8.

Sziasztok!




Na már megint én vagyok. Bizony, megint eltelt egy hónap és újra jelentkezem.

Ma voltunk doki-néninél és 7700 gramm és 71, 5 cm vagyok. A doki-néni szerint nem híztam túl sokat, na de ennyi mozgás mellett nem is lehet. Biztos ő is sokat ficereg, mert ő is nagyon sovány.



Amióta nem beszéltünk, meg tanultam kúszni. Most már szabályosan úgy közlekedek, mint egy kis kukac. Ennek mindenki örül, de főleg én, mert így nagyon sok helyre el tudok jutni a nappaliban. Már a tévés polcot is meg tudtam közelíteni, ahol rengeteg érdekes dolog volt. Épp elkezdtem volna nézegetni, amikor anyu észrevette és gyorsan elpakolt mindent az alsó polcról. Na de én sokkal ravaszabb vagyok ennél, és már rájöttem, h a második polcon lévő dolgokat is el lehet érni, így most azokat próbálom megszerezni magamnak. Ott sajnos csak meséskönyvek vannak. Anyu szerint ezekkel nem tudok kárt tenni magamban. Nagyon szeretem a meséket, főleg a szép képes lapokat összegyűrni és megkóstolni. Anyu mondja, h ez csak szellemi táplálék, de én nem értem, h mi az, ezért mindent meg akarom kóstolni. Nem is értem, h miért veszik ki a számból rögtön.



Újra voltunk a nagyinál Tiszalökön. Nagyon szép idő volt, ezért az udvaron játszottunk nagyapával a pléden. Csárli kutyát be kellett zárni a pincébe, mert rám akart ugrani és jól megijedtem tőle. Na azután csak a pincében volt, ha én is kint voltam. Mamánál van egy nagy zöld hinta az udvaron, és nagyon sokat hintáztam rajta apuval, anyuval, nagyival.

Szombaton gyereknap is volt és anyu kivitt a pályára. Jött velünk a keresztmamám és két jó barátom Marci és Lilla is az anyukájukkal. Marci már 3 éves nagyfiú és hát eléggé szemrevaló. Tanultam egy verset is tőle:



Csukás István: MACKÓMESE

Mackó brummog: irgum-burgum,

bundám rongyos, ezért morgom.



Elballagott a szabóhoz,

de a szabó pénzért foltoz.



A mackónak nincsen pénze,

elköltötte akácmézre.



Szegény mackó, mi lesz veled,

hogyha megjön a nagy hideg?





Anyukája azt mondta, h szabad, ezért gyorsan le is csaptam rá.



Aztán hazajöttünk és a lakótelepen volt egy ünnepség. Az önkormányzat vagy mi, köszöntötte a lakótelep új lakót, azaz minket, akik 2008ban születtünk. Kaptunk egy kis ajándékot (én a kicsi királylányt) és ültettek egy rózsatövet is a parkba mai csak az enyém. A nevem egy táblára is felkerült, hogy mindenki tudja, h megszülettem.



Itthon is volt nagy sürgés-forgás. Anyuék készültek a keresztelőre. Sajnos dédi megbetegedett és nem volt biztos, h az erdélyi nagyik jönnek-e de végül itt volt mindenki. Nagyon jól éreztem magam. Anyu meg a keresztmamám felöltöztettek szép kis ruhácskába és elindultunk mind egy nagy épületbe, amit úgy hívnak, h templom. Ott találkoztunk egy bácsival, akiről azt mondták, h ő a pap-bácsi és ő fog megkeresztelni. Volt ott még egy kisfiú is a szüleivel, őt is akkor keresztelték. Belülről ez az épület nagyon szép volt. Sok színes kép a falon és sok izgalmas dolog. Nagyon tetszett, ahogy a pap-bácsi elkezdett beszélni és én is besegítettem neki. Vele egyszerre beszéltem. Anyu eleget mondta, h hallgassak, de hát miért ne segíthetnék én is. Olyan jól visszhangzott, amit mondtam, h, ihaj. Nagyon tetszett. Aztán jött a szertartás mindenféle része és keresztanyu odavitt a pap-bácsihoz, aki mindenfélét csinált velem. Még a fejemet is leöntötte 3szor vízzel. A harmadiknál mondtam is neki, h "hej, elég legyen". Aztán kicsit beszélgettem a kisfiúval, aki egyik mondatomtól úgy megijedt, h elkezdett sírni. Jó kis gyáva prücsök lehet, vele sem állok szóba többet. Aztán véget ért a szertartás és hazamentünk, ahol kaptam két nagy tortát és anyu azt is megengedte, h megkóstoljam a krémet. Nagyon nem ízlett. Fura édes volt. Fújj...

A buli nagyon jó volt. Mindenkit hasra fektettem magam körül a földre és kibeszéltem a lelket is belőlük. Nagyon jól szórakoztam, de sajnos vasárnap mindenki hazament és maradtunk csak hárman.



Vigasztalásként, anyu mindig elvisz a játszótérre és hintázhatok. Azt nagyon szeretem.



Három napja elkezdtem négykézlábra állni. Nagyon-nagy dolog lehet, mert anyuék le akartak fotózni, de huncut vagyok, és nem engedtem nekik. Nagyon szeretem a mindenféle kábeleket, de anyu nem enged velük játszani. Pár napja a függönnyel is próbálkozom, azt sem szabad. Szóval nagyon résen kell lennem, h mikor nem figyel anyu, hogy egy kicsit megkaparintsam a vasaló madzagját. Mindenféle nemtetszésemnek erélyesen adok hangot és ha anyu megdorgál, akkor úgy teszek mintha nem hallanám és elkezdek kiabálni jó hangosan. Hátha abbahagyja. Olyant is szoktam, h nem nézek oda, hanem csak magamban vigyorgok. Sajnos mindig észreveszi, ha rosszban sántikálok, és azonnal leállít. Ez az anyu már csak ilyen.



Szombaton megyünk gyereknapra, a Gilice térre. Apu munkahelyéről kaptam meghívót. Apu azt mondja, h nagyon sok kisbaba lesz ott, bizti lehet majd jókat játszani.



Anyu tett fel új képeket ide:



http://www.babaszoba.hu/services/albums/list?search=csonka+csilla+luca



meg az iwiwre is. Majd ha akarjátok látni, h mekkorát nőttem, nézzétek meg.



Most megyek, mert nagyon elfáradtam. Puszillak benneteket és a következő találkozásig: "BÁBBÁBBÁBBÁ vagy DEDEDEDDEDDE"



Csilluca