3.

3.




Ho-ho-ho-hóóóó!



Ha az ember lánya maga mögött hagyja az első két hónapot, kezd izgalmassá válni az élet. Bizony, a nappali alvások egyre ritkulnak (anyu nem kis szomorúságára) és az ébrenlétek egyre hosszabbak. Persze ez azt is jelenti, hogy sokkal több foglalkozást, odafigyelést és szórakoztatást igényel ilyenkor egy magamfajta Prücsök.

Szerencsére ilyenben nincs hiány.

Jaj, jaj mielőtt belecsapnék a lecsó közepébe, íme a méreteim: 5800 g, 62 cm, ami azt jelenti, hogy születésem óta 10 cm-t nőttem.



Az előző beszámolóm alkalmával meséltem nektek egy fickóról, akit Mikulásnak hívnak. Most meg valami Jézuska nevű akárki járt nálunk. Na de kezdjük az elejével. November végén anyu elment egy boltba és vásárolt valami Adventi koszorú izét. Aztán egy vasárnap este, amikor apu is itthon volt, kitette az asztal közepére és meggyújtottunk rajta egy gyertyát, mondván ez advent első vasárnapja. Aztán ezt minden vasárnap megismételte. A második vasárnapon kettő, a harmadikon három és a negyediken négy gyertyát gyújtott meg. Nagyon szép volt, ahogy az összes gyertya égett. Közben a konyhában is sertepertélt egy ideig és egyszer csak elkezdett valami finom illat belopózni a szobámba. Hát kérem, ez a mézeskalács volt. Anyu azt mesélte, h minden évben süt Karácsonyra mézeskalácsot, mert a fahéj és a csillagánizs illata nélkül, nem is Karácsony a Karácsony. Még a szomszéd Erikának is vittünk belőle és nagy örömet szereztünk vele neki.

Aztán egyik nap apu elment itthonról és egy nagy zöld fával tért vissza. Hallottam, ahogy anyu mondta, h micsoda szép kis Karácsonyfa válik majd belőle. Anyu még aznap elment valami üzletbe és csodálatosan szép díszekkel tért haza. Aztán amíg én aludtam, szépen feldíszítette a lakást, és amikor felkeltem fenyőfa illat volt mindenhol.

Egyik délután apu behozta az erkélyről a fát, és anyuval közösen elkezdtek díszeket akasztgatni az ágaira. Kikerekedtek a szemeim, ahogy egyre szebb és szebb lett a fa. A végén azt mondták, h ez a mi Karácsonyfánk. Megnéztem közelebbről is, de nem sokat értek én belőle. Mire is jó ez? Miért is állítjuk? Miért csak most és máskor nem? Na de a lényeg, h szép volt és kész. Aztán egyik nap megérkeztek a nagyszüleim Tiszalökről és kaptunk sok-sok ajándékot. Anyu is adott nekik ajándékot, egy olyan naptárat, amin az én fotóim vannak rajta. Nagyon tetszett nekik. Nagyon jó volt az ünneplés. Nekem tetszett a nagy társaság és a sok-sok foglalkozás. Mindenről alaposan be is számoltam a csillárnak.

Aztán elmúlt a Karácsony és jött a Szilveszter. Ezt már csupán hármasban ünnepeltük, de ez is jó volt. Én elaludtam kint a nagyágyon és jó volt hallgatni anyuék sutyorgását.

Beköszöntött az Új Év és én nagyon sok mindent be akarok mutatni neki. Például azt, h már majdnem sikerül oldalra fordulni. Még nem megy, de nagyon erősen próbálkozom és remélem hamarosan sikerülni fog. Sajnos hosszas próbálkozások után, ha nem jön össze, akkor olyan szomorú leszek, h anyu meg apu közösen kell megvigasztaljanak.

A másik, amit még nagyon szeretnék, az a felülés. Ha anyu az ölébe vesz, rögtön húzom fel magam, mert ülve sokkal izgalmasabb a világ. Anyu meg is kérdezte az ortopéd orvostól, h nem baj az, ha fel akarok ülni? A doktor bácsi azt mondta, h, ha jól megtámasztja a hátam, akkor lehetek úgy. Bizony nagyon örültem ennek, mert így már sokkal szebbek a dolgok. Alaposan szemügyre tudom venni a lakás minden pontját, és mit ne mondjak eléggé izgalmas.

Rengeteg ajándékot és játékot kaptam az ünnepek alatt. A szüleim nagyon boldogok, mert már annyira erős vagyok, h a kisebbeket fel tudom emelni, és játszani tudok velük. Nem kell a kezembe adni, megoldom én egyedül a dolgot. A kedvencem Bibi a csirke, akit Kingától kaptam és Dumbó az elefánt, akit Andi hozott nekem. Mind a ketten csörögnek, ha rázom, és ez nagyon tetszik.

Most már elfáradtam a nagy ünneplésben és a sok izgalomban. Megyek, lepihenek egy kicsit. Majd hamarosan jelentkezem újra. Addig is millió puszit küldök mindenkinek!



Csilluka