáljál és kielemzik). Ott azt mondták anyunak, hogy kedden reggel indítják a szülést. Hűha gondoltam, itt nincs sok maradásom. Anyu megkérte a doktor bácsit, hogy mehessen haza és hozza el a csomagját. Közben felhívta aput, aki munkában volt, hogy szedje a sátorfáját és irány haza. Be kell költözni a kórházba, mese nincs. Apu jött is és anyu befeküdt.

Kedden reggel fél 6ra volt felrendelve a szülőszobára CTG-re és szülés előkészítőre. A CTG-t megcsinálták, de sajnos nem indíthatták a szülést, mert nem voltak fájásai és a szülőszoba tele volt. Minden kisbaba akkor akart megszületni. Anyu nagyon ideges lett és sírógörcsöt kapott. Nagyon izgult miattam. Közben megérkezett apu is és így együtt izgulhattak. Mivel nem történt semmi hosszú órákon át, apu elment ebédelni. Ekkor jött a doktor bácsi, hogy üres a szülőszoba, indítják a szülést. Ejha, gondoltam. Ezt én nem fogom engedni, hogy onnan kivarázsoljanak! Hiába helyezte fel a doktor bácsi a tablettát, aminek hatására fájni kellett volna, hiába telt el két óra, nem engedtem, hogy engem onnan bármi is eltántorítson. Ez az én kuckóm és kész. Innen nem megyek el. Közben már apu is ott volt. Jókat nevetgéltek és nézték a fájást mutató görbéket. Anyu valami olyant mondott, hogy neki ennél sokkal erősebb görcsei vannak, ha menstruál. A szülésznő szerint 10 perc után már csillagokat kellett volna látnia a fájdalomtól. Négy óra után megérkezett a doktor bácsi és megvizsgálta anyut. Javasolta az ügyeletes orvosnak, hogy végezzenek el egy ultrahangot. Az ultrahangon kiderült, hogy már nincs magzatvíz és a köldökzsinór, sem látszik. Azonnal műteni kell. Na gondoltam, ha tetszik, ha nem én ma innen ki fogok kerülni. Belenyugodtam és vártam a fejleményeket. A doktor bácsi azt mondta anyunak, h klinikai eset és a magzat is életveszélyben van, ezért azonnal műti. Apa erre falfehér lett és nagyon megijedt. Anyut előkészítették a műtétre. Betolták egy nagy zöld műtőbe és mindenki zöld Marslakónak volt felöltözve. Apa közben kint az ajtó előtt várakozott. Anyu annyira meg volt ijedve, hogy nem is ismerte fel a Marslakó-dokit. Ötkor tolták be a műtőbe és mindenféle procedúra után azt vettem észre, hogy anya pocakján keresztül mintha valami fény sejlene. Hűha, ekkor kezdtem kíváncsi lenni, h vajon ennek mi lesz a vége. Ahogy telt az idő, egyre erősebb lett a fény és 5 óra 27 perckor egy zöld ruhába öltözött valaki (később megtudtam, hogy ő volt a doktor bácsi) kiemelt anyu pocakjából. A nagy fénytől és sok ismeretlentől úgy megijedtem, hogy azonnal elkezdtem sírni. Mit képzelnek ezek, hogy megzavarják a nyugalmamat. Aztán jött egy néni, aki belebugyolált egy finom lepedőbe és megmutatta nekem az anyukámat. Nagyon szimpatikus volt és az ismerős hangolt hallva meg is nyugodtam pár pillanatra. Aztán egyszercsak jött egy jóképű férfi, akiről azt mondták, hogy az apukám és elvitt fürdetni és öltözni. Megmérték minden porcikámat és kiderült, hogy 52 cm és 2600 gramm vagyok. Minden rendben volt, így 10 elérhető pontból 10et kaptam. Ezek után levittek egy olyan szobába, ahol sok-sok másik kisbaba is volt. Biztos ők voltak azok, akik előttem megszülettek. Nagyon örülök neki, hogy velem egy napon akartak világra jönni. Jókat beszélgettünk és elmeséltük egymásnak, hogy kinek milyen volt a nagy utazás.

Közben a műtőben összevarrták anyu pocakját és levitték a kórterembe. Este 7 után apu eljött értem és elvitt anyuhoz. Anyu szorosan magához ölelt és nagyon jó volt együtt lenni hármasban. Sajnos anyut kikészítette a műtét és az egész napos izgalom, így apu fél 9kor visszavitt a kis barátaim közé és hazament, hogy anyu pihenhessen. Na hát így jöttem én a világra.



És most lássuk, hogy mi minden történt az elmúlt egy hónap alatt:





Na szóval a tizenkettő hónap egy évet jelent és azt is, hogy én egy éves lettem. Pontosan október 7én. Ezen a napon anyu elvitt a dokinénihez és megmérek. 8700 gramm és 77 cm vagyok, ami azt jelenti, h egy év alatt híztam 6100 grammot és nőttem 15 centit. Szép kis teljesítmény, nem mondom. Nem is gondoljátok, h mennyit dolgoztam érte.

Mozgalmasnak nem volt mondható ez az egy hónap, amíg nem jelentkeztem. Anyu azt mondta, h pihenünk és kész. Hát pihentünk.

Azért van egy-két jó a pakliban.

Például az, h járunk Ringatóra (www. ringato. hu). Ez egy zenés foglalkozás kicsiknek és én nagyon szeretem. Rengeteg a gyerek és mindig Petra barátnőmmel együtt megyünk. Nagyon sokat szoktunk énekelni és mondókázni. Anyu egy csomó új dolgot tanult és itthon hűségesen gyakoroljuk, h nehogy elfelejtsük. Az oktató szokott hangszeren is játszani. Engem személy szerint, lenyűgöz a furulya. Bárhol vagyok, a furulya hangjára mindig ott termek az oktatónál. Egyik alkalommal még azt is megengedte, h kipróbáljam az egyik hangszert. Háromszög alakú és van egy kis pálca, amivel ütögetni kell. Nagyon szép hangja van, azt hiszem fémből készült.

Egyik nap elmentünk a mellettünk lévő házba apuval és anyuval. Azt mondták ez a bölcsőde. Beírattak, és tudomásomra hozták, h jövő ősztől ide fogok járni. Fogalmam sincs róla, h ez micsoda, de biztos nagyon jó hely lehet, mert sok gyereket láttam már játszani.

Anyu a múlt héten nagyon ideges volt. Csupa tiszta izgalom. Mindenféle ételneveket emlegetett és állandóan írogatta a bevásárló listáját. Hát mit ne mondjak, nagyon hosszúra sikerült. Apával folyton valami babazsúrt emlegettek. Csak sejtettem, h nekem készül valami, mert ebben a lakásban tudomásom szerint én vagyok az egyetlen baba. Na de, h mi az a zsúr, azt sajnos nem tudtam. Csütörtökön apu elment bevásárolni és hatalmas csomagokkal érkezett haza. Aztán ugyanezt tette anyu is. Pénteken, pedig elkezdődött a készülődés. Megjött Monszi és Vera. Felváltva babusgattak engem és segítettek anyunak a konyhában. Este 11re lettünk kész a munkával. Én jó kislány lévén, türelmesen megvártam, amíg anyu mindennel végez és utána mentem aludni. Nem akartam, h bármit elfelejtsen.

Szombaton reggel megérkeztek nagyiék. Aztán szépen sorra keresztanyuék és Monszi. Na, ekkor már sejtettem, h ez lesz a babazsúr nevű dolog. Kaptam nagyon sok ajándékot: macit, zenélő szerszámosládát, kockabedobálós kisvödröt, etetőszéket, meséskönyvet. Nagy meglepetésemben azt sem tudtam, mihez nyúljak. Nagyon tetszik mindegyik. A zenélős szerelődoboz beszél hozzám, a bedobós vödörrel meg én szoktam a földön fekve beszélgetni.

Azért, h igazi kishölgy legyek, anyuéktól kaptam szülinapomra fülbevalót. Nem igazán kellemes ajándék, ugyanis kicsit fájt, amikor bele tették a fülembe. Sírtam is egy keveset, de hamar megvigasztalódtam, és most büszkén mutogatom mindenkinek, h mi van nekem.

Aztán volt egy nagy ebéd és még szülinapi tortát is kaptam. Ennek a tetején volt egy szám, egy egyes. Gondolom, ez jelentette azt, h egy éves lettem. Az egyes mellett volt egy Micimackó. Fogtam, levettem a tortáról és egyből leharaptam a fejét. Szóval nagyjából minden nagyon szép volt és jól sikerült (csak az a fránya alvás ne lenne állandóan). Este csak egyszerűen kidőltem egy ilyen mozgalmas nap után.



Bizony, azt nem is mondtam, h most már 5 fogacskával büszkélkedhetek. Szeptember 16. és 26. között 3 fogacskám bújt elő. Sajnos azokban a napokban nem sokat aludtam éjszaka, így szegény anyu is nagyon fáradt volt. De kijöttek a gyöngyeim, és most már újra átalszom az éjszakát.





Fényképeket majd hét végére ígér anya az iwiwre. Most nagyon sok dolga van.



Puszillak benneteket és jó munkát!



Csilluca