1.

Hello Nagyvilág!




Bizonyára mindenki értesült már róla, hogy 2008. október 7-én délután 17: 27-kor a világra jöttem. Aki nem, hát annak most adom hírül. Ez a nap kedd volt és szombaton reggel hazaengedtek a kórházból. Azt tudtam, hogy hol van az otthonom, csak azt nem, hogy az valójában hogy is néz ki, mert anyu pocakjából nem láttam semmit. Csupán halvány elképzelésem volt róla azok alapján, amit anyu mesélt nekem. Apu kolleganője hozott haza autóval Ez volt az első igazi utazásom, amióta a külvilágba érkeztem. A kocsiban elaludtam és ez annyira, hatásosra sikerült, hogy hazaértünk, anyu levetkőztetett és betett a kiságyba és akkor sem ébredtem fel. Jól kipihentem az utazás fáradalmait és utána vettem szemügyre az otthonomat. Igaz, ekkor még nem sokat láttam, de azért jó volt tudni, hogy itthon vagyok és nem a sok síró barátom közt.

Vasárnap meglátogattak a nagyszüleim Tiszalökről és estére megérkezett a segesvári nagyi is. Ő maradt velünk két hétig. Anyunak nagyon fájt a műtéti sebe és nagyi gondoskodott arról, hogy itthon mindig legyen finom ennivaló a szüleimnek és tiszta ruha, valamint tiszta lakás.

Azóta bizony eltelt egy hónap és kezdem megszokni a kinti életet. Megbarátkoztam már az evéssel és az alvással, és azt is meg tudom mondani, hogy ki apukám és ki az anyukám.

Mikor eltelt két hét, a nagyi hazament és maradtunk hárman. Mivel odakint szép idő volt (szerintem az ősz is örült az érkezésemnek), anyuék kivittek a levegőre sétálni. Bele tettek valami Mózeskosárnak nevezett izébe, levittek a lépcsőn és utána egy guruló szerkezetbe tettek kosarastul, amit úgy hívnak, hogy babakocsi. Jókat alszom a friss levegőn, és anyu jókat sétál. Nagyon szeretek kint lenni.



Babakocsival voltunk a doktor néni rendelőjében is. Az első hetekben a doktor néni jött el hozzánk és vizsgált meg, de most már nekünk kellett menni, mert „nagylány” vagyok. El sem hiszem, hogy vannak nálam fiatalabbak is. Nem értem én, hogy működnek ezek a dolgok.

Az adataim 4450 gramm és 56, 5 cm. Nagyot nőttem azt mondják. Sajnos a szemem továbbra is váladékozott, ezért el kellett mennünk a gyerekkórházba vizsgálatra. Ekkor találkoztam először a metróval. Ez egy érdekes szerkezet. Nagyon hangosan szól és nagyon gyorsan halad. Ott egy nagyon kedves doktor néni megvizsgált és valami folyadékot fecskendezett a könnycsatornámba, ami kipucolja az elzáródást okozó váladékot. Ezt háromszor ismételte meg és most már teljesen rendben van a szemem.

Volt nagyon sok látogatóm is. Mindenki kíváncsi volt arra, hogy milyen is vagyok. Eljött Kinga, Monszi, a kisfási dédi, apu keresztszülei, anyu unokatestvére. Mindenki sok-sok ajándékot hozott nekem és a szüleimnek. Nagyon örültem mindennek, hiszen kislány vagyok és szeretem a szép ruhákat.

Anyu szerint olyan vagyok, mint az atomóra. Pontosan 3 óránként eszek és ez meg is látszik rajtam. A köztes időben, pedig alszom. A doktor néni szerint azért fejlődtem ilyen szépen.

Röviden ennyi az első kint töltött hónapomról.

Szeretettel puszilok mindenkit!



Csilluca