Lassan kettő...

... hónapja, hogy Csillu bölcsibe jár. A beszoktatást követő harmadik héttől már nem sír. Reggel puszit dob az ajtóban és megy játszani. Nagyon szeret ott lenni és mindig vidám, mosolygós arca van. Mindenkit nagyon szeret és nem győzi eleget ölelgetni a gondozó néniket. A kialakult rendszer a következő: reggel fél 7-re viszem, Tamás meg délután megy érte. Az abnormális munkarendjéből adódóan elég sokszor tudja ő elhozni és így nekem nem kell rohanni, hogy időben ideérjek. Ha meg rohanni kell, akkor rohanok ezerrel :).

Most épp itthon van velem, ugyanis köhög. Összeszedett valami vírust és nagyon-nagyon köhög. Gyógyszert szed és ha rendbe jön, akkor hétfőn mehet legközelebb. Nagyon sajnálom, mert megviseli rendesen.

Tegnap volt szülői értekezlet. 6-án lesz zárt körben a Mikulás ünnepség, amikor is együtt leskelődnek az ablakon és egyszer csak feltűnik a pocakos Mikulás. Mindenki ajándékot kap és buli ezerrel. 14-én lesz a Karácsonyi parti. Ide már a szülők is mehetnek és szintén kapnak ajándékot. Nagyon izgatottan várom, mert "műsorral" is készülnek. Sejtetettem én az itthon elejtett mondatokból, de hát most megjött a megerősítés is.

December 23-tól január 3-ig szünet.

A Nagy Nap

Október 18-án elkezdtem a munkát. Szép hétfői nap. Gyerek bölcsibe, anya dolgozni, apa itthon. Minden eddigi felállás megváltozott. Na persze, hogy sírt, amikor jöttem el. De csak addig, amíg felvettem a kabátot. Aztán már csend is volt.
Ha valaki kételkedik, én bizton állíthatom, hogy Murphy igenis létezik. Az eddig makk egészséges gyermekem szerda hajnalra belázasodott. Apa maradt itthon vele, ő vitte orvoshoz és viselte gondját, miközben anya dolgozni ment. Azért első héten mégsem illik hiányozni.
Apát óriási dicséret illeti. Nagyon ügyesen gondját viselte a beteg gyermekének és hősiesen kiállta a próbákat. Le a kalappal előtte!
Hétfőn újra indulás bölcsibe. Hasonlóan az előzőekhez sírás 2 másodpercig.

A gondozó nénik nagyon meg vannak elégedve vele. Egyedül eszik-iszik, rendet rak maga után és azt is megtanulta, hogy a szemetet a kukába dobjuk. Ezt itthon is nagy mértékben alkalmazza és képes akár egy szösszel is a kukához szaladni, majd megtapsolni magát, hogy milyen ügyes. Látványos a fejlődés.

Kilencedik és tizedik nap

Ezek a napok is hasonlóan jól teltek, mint a többi. Nagylányom ügyes volt és jól viselkedett. Mindenki elégedett és boldog.
Vége a beszoktatásnak.

Nyolcadik nap

Kb. 1 másodperces "anyaaaaa" után nyugi. Szerintem semmi gond nincs vele és a reggelit is megette. Itthon kérte a kakaót, de nem kapott, hogy a bölcsiben reggelizzen.
Ha minden jól megy, akkor ma ott is fog uzsonnázni.

Minden OKÉ.

Hetedik nap

Ma Tamással együtt vittük bölcsibe. Tamásnak is meg kell tanulni, hogy mi hogy működik, hiszen majd ő is viszi-hozza ha a helyzet úgy adódik. Nagy volt a tumultus. Másik három gyerek is épp akkor érkezett. Átöltözés, kéz mosás és irány be a szobába. Ahogy Szabinát meglátta, azonnal odakiáltott és rögtön jókedve lett. Nyafi egy szál sem.

Ma 12:15-re jönnek család látogatni. Készen állok a fogadásukra.
A család látogatás 10 percet tartott. Mindenhová benéztek, jól elmondták, hogy mennyire tetszik a lakás és azzal mentek is.

Csillu mindent megevett és ebéd után önként ment aludni. Semmi gond nem volt vele egész nap.

Azt hiszem, hozzá kell szoknom, hogy naponta mosok, ugyanis Csillu mindenestől mehetne a gépbe ha hazajön. Csak azért nem rakom be, mert a csavarást nem biztos, hogy kibírná :))). Még szerencse, hogy van rövid program a gépen és gyorsan túl vagyunk a mosáson. Csillunak meg ott a fürdőkád.

Hatodik nap

Reggel már csak bevittem és eljöttem. 2 másodperc sírás volt, de aztán biztos megfeledkezett rólam. Vittem be sütit nekik, majd tízóraira megeszik. Ma már ott reggelizik, ebédel és alszik. Remélhetőleg.
Majd 14:00-re kell visszamenni, hogy mi van. Közben meg úgyis hívnak ha bármi gond lenne.

Azonkívül, hogy szinte semmit nem evett más gond nem volt. Alvás is rendben volt és a kedve is jó volt. Itthon kérdeztem tőle, hogy még megy-e bölcsibe, "Nem!", jött a válasz. Rákérdeztem, hogy ez biztos? Vigyorgott egyet és rávágta, hogy "OKÉ". Majd megettem.

Kettő

Pontosan ennyi idős a nagylányom. Most már nem csecsemő, hanem kisgyermek és úgy is viselkedik.
Tegnap, szűk családi körben köszöntöttük. Íme néhány kép:

Ötödik nap

Kiskorú, aki már két éves ma először ottmaradt a bölcsiben. Egyedül. Épp csak bement az ajtón, én meg jöttem el. Na erre kíváncsi vagyok. Ma először, az alvással is megpróbálkoznak. Délre kell visszamennem. Kicsit izgulok és nagyon furcsa ez a hirtelen jött magány.

Lassan dél van. Még nem hívtak, hogy bármi gond lenne. Nemsokára indulok. Kíváncsi vagyok hogy sikerül az elalvás.

Visszamentem délre. Minden simán ment. 5 perc alatt elaludt és pontosan 14:40-ig aludt. Ez a pihenő idő vége. Aztán hallottam, ahogy szólította Szabinát. Szabina el volt olvadva tőle. Azt mondja, ránézett és mosolygott. Egész nap nem volt gond vele. Az udvaron fellökte egy kisfiú és sírt, de minden más rendben volt.

Bizony, az ilyesmivel is együtt kell élni. Meg  kell tanulni, hogy az életben vannak nehézségek is. :). Sírt amikor jöttünk el, de megígértem, hogy még megyünk. Aztán meghallotta a fűnyírók zaját és az elterelte a figyelmét a bánatáról.

Majd beszámolok a holnap reggelről is. Holnap korán megyünk, már reggelire ott leszünk.

Negyedik nap

Reggel fél órát voltam a csoportszobában. Aztán kiküldtek. Odakint rendezkedtem, amikor kijött Szabina és mondta, hogy Csilla jól el van, menjek nyugodtan haza és majd hívnak ha baj van. Fél 12-re menjek vissza.

Nos, eljöttem, de nem tudtam mit kezdeni a hirtelen jött szabadidőmmel. Bevásároltam és kész.

Voltak kint az udvaron. Csillu nyakig sáros lett, át kellett öltöztetni. A cipője is csupa sár. Mindent, amiben tegnap kint volt ki kellett mosni. Nem semmi a kiscsaj.
Ebédnél megette a zellerfőzeléket, ám amikor Szabina rászólt, hogy a tányér felé forduljon, elszakadt a cérna. Ordítás ezerrel.

Harmadik nap

Ma lesz az első alkalom, hogy anya kimegy a szobából rövid időre. Persze a bölcsiben maradok, csak lelépek. Kíváncsi vagyok mit fog művelni az én lányom ha látja, hogy anya nincs ott.
Ugyancsak ma próbálkozunk meg az ebéddel.
A tízórait készségesen elfogadja, szépen leül sorban a többiekkel és megissza a folyadék-adagját. Remélem, az ebédet is hasonló lelkesedéssel fogadja.
Izgulok is, de büszke vagyok rá. Annyira jó látni, ahogy csinálja amit kell. Nagyon ügyes.

9-re megyünk és 12-ig leszünk. Majd beszámolok.

Megjöttünk. Fárasztó volt. Főleg Csillunak. Reggel lemérték. 87 cm és 11 kg. Nem viselte túl jól, mert a védőnő kapcsán kialakult benne a mérés-szúrás együttállás és fél. De túlélte. Nagyjából 10 óra körül kimentem a szobából. Csillu ekkor épp egy öltöztetős babával játszott. Aztán eltelt 5, 10, 15,...perc és még semmi. Nagyon jól elvolt bent, nem követelte az anyját. Egyszer kijött Ancsa és mondta, hogy Csillu is jól elvan, nincs semmi gond. Nyugodtan üljek le, mert még csak egy óra múlva lesz ebéd és akkor jövünk el, amikor megebédelt. Leültem és vártam. Semmi botrány. Aztán amikor a kéz mosás ideje volt belestem a fürdőszobába és épp pelus csere volt. Gyorsan visszahúztam a fejem, hogy nehogy észrevegyen.
Aztán ebédidő. Még mindig semmi. Szabina kiugrott és mondta, hogy ügyesen eszik egyedül. Épp vázlatot írtam magamnak, hogy hogy telik egy napunk, amikor ordítás és "anyaaaaaaaaaaaaaaaaa". Vitathatatlan, hogy az én gyermekem volt. Szaladtam, hogy mi a baj. Hát az történt, hogy Szabina rászólt, hogy a szalvétát nem a moslékos vödörbe dobjuk hanem a kukába. Ezen sértődött meg ennyire. Hát kicsi lányom, el kell mondanom, hogy sok ilyen lesz még az életben és meg kell tanulnod, hogy mi a rend.  Szabina elmondta, hogy egyszer sem keresett és ügyesen elvolt a többi gyerekkel. Ennek nagyon örülök.

Pont dél volt, amikor itthon lefeküdt aludni. Kikészült. Nagyon elfáradt.

Sajnos hétfő óta nem alszik itthon rendesen. Nagyjából egy órát. Nagyon megzavarta ez a bölcsis dolog. Fáradtan kel és utána tombol ezerrel. Aztán egy idő után megnyugszik. Szoknia kell az új helyzetet.

Holnapra jellemzést kell írjak róla. Remélem, sikerül összeszedni a gondolataimat rendesen.

Második nap

Nagylányom éjszaka megtanult csúszdára mászni. Ma reggel ahogy bementünk a csúszda volt az első. Felmászott és lecsúszott minden további nélkül. Csak azt nem tudom, hogy hol gyakorolt. Nagyon jól érezte magát és a gondozó nénikkel is összebarátkozott. Az egyik kisfiút a nevén szólítja. Kiáll a szoba közepére és hangosan ordítja, hogy "Szabi". Szabi meg a Lilit szereti nagyon. Állandóan őt keresi. Ők nagyjából egykorúak és jól kijönnek egymással.
Ügyesen megitta a vizet és az Actimelt is pohárból. Kezd hozzászokni az bölcsis rendszerhez.
Amikor el kellett jönni elkezdett sírni és hazáig sírt. Nem akart hazajönni.

Holnap is 9-re megyünk és megpróbálkozunk az ebéddel na meg azzal, hogy anya kimegy.

Megvolt az első nap

Igaz, nehéz az elmúlt 2 órát napnak nevezni, de igen, ez volt az első bölcsis napunk. Nagyon jól sikerült.
Amint meglátta a szobát tele gyerekkel, rögtön indult volna be. Elmentünk átöltözni és azonnal otthon érezte magát a játékokkal tele szobában. Mindennek nagyon örült és elég jól elvolt a gyerekekkel is. Amikor 10 órakor gyümölcs levet kaptak inni, akkor szépen leült a többi gyerek mellé és megitta a magáét.
Ivás után kimentünk az udvarra játszani. Nagyjából 2 percig volt kiabálás, tudatta velem, hogy mi minden van az udvaron, majd elvegyült a gyerekek közt és híre-hamva sem volt. Néha előbukkant és integetett, majd játszott tovább. Nagyon élvezte a motorozást, a kis házikót, a csúszdát. Amikor a játékokat szedtük össze, akkor reklamált, hogy ő ezt még nem akarja. A rend az rend. Aztán szépen elköszönt a gondozó nőktől és jöttünk haza. Amikor meglátta, hogy kifelé jövünk a kapun, elkezdett sírni, hogy "bűcsi-bűcsi". Mondtam neki, hogy holnap is megyünk és akkor megnyugodott kicsit, de nagyon szomorú volt.
Ki van dőlve. Nagyon elfáradt.
Szép álmokat kicsim!

Indulunk

Már csak fél óra és elkezdődik. Indulunk a bölcsibe és egy új élet veszi kezdetét.
Szorítsatok nekünk és az esti imátokban említsetek meg bennünket is, hogy minden rendben legyen.

Október 3.

Bizony nagy nap a mai. Édes gyermekemnek ez az utolsó napja, amit teljes egészében a családdal tölt kötelezettség nélkül.
Holnaptól indul a jövő. Az ő életében ez az első nagy változás. A tisztasági csomag és a rajz eszközök készen állnak. Az iratok szépen a helyükön.
Holnap reggel már csak fogni kell és indulni a BÖLCSIbe. Bizony. Az én nagylányom bölcsis lesz. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem izgulok és nem szorul össze a gyomrom. Dehogynem, már sírtam is emiatt. Tudom, hogy jó lesz ott neki, de azért mégis. Nagyon furcsa lesz, hogy nem leszünk együtt a nap 24 órájában és több metró megállóra leszünk egymástól, holott eddig szinte együtt lélegeztünk. Na de valahogy ki fogom bírni, mint több száz másik anyuka a világon.

Pénteken volt az utolsó Ringatónk. Ott a Pál-Kata-Péter dallal búcsúztattuk el Csillut. Meghatódtam és meg is könnyeztem hazafelé.

Most már ez a történet a bölcsis dolgokkal folytatódik tovább és remélem, sok-sok élményt tudunk majd megosztani mindenkivel.

Mára nagy dolgot terveztem. Templomba megyünk Csilluval. Mióta megkereszteltük még nem volt. Nagyon kíváncsi vagyok hogy fog viselkedni. Remélem, nem fog hangoskodni és jó kislány lesz. A gyermek misére megyünk, talán azon kicsit toleránsabbak az emberek. Legfenebb eljövünk ha nagyon szorul a hurok.
Szeretném lassan bevezetni őt abba, hogy van templom, Jézuska és minden ilyen. Szeretném ha megtanulná ezeket a dolgokat és majd hosszú éveken át együtt járnák templomba. Én gyermekkoromban nagyon sokat kaptam ettől és nagyon sok jó dolgot megtanultam. Szeretném, hogy ő is hasonló élményekben részesüljön.

Délután elmegyünk szavazni, majd nagy motorozással elbúcsúztatjuk a kötelezettség-mentes gyermek világot. Kezdődik a TANULÁS, igaz még kis léptékben. De akkor is.

:)

Összeszorult gyomorral mentem a szülői értekezletre. Igazán nagy dolog ez annak, aki életében először nem az anyukáját küldi szülőire, hanem ő maga megy, hiszem már ő az anyuka. Bementem a terembe, ahol minden nagyon aprócska volt. Leültem egy üres székre, majd a bent lévőket végigmérve, elégedetten tapasztaltam, hogy mindenki ugyanúgy izgul és ugyanolyan zavarban van, mint én. Persze a két gyermekes, tapasztalt anyukák nem, na de ők vannak kevesebben. A beszélgetés simán zajlott és mindenkiben oldódott a szorongás. A végére már nagyon barátságos hangulat alakult ki.
A tények: Csillu  a Csipet-Csapatba fog járni, óra lesz a jele, Móni, Ancsa és Szabina a gondozó nők és október 4-én kezd. Bizony, ez aztán a nem semmi. Hol van az még??? Gondoltam én...

Szóval túléltem a szülőit és könnyekig meghatott az, hogy nekem már ekkora lányom van.

Nagy nap a mai

Anyukám délután megy élete első szülői értekezletére a bölcsibe. Nagyon izgul és remeg a gyomra mindentől.
Kíváncsi vagyok, majd mit fognak ott mondani neki. Minden esetre azt látom, hogy mindig könnybe lábad a szeme, ha elmegyünk a bölcsi mellett és sóhajt egy nagyot, hogy ősztől majd én is oda fogok járni. Egyik nap hallottam, amint mondta apának, hogy bele se mer gondolni, hogy mi lesz majd a hirtelen jött sok szabadidejével és hogy fogja kibírni, hogy ne szaladjon le hozzám, ha hallja, hogy sírok.
Azt meg kell említeni, hogy az erkélyről a bölcsi udvarára lát és mindent hallani. Még el is pityeredett, hogy mi lesz majd, velem, az ő kicsi lányával és mi lesz majd vele az ő kicsi lánya nélkül.
Na de majd meglátjuk, hogy hogy alakulnak a dolgok.

Holnap jövök beszámolni az értekezletről.

Megjött

A héten megérkezett a levél a Bölcsiből. A szüleim már nagyon vártál és amikor megjött koccintottak is rá.
A levélben az állt, hogy ősztől mehetek a szomszédunkban található bölcsibe. Voltam már benne, de egy irodában anyáék beszélgettek egy nénivel, kitöltöttek valamilyen papírt és jöttünk el. Azt mondták, ez volt a beíratkozás. Azt láttam már, hogy az udvaron nagyon sok a játék és sokszor előfordul, hogy hozzám hasonló babák kint játszanak. Szeretnék én is közéjük menni, de anya azt mondja, hogy majd csak ősszel szabad.
Megígérem nektek, hogy majd részletesen beszámolok mindenről, ami ott történik.

Anya jövőhéten megy szülői értekezletre. Nagyon izgul és nagy lázban ég, mert ilyenen még nem volt és ez lesz az első neki. Majd erről is beszámolok.

Képek

Hiánypótlásként a későbbiekben minden fejezethez.

12.

Tizenkét hónapból áll egy év, így hát örömmel jelentem, hogy 12 hónapos lettem. Ez azt jelenti, hogy eljött az első születésnapom. Mielőtt beszámolnék arról, hogy mi minden történt velem az elmúlt hónapban, hadd jöjjön egy kis visszatekintő az egy évvel ezelőtti történésekre.


Anyukám, amikor megtudta, hogy babát vár, elment a doktor bácsihoz, aki megvizsgálta és elmondta neki, hogy a baba várható születési ideje október 1. Aztán elment a védőnőhöz, aki azt mondta, hogy október 2. Közben egy kismamáknak szóló újságot is vett, amiben volt egy várandós öröknaptár. Azt is alaposan áttanulmányozta és az alapján szeptember 29-én kellett érkeznem. Csakhogy én nem így gondoltam a dolgot. Nagyon jó éreztem magam odabent és eszem ágában sem volt kijönni.

Nyár közepén új lakásba költöztünk, ami a 4-ik emeleten van és nincs lift a házban. Bizony, cipelhetik felfelé a popsimat séta után. Na de vissza az előző gondolathoz. Mikor megtudták a nagyszüleim, hogy a 4re költözünk, mindenki elkezdett ájuldozni, hogy a 4ik emelet nem jó a várandós nőknek, ugyanis a lépcsőzés előidézheti a szülést. Előjöttek mindenféle buta babonával és fürkészték anyunak az arcát, hogy püffed-e, csavarodik-e félre a szája és hasonlók. Állítólag ezek mind-mind a szülés előjelei. Még azt is megkérdőjelezték, hogy egyáltalán kislány vagyok-e, mert anyu túl szép kismama ahhoz, hogy kislány lakjon a pocakjában.

Sajnos ezek közül semmi sem történt és anyu is hiába várta a jósló fájásokat, meg azt, hogy elmenjen a magzatvíz. Csak teltek a napok és kifutottunk a „terminusból”. Minden nap be kellett menni a kórházba CTG vizsgálatra. Anyu nagyon kimerült volt és fárasztó volt számára a hosszú utat megtenni a kórházig. Szegény ment rendíthetetlenül. Vasárnap reggel annyira belustultam, hogy egyszerűen bármit csinált, nem voltam hajlandó mozogni. Ennek a lett a vége, hogy nem volt értékelhető a görbe, ami miatt vissza kellett mennie este is a kórházba. Az esti görbe már jó lett, de jött a hétfő reggel és indulni kellett újra. A reggeli CTG jó lett, viszont az áramlásvizsgálaton kiderült, hogy nem elég a magzatvíz. Anyu rohant a doktor bácsihoz (már amennyire lehet rohanni nagy pocakkal), aki megnézte a papírokat, és azt mondta, hogy nem mehet haza többet. Azonnal befektette és meg kellett jelenjen a főorvosi konzíliumon (ez egy olyan tanácskozás, ahol sok-sok doktor bácsi összeül és az olyan kérdéses eseteket, mint az anyukám megvizsgáljál és kielemzik). Ott azt mondták anyunak, hogy kedden reggel indítják a szülést. Hűha gondoltam, itt nincs sok maradásom. Anyu megkérte a doktor bácsit, hogy mehessen haza és hozza el a csomagját. Közben felhívta aput, aki munkában volt, hogy szedje a sátorfáját és irány haza. Be kell költözni a kórházba, mese nincs. Apu jött is és anyu befeküdt.

Kedden reggel fél 6ra volt felrendelve a szülőszobára CTG-re és szülés előkészítőre. A CTG-t megcsinálták, de sajnos nem indíthatták a szülést, mert nem voltak fájásai és a szülőszoba tele volt. Minden kisbaba akkor akart megszületni. Anyu nagyon ideges lett és sírógörcsöt kapott. Nagyon izgult miattam. Közben megérkezett apu is és így együtt izgulhattak. Mivel nem történt semmi hosszú órákon át, apu elment ebédelni. Ekkor jött a doktor bácsi, hogy üres a szülőszoba, indítják a szülést. Ejha, gondoltam. Ezt én nem fogom engedni, hogy onnan kivarázsoljanak! Hiába helyezte fel a doktor bácsi a tablettát, aminek hatására fájni kellett volna, hiába telt el két óra, nem engedtem, hogy engem onnan bármi is eltántorítson. Ez az én kuckóm és kész. Innen nem megyek el. Közben már apu is ott volt. Jókat nevetgéltek és nézték a fájást mutató görbéket. Anyu valami olyant mondott, hogy neki ennél sokkal erősebb görcsei vannak, ha menstruál. A szülésznő szerint 10 perc után már csillagokat kellett volna látnia a fájdalomtól. Négy óra után megérkezett a doktor bácsi és megvizsgálta anyut. Javasolta az ügyeletes orvosnak, hogy végezzenek el egy ultrahangot. Az ultrahangon kiderült, hogy már nincs magzatvíz és a köldökzsinór, sem látszik. Azonnal műteni kell. Na gondoltam, ha tetszik, ha nem én ma innen ki fogok kerülni. Belenyugodtam és vártam a fejleményeket. A doktor bácsi azt mondta anyunak, h klinikai eset és a magzat is életveszélyben van, ezért azonnal műti. Apa erre falfehér lett és nagyon megijedt. Anyut előkészítették a műtétre. Betolták egy nagy zöld műtőbe és mindenki zöld Marslakónak volt felöltözve. Apa közben kint az ajtó előtt várakozott. Anyu annyira meg volt ijedve, hogy nem is ismerte fel a Marslakó-dokit. Ötkor tolták be a műtőbe és mindenféle procedúra után azt vettem észre, hogy anya pocakján keresztül mintha valami fény sejlene. Hűha, ekkor kezdtem kíváncsi lenni, h vajon ennek mi lesz a vége. Ahogy telt az idő, egyre erősebb lett a fény és 5 óra 27 perckor egy zöld ruhába öltözött valaki (később megtudtam, hogy ő volt a doktor bácsi) kiemelt anyu pocakjából. A nagy fénytől és sok ismeretlentől úgy megijedtem, hogy azonnal elkezdtem sírni. Mit képzelnek ezek, hogy megzavarják a nyugalmamat. Aztán jött egy néni, aki belebugyolált egy finom lepedőbe és megmutatta nekem az anyukámat. Nagyon szimpatikus volt és az ismerős hangolt hallva meg is nyugodtam pár pillanatra. Aztán egyszercsak jött egy jóképű férfi, akiről azt mondták, hogy az apukám és elvitt fürdetni és öltözni. Megmérték minden porcikámat és kiderült, hogy 52 cm és 2600 gramm vagyok. Minden rendben volt, így 10 elérhető pontból 10et kaptam. Ezek után levittek egy olyan szobába, ahol sok-sok másik kisbaba is volt. Biztos ők voltak azok, akik előttem megszülettek. Nagyon örülök neki, hogy velem egy napon akartak világra jönni. Jókat beszélgettünk és elmeséltük egymásnak, hogy kinek milyen volt a nagy utazás.

Közben a műtőben összevarrták anyu pocakját és levitték a kórterembe. Este 7 után apu eljött értem és elvitt anyuhoz. Anyu szorosan magához ölelt és nagyon jó volt együtt lenni hármasban. Sajnos anyut kikészítette a műtét és az egész napos izgalom, így apu fél 9kor visszavitt a kis barátaim közé és hazament, hogy anyu pihenhessen. Na hát így jöttem én a világra.



És most lássuk, hogy mi minden történt az elmúlt egy hónap alatt:





Na szóval a tizenkettő hónap egy évet jelent és azt is, hogy én egy éves lettem. Pontosan október 7én. Ezen a napon anyu elvitt a dokinénihez és megmérek. 8700 gramm és 77 cm vagyok, ami azt jelenti, h egy év alatt híztam 6100 grammot és nőttem 15 centit. Szép kis teljesítmény, nem mondom. Nem is gondoljátok, h mennyit dolgoztam érte.

Mozgalmasnak nem volt mondható ez az egy hónap, amíg nem jelentkeztem. Anyu azt mondta, h pihenünk és kész. Hát pihentünk.

Azért van egy-két jó a pakliban.

Például az, h járunk Ringatóra (www. ringato. hu). Ez egy zenés foglalkozás kicsiknek és én nagyon szeretem. Rengeteg a gyerek és mindig Petra barátnőmmel együtt megyünk. Nagyon sokat szoktunk énekelni és mondókázni. Anyu egy csomó új dolgot tanult és itthon hűségesen gyakoroljuk, h nehogy elfelejtsük. Az oktató szokott hangszeren is játszani. Engem személy szerint, lenyűgöz a furulya. Bárhol vagyok, a furulya hangjára mindig ott termek az oktatónál. Egyik alkalommal még azt is megengedte, h kipróbáljam az egyik hangszert. Háromszög alakú és van egy kis pálca, amivel ütögetni kell. Nagyon szép hangja van, azt hiszem fémből készült.

Egyik nap elmentünk a mellettünk lévő házba apuval és anyuval. Azt mondták ez a bölcsőde. Beírattak, és tudomásomra hozták, h jövő ősztől ide fogok járni. Fogalmam sincs róla, h ez micsoda, de biztos nagyon jó hely lehet, mert sok gyereket láttam már játszani.

Anyu a múlt héten nagyon ideges volt. Csupa tiszta izgalom. Mindenféle ételneveket emlegetett és állandóan írogatta a bevásárló listáját. Hát mit ne mondjak, nagyon hosszúra sikerült. Apával folyton valami babazsúrt emlegettek. Csak sejtettem, h nekem készül valami, mert ebben a lakásban tudomásom szerint én vagyok az egyetlen baba. Na de, h mi az a zsúr, azt sajnos nem tudtam. Csütörtökön apu elment bevásárolni és hatalmas csomagokkal érkezett haza. Aztán ugyanezt tette anyu is. Pénteken, pedig elkezdődött a készülődés. Megjött Monszi és Vera. Felváltva babusgattak engem és segítettek anyunak a konyhában. Este 11re lettünk kész a munkával. Én jó kislány lévén, türelmesen megvártam, amíg anyu mindennel végez és utána mentem aludni. Nem akartam, h bármit elfelejtsen.

Szombaton reggel megérkeztek nagyiék. Aztán szépen sorra keresztanyuék és Monszi. Na, ekkor már sejtettem, h ez lesz a babazsúr nevű dolog. Kaptam nagyon sok ajándékot: macit, zenélő szerszámosládát, kockabedobálós kisvödröt, etetőszéket, meséskönyvet. Nagy meglepetésemben azt sem tudtam, mihez nyúljak. Nagyon tetszik mindegyik. A zenélős szerelődoboz beszél hozzám, a bedobós vödörrel meg én szoktam a földön fekve beszélgetni.

Azért, h igazi kishölgy legyek, anyuéktól kaptam szülinapomra fülbevalót. Nem igazán kellemes ajándék, ugyanis kicsit fájt, amikor bele tették a fülembe. Sírtam is egy keveset, de hamar megvigasztalódtam, és most büszkén mutogatom mindenkinek, h mi van nekem.

Aztán volt egy nagy ebéd és még szülinapi tortát is kaptam. Ennek a tetején volt egy szám, egy egyes. Gondolom, ez jelentette azt, h egy éves lettem. Az egyes mellett volt egy Micimackó. Fogtam, levettem a tortáról és egyből leharaptam a fejét. Szóval nagyjából minden nagyon szép volt és jól sikerült (csak az a fránya alvás ne lenne állandóan). Este csak egyszerűen kidőltem egy ilyen mozgalmas nap után.



Bizony, azt nem is mondtam, h most már 5 fogacskával büszkélkedhetek. Szeptember 16. és 26. között 3 fogacskám bújt elő. Sajnos azokban a napokban nem sokat aludtam éjszaka, így szegény anyu is nagyon fáradt volt. De kijöttek a gyöngyeim, és most már újra átalszom az éjszakát.





Fényképeket majd hét végére ígér anya az iwiwre. Most nagyon sok dolga van.



Puszillak benneteket és jó munkát!



Csilluca

11.

9. 11, na de nem ám az amerikai segélyhívó vagy az Al-Kaidás terrortámadás napja, hanem bizony a kilencedik hónapban lettem 11 hónapos.


Akár hiszitek, akár nem, ez azt jelenti, h csupán egy hónapnak kell eltelni az első születésnapomig.

Anyu azt mondja, hogy alig hiszi el, hogy lassan egy éves vagyok, de bizony így van ez.

A legutóbbi találkozásunk óta voltunk ismét dokinál, mert előzőleg nem híztam eleget és emiatt visszarendeltek kontrollra. Három hét alatt híztam 20 dkg-ot és ezzel a doktor-néni meg van elégedve. Nagyon megdicsért és azt mondta, h magamhoz képest szép teljesítmény. Így most nagyjából 8,5 kg vagyok, ami nem is annyira rossz.

Reggelire mindig gyümölcsöt, joghurtot vagy gyümölcsjoghurtot eszek. Ez úgy készül ám, h anyu megveszi a natúr joghurtot (ami nem tudom pontosan mit jelent) és turmixol bele finom, friss gyümölcsöket. Most már mindenfélét megeszek, és ennek nagyon örül mindenki. Ebédre még mindig az üveges főzeléket eszem, amitől anyunak égnek áll a haja, de hát ez van. Anyu örömére egyik nap ettem a karfiol krémlevesből és másnap ezen felbuzdulva újra megkínált vele, de akkor már nem kellett. Mégiscsak egy úrinő vagyok, minden nap más menüt kérek. Vacsorára valami újféle tápszert írt fel a doki néni. Ez nagyon érdekes, mert nem cumisüvegből kell meginni, hanem kiskanállal kistálkából. Na de nagyon szeretem, ami jó, hiszen méregdrága.

A legújabb mutatvány az, hogy amikor meguntam az evést, akkor szépen kirúgom a kiskanalat anyu kezéből. De nem, ám amikor üres, hanem amikor éppen teli van. Ebből kifolyólag anyunak minden főzelék után át kell öltözni, ugyanis olyan tehetséges vagyok, hogy mind egy szálig az ő ruháján köt ki az ennivaló. Ettől anyu morcos szokott lenni, de nem értem miért, hiszen nagyon jó móka.

Mostanában sokat járunk játszótérre és összehaverkodtam Petrával. Ő fiatalabb nálam, de mindig együtt hintázunk és nagyon jófej. Közösen szoktunk beszélgetni olyan hangerővel, h anyukáink nem hallják a saját hangjukat. Na de hát meg kell beszélni az éppen aktuális történéseket. Sajnos Petra nem mindig van ott, amikor megyünk, de ha találkozom vele, nagyon örülök neki, és mindig megsimogatom.

Anyu meg apu szoktak futni. Ilyenkor, amíg egyik fut, a másik vigyáz rá. Ez abból áll, h szépen sétálgatunk. Van egy piros pöttyös labdám, és azzal szoktunk játszani. Nagyon élvezem és nem is szeretem amikor indulni kell haza. Most már villámgyorsan tudok járni, igaz még csak úgy, ha fogják a kezemet. Ebből kifolyólag hamar megtalálom a kortársaimat és barátkozok velük. Olyan jó odamenni és elbeszélgetni velük. De biztos ti is tudjátok, h milyen jó pletykálni.

Az elmúlt hónapban nem volt túl sok esemény, de azért nem maradtak el a felejthetetlen élmények. A hónap közepén meglátogatott anyu két barátnője Monszi és Guli. Monszit már ismerem, de Guli új volt számomra. Nagyon hamar megkedveltem és összebarátkoztam vele. A legjobban a fényes karórája tetszett, de anyu nem engedte, h megkóstoljam. Miután elmentek, nagyon kerestem őket, és anyu megígérte, h még elhívja őket hozzánk. Már alig várom a következő találkozást.

Aztán a múlt hét végén voltunk nagyinál Tiszalökön. Hú, ha tudnátok, h mi minden történt…

Pénteken meglátogattuk dédit és valami finom csemegét vittünk neki, amitől még a szava is elakadt. Nagyon örült, mint én, amikor ajándékot kapok. Végigbohóckodtam a délutánt, és utána anyuék szerették volna, ha kidőlök. Na de nem úgy működik, ez kérem. Amikor azt hitték, h elaludtam, akkor hirtelen felpattantam és hajrá játék. Eléggé kifárasztottam őket, de egy idő után fölöttem is győzedelmeskedett a fáradtság.

Szombaton nagyi barátnőjénél sütöttünk szalonnát és elképesztően finom illata volt. Sajnos én nem kóstolhattam meg, mert azt mondták, én kicsi vagyok ehhez. Valami nagy „szalonnasütőnek” nevezett izé fölött tartották és így. Nem nézhettem meg közelebbről, mert azt mondták, h forró és megégetem magam, meg a füstöt sem jó beszippantani. Így csak távolról néztem a folyamatot.

Vasárnap elmentünk kereszt anyuhoz, mert születésnapja volt. Ott bográcsban rotyogott valami és annak is nagyon jó illata volt. Ott volt Marci meg Lilla (ők a tiszalöki barátaim) és annak ellenére, h keresztanyunak volt születésnapja, én kaptam ajándékot tőlük. Egy gyönyörű sárga fürdőkacsát, ami még a lábát is tudja mozgatni. Nagyon tetszik és meg is köszöntem nekik. Egész délután együtt játszottunk és mire evésre került a sor én el is aludtam a friss levegőn. Amikor jöttünk el, megígértem nekik, h hamarosan megyek újra (addigra remélhetőleg a saját lábamon).

Hétfőn jöttünk haza nagyiékkal kocsival. Még soha ilyen hosszú utón nem voltam kocsival. Nagyon jó volt. El kell mondanom, h nagyapa príma sofőr és hogy a zenét is bekapcsolta nekem, külön jutalmat érdemel.

Kedden délután mentek el nagyiék, de nagyon jó volt, amíg itt voltak. Nagyi megenged mindent nekem és ő mindig vevő egy kis sétára. Anyu nagyon szigorú, de ezt már meséltem.

Sajnos kedden elmentek, de az óta is izgalmasok a napok. Hol itt-hol ott borulok fel és esek nagyokat, hol felmászok valahová, és nem tudok lejönni, hol beverem a fejem, mert annyira hebrencs vagyok. Szerencsére mindig ott van anyu és megvigasztal.

Nos hát így telt az elmúlt egy hónap. Most már anyu nagy lázban ég a születésnapom miatt. Már el is küldtük a hercegnős meghívókat a vendégeknek és remélem, mindannyian eljönnek.

A legfrissebb képeket az iwiwen nézhetitek meg, ugyanis a babaszoba még mindig zárva.

Legközelebb majd beszámolok a születésnapi bulimról (nagyon kíváncsi vagyok anyu milyen tortát süt nekem; hallottam amikor a nagyinak mondta, h ő süti a születésnapi tortámat).



Puszillak és nyugodalmas jó éjszakát!



Csilluka